Édesapám naplója 4.: 1980 – Az olimpiára nem jutottunk ki, de az űrbe igen 

(Fejezetek a magyar foci kiragadott évtizedeiből)

A kerek esztendő különlegessége, hogy a „felnőtt” válogatottjaink csupán egyetlen tétmérkőzést játszottak, azt is a „kisebbik”, vagyis a magyar olimpiai csapat. Ennek legfőbb oka, hogy nem jutottunk ki olaszországi Eb-re, majd a Moszkvában megrendezésre kerülő Nyári Olimpiai Játékokra sem. A kudarc okait Szepesi György, az MLSZ elnöke foglalta össze a legjobban: „A hetvenes évek magyar labdarúgását, sajnos a lefelé irányuló tendencia jellemezte. A futball nálunk visszaesett, s ez összefüggésben áll a bajnokság elposványosodásával…”

Az 1979-es év legjobb labdarúgójának Salamon Józsefet választotta az MLSZ, de meglepetésre a diósgyőri védő nem került be a Képes Sport hagyományos Ön tizenegyébe. Az olvasók döntése alapján kialakult csapat a következőképpen állt össze: Zsiborás – Szántó, Nagy A., Kutasi – Karsay, Zombori, Pogány – Fekete L., Szokolai, Kiss L., Várady.

Az olvasók után az NB-1 szakemberei is összerakták a maguk csapatát, s ott már Törőcsik és Nyilasi is szóhoz jutott. Az előbbi sérülése után, míg a utóbbi a „visszavonulása” után húzott ismét focicsukát 1980 tavaszán. Vissza a pályára címszó alatt jegyezte apám: az új esztendő első válogatott találkozójára alaposan kicserélődött a nemzeti tizenegy, és szövetségi kapitány-váltásra sem kellett sokat várni…

Magyarország–Lengyelország 2:1 (2:1), góljainkat Fazekas és Törőcsik szerezték.

„1980. március 26-án nyitottak ki először a Népstadion kapujai az évben. A mieinkkel hasonló játékerőt képviselő lengyelek is kísérleti összetételben álltak fel” – olvasható a mérkőzés naplójában. Április utolsó napján aztán Kassán vendégszerepelt az „A” válogatott, ahol Csehszlovákiától egy góllal kikapott. Ez volt dr. Lakat Károly utolsó mérkőzése szövetségi kapitányként, akit Mészöly Kálmán váltott ezen a poszton. „Küzdőszellemben felvette a válogatott a versenyt a csehszlovákokkal, játékban azonban nem.

Mégpedig azért nem, mert a vetélytárs tudatosabb, összeszokottabb, erőteljesebb labdarúgást játszott… Csapatot csakis úgy lehet építeni, ha egyrészt bizalmat szavazunk a kiszemelteknek, másrészről pedig az új embereket csak fokozatosan terheljük felelősséggel”.

Csehszlovák Olimpiai Válogatott – Magyar Olimpiai Válogatott 3:2 (1:0)

Prága, 1980.04.13.: góljainkat Komjáti és Tatár (11-esből) szerezték. Elég lett volna egy döntetlen a moszkvai olimpiai részvétel kiharcolásához. Lakat doktor a Katzirz – Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi, Pál, Komjáti (Pásztor), Tatár, Fekete, Kiss L. (Paróczay), Kozma összeállítású csapatnak szavazott bizalmat. „Nem sikerült” – hozta le öles szalagcímmel a Képes Sport. „Bár szoros eredmény született, egyetlen percre sem álltunk nyerésre. Hiába bizakodtunk, a továbbjutás nem sikerült, pedig a magyar csapat lelkesedésében nem lehetett kivetnivalót találni”. Egy karikán, akarom mondani egy gólon múlt az egész. A továbbjutó csehszlovákok később – az NDK-t legyőzve a döntőben – az olimpiai tornát is megnyerték.

A nyári szünetig még két válogatott mérkőzésen léptett a Népstadion gyepére az „A” csapat. Bajnok lett a Honvéd, kupagyőztes a Diósgyőr.

Május 31-én a skót válogatottal játszottak a magyarok. Ez volt Mészöly Kálmán első mérkőzése a nemzeti tizenegy élén – ám még nem szövetségi kapitányként. Csak másnap jelentette az MTI, hogy dr. Lakat helyett Mészölyt bízza meg az MLSZ a kapitányi teendőkkel. Valószínűleg a skótok elleni 3:1-es győzelem is sokat nyomott a latba a döntésnél. Törőcsik két találatával jelezte, ismét teljesen fitt. Június 4-én aztán az osztrák sógorok vendégeskedtek a magyar fővárosban.

Az 1:1-es döntetlenen túl a találkozó hírét emelte, hogy a lelátón helyet foglalt díszvendégként Pelé, a futballkirály, aki éppen akkoriban forgatta Budapesten a Menekülés a győzelembe című filmet. „Nagyon tetszett a magyarok kilencese, aki mesterien bánik a labdával” – emelte ki Törőcsik játékát. A magyar NB 1-ben negyedszázad után lett ismét bajnok a Tichy Lajos irányította Bp. Honvéd, a Magyar Népköztársaság Kupáját pedig az Olimpiai Válogatott gerincét adó Diósgyőr hódította el.

 

A világbajnoki selejtezőkre készülő magyar válogatott az ősszel öt hivatalos mérkőzést játszott, a honi bajnokságban pedig elindult az 1980/81-es idény.

Már augusztusban jött az első kettő: Svédországot két góllal küldtük haza a Népstadionból, majd ugyanoda várták a szovjet Szbornaját, de nem volt benne köszönet. „Ez a vereség felér egy arculcsapással!” – nyilatkozta Mészöly mester az 1:4-re végződő meccs után. A 27 éve átadott Népstadion történetének legsúlyosabb magyar vereségét élte meg, ezzel együtt a „CCCP” mezesek 1959 óta először tudtak nyerni Budapesten.

A kudarc hozta változások már a következő találkozón megmutatkoztak, mert a spanyolok szeptemberi vendégjátékán több újonc öltötte magára a címeres mezt, köztük Dajka és Pölöskei. Végül Kiss és Bodonyi góljai egy 2:2-es remire voltak elég, egyébként ezzel a találkozóval lezárult odahaza az esztendő. A maradék kettőt Bécsben, illetve Halléban játszottuk az osztrákok, valamint az NDK legjobbjai ellen. „Nemcsak a falevelek hullottak, hanem a kapunkba tartó labdák is” – áll a naplóban – vagyis, 3:1 majd 2:0 került a jegyzőkönyvekbe vendéglátóink szemszögéből.

A magyar NB 1-ben ősszel három fordulót lejátszottak a „tavaszból” téli terepen – s, hogy a nyár is szerepeljen a mondatban -, a Képes Sport utolsó számában Misa maci, az 1980-as Nyári Olimpiai Játékok kabalája integetett vissza az olvasóknak.

Az év utolsó napjaiban, rendhagyó módon terembe vonult a válogatott a Képes Sport kilencedik alkalommal kiírt tornáján. Két győzelem után a döntőben 3:2 arányban maradt alul a Videotonnal szemben. Igaz semmi köze a sporthoz, de mert a hetilap kiemelt helyen emlékezett meg az esztendő magyar sikereiről, megemlítem: Farkas Bertalan az űrben járt (a poszter azóta is megvan)!

(Roberto)

 

ELŐZŐ RÉSZEK:
Édesapám naplója 

 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább