Anyukákat kérdeztünk arról, mit szeretnek leginkább csinálni a szabadidejükben. Nem egyszerű egy kisgyermekes anyuka időbeosztása, egy többgyermekes anyukáéról nem is beszélve. Ők így oldják meg!
Fotó: Horen
KISS LIMPÁR ÉVA
(Dark Side Soutache, ékszerkészítő)
Mit jelent számodra az én-idő?
Én-időről ez jut most hirtelen az eszembe (nyár eleji emlék): az új szoknyámban lépkedek hazafelé a boltból, hátizsákomban egy liter tej lötyög ütemre, meg valami gyümölcsök és egy csomag keksz nyomódik a hátamnak. Arra gondolok, hogy előttem a nyár, élek, süt a nap, milyen jó. Tudatosítom, hogy épp boldog vagyok. Tudom, a kérdés nem igazán erre vonatkozott, de azt hiszem, én-idő lehet a külső körülményektől, vagy attól függetlenül, hogy mit csinálsz, hol vagy épp – bárhol, bármikor, mikor nagyon jelen tudsz lenni az adott pillanatban.
Hogyan valósítod meg az egyensúlyt a magánélet és a munka között?
Az egyensúlyt a magánélet és a munka között úgy valósítom meg, hogy nem választom szét szigorúan a kettőt – olvasás közben is azon gondolkodom, milyen ékszert csináljak, és ékszerkészítés közben is azon gondolkodom, hogy mit főzzek, főzés közben, hogy hova menjünk motorozni, motorozás közben pedig, hogy mit fogok leírni. Szerencsémre nem választódik szét nálam pengeélesen „munka” és „magánélet”. Ennek a kornak a jellemzője csak ez a mesterséges határvonal. Sok szenvedést okoz.
Ha ceruza lehetnél, akkor milyen színű lennél és miért?
Először azt gondoltam, a kislányom pompás, szivárványszínű varázsceruzája lennék – több színű a hegye, attól függően, hogyan tartod, mindig más színnel fog a papírra. De ez arra a kérdésre lenne a válasz, hogy „milyen színű ceruza SZERETNÉL lenni?”. Tehát az eredeti kérdésre a válaszom: egy félig már elfaragott, puha grafitceruza vagyok, az oldalamról lekopott a KOH’I’NOOR-felirat aranyfüstje. Sötét, enyhén csillámló, jellegzetes vonalat hagyok a papíron, szeretek rajzolni – és nincs rajtam radír…
PÁLFY ELLA
(orvos, édesanya, környezetvédő aktivista)
Mit jelent számodra az én-idő?
Három kisgyerek anyukájaként az én-idő számomra sokszor pillanatokból áll, amikor azt csinálom, amit nagyon szeretek, függetlenül attól, hány emberke mozog éppen körülöttem. Ilyen például a sütés, kertészkedés, néha viszont szükségem van teljesen kikapcsolni, ilyenkor legszívesebben zenét hallgatok, sportolok, olvasok, egyedül vagyok a gondolataimmal.
Hogyan valósítod meg az egyensúlyt a magánélet és a munka között?
Egyelőre nem dolgozom, vagyis a „láthatatlan munka” az én mindennapos programom, mindez a magánéletem része.
Ha ceruza lehetnél, akkor milyen színű lennél és miért?
Kék ceruza lennék. Kék az ég és a tenger. Nagyon szeretem a tenger mélységét, tisztaságát, nyugalmát.
KÁLMÁN KATA
(kézilabdázó, a hazai Aurora babahordozó márka forgalmazója)
Mit jelent számodra az én-idő?
Bármilyen olyan tevékenységet, amelyben kifejezhetem önmagam, és közben kikapcsolhatom az agyam, kikerülhetek a mindennapi körforgásból. A legjobb kikapcsolódást számomra a sport jelenti, gyermekkorom óta. Aktívan sportolok, fiam születése után kb. fél évvel már visszatértem a csapatomhoz kézilabdázni. Egyrészt fizikailag is kellemesen elfáradok, pszichikailag sokkal kipihentebb vagyok utána, és mivel csapatsportot űzök, ezért közben a barátaimmal is vagyok. Sajnos sérülés miatt az utolsó egy évben a sport az életemben a rehabilitációs tornát jelentette, de bízom benne, hogy hamarosan visszatérhetek a régi kerékvágásba.
Hogyan valósítod meg az egyensúlyt a magánélet és a munka között?
Bár hivatalosan még anyaságin vagyok, nem bírok a fenekemen maradni, így az utóbbi évben aktívan részt veszek a Hurciklub működésében, és a helyi babahordozó márka, az Aurora körüli teendőkben. Ezenkívül vállalok otthonról végezhető számítógépes munkát is, de igyekszem odafigyelni arra, hogy ez soha nem menjen a családdal, a fiammal töltött idő rovására. Szerintem nagyon fontos, hogy valaki olyan munkát végezzen, amit szeret, ami nem szívja le teljesen, sőt, feltölti és kiegészíti az életét.
Ha ceruza lehetnél, akkor milyen színű lennél és miért?
Piros, és nem tudom, hogy miért. 🙂 A kérdés láttán ez volt az első, ami beugrott. Biztosan van valamilyen pszichológiai magyarázata. Talán azért, mert mindig szerettem ezt a színt, élénk és számomra teljesen pozitív.
Egy zizi, de csupaszív anyuka, aki ritka szabadidejében inkább egy fúró-faragó, koszosruhás pimasz hölgy. Izgága, okoskodó, az élet igazságain elgondolkodó és a föld felett egy méterrel közlekedő naiv lény.
