Tudományosan bebizonyították, hogy létezik „szerelem első látásra”, és ha ezt valaki átélte, akkor az agya hatalmas mennyiségben állított elő dopamint és norepinefrint. Ezeknek majdnem olyan a hatásuk, mint a drogoknak. Míg azonban az állatoknál másodpercekig vagy percekig tart a felfokozott állapot, az embereknél hónapokig vagy évekig is eltarthat.
Tehát a szerelem első látásra igenis létezik.
Az emberek többsége csak a jó oldalát látja a szerelemnek, álmodoznak, rajonganak a kiválasztottért, szinte nem létezik lehetetlen számukra, viszont a férfiak és nők szexszel, szerelemmel kapcsolatos indítékai és elvárásai nagyon eltérőek.
A valóság az, hogy úgy a nőnek, mint a férfinak is van egy gyorslistája, de csak a kiválasztottnál dob be mindent.
Hullanak a házastársak, az udvarlók, a vetélytársak, a fanatikus rajongók, az elhagyott szeretők. A szerelmes ember ujjong, kétségbeesik, fél vagy bosszút forral, sokszor mindezt egyszerre. A szerelem az agyban lejátszódó kémiai reakció! A szerelem hatalmas dolog, amelyet minden emberbe belekódoltak.
A téma olyan sokrétű, hogy egy könyvtárnyit lehetne olvasni róla, éppen ezért Müller Pétertől idéznék néhány sort.
„Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”