FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Hivatalos tétmérkőzésen a bősiekkel csupán egyszer hozott össze minket a sors: 1994. szeptemberében ugyanígy a kupa második fordulójában. Az akkori második ligás Állami Gazdaság csapata háza táján éppen hatalmas fociláz tombolt. Emlékszem, izgalmas mérkőzésre volt kilátás, a 3232 jelenlévő drukker között igyekeztünk a vendégeknek kijelölt szektorba állni. Hogy valóban jó helyen álltunk-e, az csak a góloknál derült ki. Bánatunkra elég hamar! A hazaiak már a harmadik percben vezetést szereztek, és végül csak tizenegyesekkel sikerült továbbjutnunk. Ami még ennél is élénkebben él az emlékezetemben az az, hogy a meccsre nyugodjék édesapámmal kerékpáron érkeztünk. Hazafelé tizenkét kilométeren keresztül ünnepeltünk: Bős–DAC 1:1, tizenegyesekkel 1:4. A mindent eldöntő büntetőt Bari Jenci, a csallóközi Romárió jegyezte.
Azóta sok víz lefolyt már a Dunán. A DAC a harmadik ligáig süllyedt, a Bős még ennél is mélyebbre. A dunaszerdahelyi foci többször is mentőövet kapott, Bari Jenci fia pedig ligás játékos lett – csak épp nem nálunk. Mindezek ellenére a járási kuparangadón ismét ünnepi hangulatban reménykedhetett a nagyérdemű. S bár a csodálatos környezetben lévő Parkerdei stadion nézőszáma egy hangyányit elmaradt az akkoritól, a hangulat minden bizonnyal fordított tendenciát mutatott. Betudható ez annak is, hogy ’94-ben a szervezett szurkolás még gyerekcipőben járt, ha egyáltalán beszélhettünk a mostanihoz hasonló lelátói életről. Füst is maximum a gyárkéményekből jött, az sem piros-fehér-zöld…
A hétvégi ligameccsen pályára küldött kezdőhöz képest csupán három változást eszközölt Guľa mester.
Ebből is látszik, hogy nem szándékoztuk lebecsülni a három osztállyal gyengébb ellenfelünket, akik egyedi – a bősi klub centenáriuma ihlette – szerelését jó pár egykori korosztályos játékosunk viseli. A teljesség kedvéért illik megemlíteni, hogy a DAC labdarúgóin ezúttal az idegenbeli zöld mezünk virított. Hogy a történelem ne ismételje maradéktalanul önmagát, arról Ramadan gondoskodott a 4. percben – 0:1. Tíz perc elteltével Trusa kettőre növelte góljaink számát – 0:2. Majd fél óra játékot követően már hármas világított az eredményjelzőn. Ismét Ramadan volt eredményes, ezúttal büntetőből – 0:3. Az első játékrész vége felé további helyzeteink maradtak ki, de így is megérdemelt előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
3150 néző váltott jegyet a mérkőzésre, jelentette a második félidő elején a hangosbemondó. Bizony elnézve a bősi főutca két oldalán parkoló gépjárművek sokaságát, ezúttal valószínűleg senki sem tette meg oda-vissza drótszamáron a Dunaszerdahely–Bős viszonylatot! Abban a hőségben tán nem is csoda…
Három cserével futottunk ki a szünet után, és a következő találatunkra nem is kellett sokat várni. Ramadan mesterhármast lőve küldte Ollári Zsombi kapujába a labdát – 0:4. Egykori „dorasztistánk” a gólok ellenére fogott, mint a zöld festék. Anno Jankovics Attila tette ugyanezt, akkor a Duna-partiak Szergej Prichogykót küldték be a tizenegyespárbajra. Persze nem fogom felidézni a 29 évvel ezelőtti mérkőzés minden apró mozzanatát, az viszont a napnál is világosabb, hogy ez a Bős – bár szívvel-lélekkel küzdött – messze elmaradt a Varga Dezső, Szabó Tibor, Ravasz József…– féle kilencvenes évekbeli együttestől. Megkérdőjelezhetetlen ugyanakkor, hogy a csallóközi focikedvelők akkor is és most is kincstári kiszolgálásban részesültek.
A bősiek maradék erejéből még szépítésre is futotta, majd a ráadás perceiben egy öngóllal alakult ki az 1:5-ös végeredmény.
Továbbjutásunk ezúttal egy pillanatra sem forgott veszélyben. A Slovnaft Cup harmadik fordulójában sem kell majd túl messzire utaznunk – csak ide a Galántai járás úgyszintén magyarok lakta vidékére. Közel három évtizede a bősi epizódunkkal tarkított menetelésünket végül kupadöntővel zártuk. S bár azt a máriatölgyesi finálét a pozsonyi Interrel szemben elveszítettük, legyen ez egy jó ómen a folytatásra nézve. Valaki akár odafent a mennyekben is közbenjárhatna, hisz’ nagyon kéne már egy csillogó serleg abba a bizonyos DAC-os vitrinbe!
Hajrá DAC!
BŐS–DAC 1904 1:5 (0:3)
Gólszerzőink: Ramadan 3x (1 x 11 m), Trusa, Isakov (öngól)
DAC 1904: Popović – Alex Pinto (46. Gruszkowski), Risvanis, Csinger, Mendez – Vitális, Dimun (46. Čermák), Herc (75. Lami) – Veselovský, Trusa (46. Niarchos), Ramadan (60. Záhradník).