FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Az új idény első hazai mérkőzésén azt a kassai gárdát fogadtuk, akik bár újoncok, de valószínűleg egyáltalán nem tekinthetők majd a bajnokság leggyengébb láncszemének. Sőt, az ország második legnagyobb városának csapatát szerény jóslatok is az első hatba várják. A kassaiak elfoglalták hát az őket megillető helyüket, hamarosan befejeződik az új kassai stadion építése, amely otthon ad majd a legközelebbi kupadöntőnek is. Bakancslistás!? Ezzel együtt nosztalgiával gondolhatunk azokra az évekre, évtizedekre, amikor még rendszeresen vendégszerepeltünk a keleti végeken: Loki, VSS, VSŽ, ZŤS, 1.FC, MFK… A kassaiak mindig is amolyan klasszikus ellenfeleink voltak a bajnokságokban, vagy éppen a kupában. Személy szerint két vagy három eseményt emelnék ki, hozzátéve, hogy aktuális ellenfelünk „papíron” egyik kassai klubnak sem jogutódja.
Az elsőt még a DAC aranykorának hajnalán játszottuk, amikor a Lokomotívát odahaza legyőzve, a föderális liga újoncaként bebiztosítottuk a bennmaradásunkat. A második legyen talán egy emlékezetes, ámbár büntetőkkel elvesztett kupadöntő Rimaszombatban, 1993-ben. Az akkori sztárcsapatként befutó – a második ligát toronymagasan megnyerő –, immár Rezes-féle 1.FC ellen. És a harmadik? Ha jól emlékszem, 2015-öt írtunk, és autópálya híján végigutaztuk fél Magyarországot. A Loki stadionját albérletként használó „nagyobbik” kassai klub, az MFK elleni kupamérkőzés a rendes játékidő után döntetlennel végződött, majd következtek a büntetők. Kapusunk, Martin „Terminátor” Polaček, amit lehetett hárított, így továbbjutottunk. Mi szurkolók pedig az önfeledt ünneplés közepette, amit lehetett, elfogyasztottunk a hazafelé vezető úton. Egyébként kassai csapattal ebben az esztendőben találkoztunk utoljára tétmeccsen…
Az emlékek valahogy sosem engednek. A kételkedőknek üzenném ezúton is, hogy a DAC nem a múlt, nem a jelen és mégcsak nem is a jövő. A DAC az örökkévalóság!
Az európai kupabúcsú és a nagymihályi vereségként is felfogható döntetlen után óriási várakozások előzték meg a szombati DAC–Kassa összecsapást. 78 nap után közel hatezer szurkoló látogatott ki ismét a MOL Arénába. Sok vagy kevés? Ami azt illeti, volt bennünk némi félsz, hisz’ a stadion feletti valós viharfelhőkön kívül éppenséggel meg kellett küzdenünk a több hete bennünk lakozó bizonytalanságunkkal is. Vajon mi történik ezekben a napokban szeretett csapatunk körül? Kalmár ismét csak a padon, a csapatkapitányi karszalag ugyanakkor azon a Káčeron, aki mérkőzésről mérkőzésre csupán árnyéka korábbi önmagának. A kapuban az „ex-partizán”, szerb Popović debütál, védelmünk a jelenlegi legjobb kvartettünk: Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana. A mostanában inkább csak sétálgató Krstović, az esetleges távozásával kapcsolatos pletykák ellenére – vagy tán éppen ezért? – a kezdőben. A kispadon a több éve megtűrt Veselovskýval, valamint a góllövésben nem nagyon jeleskedő légiós, Niarchos is. Miközben a közönség szívesebben látná akár az ifjú Szolgai Mátét. A közönség már csak ilyen, őszinte. „Kassa is szebb, mint a Košice”…
S amikor elindult a labda vándorútra, a jónép nem győzött csodálkozni. Az első fordulóban a Slovant megszorongató kassaiakat mintha kicserélték volna. A mieink pedig?
A mieink pedig mindeközben elkezdtek focizni. De ha most megy, máskor miért nem? Azonnal fülembe csengett Dodi barátom megszokott, felém címzett félmondata: – Roberto, neked semmi sem jó?!
Jó, jó, de ki érti ezt? Nyilván kellett hozzá egy első látszatra „levegőért kapkodó” Kassa, magunknak viszont semmi jobbat nem kívánhattunk volna, mint egy ilyen mérkőzés. Ahol kilőjük magunkból a dühöt, s ha talán csak ideig-óráig is, de csillapíthatjuk a panaszáradatunk. Csakúgy, mint régen, mert aki több évtizede követi a DAC élőmenetelét, jól tudja, voltak is, lesznek is mélységek és magasságok. A kezdő sípszó előtt felköszöntött legendás „hatvanasok”, Paľo Diňa és Szaban Tibor idejében dettó. Persze jogosan jegyzi meg a kedves olvasó, hogy igen ám, csak akkor más szelek fújtak. Ígérni sem volt szokás, csak focizni…
Támadó szellemben kezdtük a találkozót, aminek már a 9. percben meglett az eredménye: szögletrúgás után Krstovićnak sikerült betuszkolni a labdát Kira kapujába – 1:0.
Szinte az egész első félidőben domináltunk, a 26. percben előbb Andzouana – 2:0 –, majd a hét perccel a szünet előtt Ramadan köszönt be – 3:0. Most már az sem számított, hogy az addig csak helyenként szemerkélő eső egy csapásra „kocsis” esővé változott. Tetszenek ismerni, amikor ül a gazda a lovaskocsin és alsógatyáig ázik míg hazaér. Mi csere nélkül fordultunk, mármint játékoscsere nélkül. A kassaiaknál annyi új arc állt be, ahány gól landolt a hálójukba.
3:0-ás állásnál borítékolható volt a DAC sikere, ráadásul a mutatott játék összképe is ínyünkre való volt. Visszagondolva Guľa mester eddigi szokáshalmazára viszont attól tartottam, hogy ráülünk az eredményre.
Nem így történt! A 60. percben Krstovićunk rögzített helyzetből kíméletlenül bevarrta a lasztit – 4:0. Bona sera Seria A, bona sera Lecce?
Ezt követően a keletiek egy elkerülhető szituációból szépítettek, majd hogy végképp ne kapjanak vérszemet, ifjú tehetségünk, a mindössze 17 éves Záhradník révén már 5:1-re vezettünk. Végül jött még egy régi ismerős, Erik Pačinda gólja, amivel kialakult az 5:2-es végeredmény. Állítólag Erik a meccs előtt azt nyilatkozta, hogy tart a szerdahelyi közeg füttykoncertjétől. Kiváló jósnak bizonyult, de talán nem kellett volna kimutogatni annak a közönségnek anno. Nemde?! Szerencsére a B-közép ezután is inkább a DAC-cal foglalkozott. Az arénában eleddig ülve szemlélődők pedig ezt követően már állva tapsoltak. Egy élvezetes és gólgazdag mérkőzésen megérdemelten szereztük meg a három pontot.
Bízom benne, hogy egy hét múlva a rózsahegyi vendéglátás után is hasonló szépeket írhatok majd! Na nem a juhtúrós sztrapacskáról, hanem a sárga-kékekről. Mindent bele, DAC!
DAC 1904–FC Kassa 5:2 (3:0)
Gólszerzőink: Krstović 2x, Andzouana, Ramadan, Záhradník
DAC 1904: Popović – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer, Dimun (72. Kalmár), Ramadan (72. Záhradník) – Trusa (65. Veselovský), Krstović (65. Niarchos), Gavrić (29. Herc).