Bizonyosan voltak már a kedves olvasók is olyan helyzetben, hogy a karácsonyi ünnepek alatt szinte elvesztették az időérzéküket. Különösen, ha hétvégi munkaszüneti napok is meghosszabbítják az ünnepeket. Természetesen, már akinek.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkaidőmet saját magam határozom meg, viszont minden tiszteletem azoké, akik ünnep nem ünnep, húzzák azt a bizonyos igát. Azzal sem lehetek egyedül, hogy a karácsonyi ajándékozást, „nagybevásárlást” meghagyjuk az utolsó napokra. Hiszen a karácsonyfát sem biztosíthatjuk be már november közepén.
Abban is biztos vagyok, hogy a környezetemben élő embereknek sikerült az időzítés, és minden a megfelelő időben a helyére került. Jöhetett a nagy főzés, a díszítés estéje, na meg a ünneplés.
Valahol annyira meg voltam győződve arról, hogy semmilyen kihatása nem lesz az emberek karácsonyára az epidémia, de lehet, csak én vagyok kisigényű.
Miért? Mert az embereket tömegesen lehet manipulálni, és talán ösztönből a félelem befolyásolja a viselkedést.
Talán néhányatok tudna ezzel vitatkozni, de számomra szinte mindent elárul a Facebook. Most tényleg ne menjünk bele, mennyire voltunk korlátozva ahhoz, hogy az idei karácsony ne hasonlítson a régiekre.
Nálam az idei halászlevet többen dicsérték, mint 3 éve – az is igaz, hogy többen ettek belőle -, és a majonézes krumpli úgy sikerült, hogy éjjelre benne hagytam a kanalat, hogy a hajnali bolyongáskor is kóstolhassam meg.
A karácsonyfám is a régi pompájában díszelgett, ennek ellenére nem tettem fel a fészbukra.
…de talán majd jövőre! – mondaná Jeges barátom.
Szinte inni lehetett a szebbnél szebb karácsonyi idézeteket, melyekből néhány elkeseredett is a képernyőre került, de hadd idézzek a miénkből egyet.
„A karácsony ne a nyakunkon legyen, hanem a szívünkben”!
U.I.: Karácsony utáni feeling, jelentem jól élünk!!!