Naponta szembesülünk megrázó eseményekkel és ki lehet jelenteni, hogy az „oroszok már a spájzban vannak”, mert ma Budapesten, holnap Ruttkán holnapután pedig velünk történhet meg a tragédia.
Lehetne itt társadalmi okfejtést végezni és büntetőjogilag vizsgálni ezeket a eseteket, de egyszerűsítsük le a dolgokat.
Vajon mit tegyen az a kisboltos, akinek már huszadik alkalommal dézsmálja meg a polcait a tolvaj, vagy az a tulajdonos, aki nem tudja kitenni kiadott lakásából a nemfizető albérlőt, vagy a kocsmáros, aki naponta garázdasággal szembesül és veszíti el ezáltal klientúráját?
…de megemlíthetném a belvárosban részegen büdösen üldögélő hajléktalant is, aki szemtelenül kéreget, esetleg hangos arroganciával fejezi ki tetszését az éppen arra járó fiatalasszony kerek fenekéről.
Kiragadtam néhány kirívó esetet azok közül a cselekmények közül, amelyek nap mint nap keserítik meg az emberek hétköznapjait.
Hogy mit tud tenni a rendőrség? Semmit. A jogrendszerünk olyan szinten van „demokratikus” és humán alapokra helyezve, hogy ezek az emberek szinte azt csinálnak, amit akarnak. Természetesen itt kell leírni, hogy tisztelet a kivételnek.
És azt se felejtsük el, hogy rengeteg köztük a fiatal, akiknek egyszerűen senki és semmi nem szab gátat. A börtön, amit már „pionírtábornak” lehet nevezni, egyszerűen nem riaszt el az elkövetéstől, és a pár hónapos szünet után ott folytatják, ahol abbahagyták. A bolti tolvajból aztán egy szép napon többszörös gyilkos lesz.
Hogyan és kik oldják ezeket a napi problémákat? Jobb helyeken a törvény lehetőséget ad ezek orvoslására, de van, ahol a károsultak kénytelenek a saját kezükbe venni a problémák megoldását.