FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Szurkolói szemmel nézve az elmúlt hét egyik meghatározó eseménye volt – ha nem számoljuk ide az ismételt megszorító intézkedéseket -, hogy a DAC tulajdonosa bejelentkezett a Győri ETO-ért. „A győri Magyarország egyik legjobb akadémiája, a Dunaszerdahelyé pedig Szlovákia egyik élenjáró akadémiája, és azt gondolom, hogy együtt, akadémiai szinten tudnának hatékonyabbak lenni ebben a régióban, ahol sok kiváló tehetség van.” – nyilatkozta V.O. a kíváncsi újságíróknak. Két dolgot emelnék ki ebből a nyilatkozatból, a DAC pénzügyi stabilitását, mert hát az egyszerű ember is csak akkor engedhet meg magának két egyenértékű dolgot, ha azt fent is tudja tartani.
Tisztelettel kérdezném ugyanakkor, hogy hol vannak azok a bizonyos tehetségek a régióból, ha Dunaszerdahelyen csak elvétve ülnek a kispadon? Nem tisztem pálcát törni senki felett, sok sikert kívánok gazdag sportélményekkel, viszont a DAC hasonló mottóval indított már 2014-ben is. Közel egy évtizede nem volt olyan tehetség a régióban, akit sikerült volna beépíteni a kezdőbe, az pedig, hogy a „felvidéki válogatott” leszünk – mert anno ez is elhangzott – legfeljebb már csak két feles után jelenik meg álmainkban. Ellenben megtörtént az az eset, hogy a pályára kifutó 11 játékosunk 11 nemzetet képviselt. Nem szkeptikus vagyok, csupán mértéktartó, a kettő nem ugyanaz! Divković, Moumou, stb. hiába kerültek az akadémiáról a nagycsapatba, számomra ők sosem lesznek saját nevelések. Lokálpatrióta vagyok, ennyi!
Na, de hajrá DAC és hajrá ETO, van pár győri barátom, akikkel ilyen módon is testvérek lehetünk, vagyis inkább ikertestvérek, hiszen mindkét klub 1904-ben „született”.
Javaslom a sajtó felé is testvérklub helyett az ikerklub kifejezést. Egy ekkora volumenű bejelentés után indultunk a következő megmérettetésünkre Trencsénbe. A sok hiányzó mellett Jedlánk „századossá” lépett elő, miközben ismét bizonyította, mivel érdemelte ezt ki. Olybá tűnt, visszakaptuk a régi Balićunk, mert hát egy jó Balićra szüksége van a DAC-nak! Hahn Janó láthatatlanul, viszont hatékonyan visszazárt a védekezésnél az „ebédlő szőnyegén” – ahogy egy korábbi trénerünk nevezte a trencséni műfüvet, mégha azóta le is lett cserélve, egy hangyányival tűrhetőbbre. Újfent értékes három pontot szereztünk, ám a „szép volt fiúk” hangzatos rigmussal én azért picit csínján bánnék. Minden volt ez a meccs, csak nem szép, és ehhez ugyanúgy kellettek azok a trencséniek is, akik szintén csak árnyékuk egykori önmagukhoz képest.
Nézők nélkül pedig egyenesen gyötrelmes, és ehhez még a hazai reprókból indított szurkolós kombó is tett pár lapáttal.
Kifejezetten irritáló, amikor kb. 10 ember MP3-as formátumú, pléh-hangú énekével szeretnének megtölteni egy stadiont. Azt is csak a bekapott gól után hirtelen észhez kapva, majd itt-ott rápihenve a sztorira. Gondolom, nem egyedül nekem tűnt fel, ahogy az ismét kezdő Veselovský beadása után Balić kapásból gólt szerez, majd a szpíker megnyomja azt a bizonyos gombot?! Ha ezt a meccset nézők előtt játszották volna, páran még a büfénél lézengnek Andrija góljánál – 0:1. De nem játszhatták nézők előtt, így mindent hallani lehetett, ami a pályán folyik, ahogy „Pedro” mester ismét az oldalvonal mellől irányít, a hazaiak stábjából pedig valaki folyamatosan egetverően káromkodik. Ha a légy tudna szellenteni, azt is…
A legjobban talán Glova játékvezető mondata maradt meg bennem, amint az egyik kiélezett szituációban Andzouanát csitítja. Idézem a mondatát: Easy, easy, easy, easy, easy, easy…
Ettől azért kettővel több angol szót ismerek még én is. Szerintem egyharmad arányú labdatartás mellett, aki még ettől is „ízibb”, az szétesik. Tisztában vagyok vele, hogy nem várhatunk csodákat, viszont akinek nem lételeme a foci, egy ilyen meccs után inkább eljár majd horgászni, főleg, hogy a természetben legálisan tartózkodhat. Két meccs, két győzelem, panaszra nem lehet okunk, de a szép focit azt hiszem, egy időre elfelejthetjük Dunaszerdahelyen. Ne legyen igazam és lelkesen várom a cáfolatot legközelebb a Pohronie ellen. Ha azt is ilyen kapkodó kameraállásokból közvetíti a Voyo, majd kirántom közben a halfilét a fagyasztóból. Még mindig jobban szeretem a DAC-ot, mint a tóparton üldögélni, és ez akkor sem fog változni, ha történetesen túlsúlyban vannak egy-egy meccsjegyzetben a negatív dolgok. Meg az, hogy lényeg a három pont(y). Mindent bele DAC, a pecásoktól pedig elnézést kérek!
TRENCSÉN – DAC 1904 0:1 (0:1)
Góllövő: Balić
DAC: Jedlička – Vera (52. Blackman), Kružliak, Muhamedbegović, Davis – Balić, Veselovský (70. Fábry), Dimun – Andzouana (79. Moumou), Hahn (80. Nicolaescu), Ciganiks (70. Sharani).