Igen kevéske is elég ahhoz, hogy boldog légy. Azt hiszem, és azt is hirdetem, hogy a boldogság egyedül saját magunktól függ. Ez magányos dolog ugyan, folyton folyvást csakis arra figyelni, hogy belül rendben legyünk, de muszáj. Azt hinnéd, ez önzés, egyedül arra figyelni, hogy mi magunk rendben legyünk. Talán az is. De ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy körülöttünk is rendben menjenek a dolgok. Az egyensúly viszont igencsak kényes. Főleg most, amikor a dolgok sokszor bizonytalannak látszanak.
A járvány és a korlátozások szerte a világon megnehezítik az életünket. Mentálisan is fizikálisan is. Hol van az eddig jól megszokott rendszer, a mindennapi rutin, a korábbi egyensúly?
A mi jól bevált rendszerünk egy teljesen különálló univerzum. Magunknak teremtettük, illetve valahogy észrevétlenül megteremtődött körülöttünk. Mintha nem is lett volna beleszólásunk a dolgokba. A falak, melyek között a karanténban töltött napjainkat töltjük, minden rossztól elválasztanak. Itt bent finom meleg van, lágy fények mellett játszunk a kedvenc társasjátékainkkal, kártyázunk, közben almás pitét eszünk és azon merengünk, hogy milyen jó nekünk így együtt.
Noha folyamatosan sóvárgunk e boldog percek után, sajnos párszor mégis megfordul bennünk az indulat és a víg kedély van, hogy undorba csap át. Amikor sok. Minden sok. A megszokás, a változást nem tűrő napi kényszer, a sok kell, s kévés választási lehetőség. Közben pedig még a saját szívünk egyensúlyára is figyeljünk? Egyszerűen sok!
De itthon nem csak én figyelek magra. Mindenkitől az az elvárás, már-már követelmény, hogy napi szinten számot vessünk.
Hogy este elalvás előtt elmeséljük a napi események sorát és szembesüljünk azzal, amit rosszul tettünk. Ha bántottunk másokat, vagy magunkat. Ha túlságosan megalkuvóak voltunk, vagy épp nemtörődömök. Ezt mind látjuk, amikor a másik mesél. S mivel egy ötéves tarkítja a társaságunkat, egyszerűbben megőrizzük gyermeki könnyedségünket mi is. Mert ahhoz, hogy őt szabadnak neveljük, példával kell előtte járnunk, és megmutatnunk neki, hogyan ne legyen rab. Sem mások, sem saját gondolatainak, tetteinek a rabja.
Egyéb cikkek a szerzőtől:
Ebben mindannyian egyformán benne vagyunk!
Jól jönne egy kis odafigyelés!