FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Szeretett csapatunk a nagyszombati diadal után az általam csak „Középföldének” nevezett – és oly sokszor „megénekelt” Zólyombrézóra látogatott. Oda, ahol a múlt idényben véleményem szerint elúszott a bajnoki címünk –, bár sokan váltig állítják, hogy odahaza a Slovan ellen. Nos, valljuk be, akkor az a kétgólos zólyombrézói vereség bizony nem tett jót sem a szurkolók, sem a csapat „egészségének”. A két klub párharca ezúttal az első hatba való kerülésért nem kevésbé fontos – „hatpontos” – találkozóvá avanzsált.
Az, hogy ezúttal az utazni vágyó drukkerek híján nem indult el a szurkolói busz, talán a kedvezőtlen időpontnak is beírható. Lévén a vasárnap esti mérkőzés, plusz az utána való hazaút… majd másnap kora reggel az ütemtervnek megfelelően elvárják tőled a darabszámot a gyárban…
Egyébként a 126 fő úgy, hogy közben Újpest–Fradi rangadó is van, nem olyan rossz szám! Vagy igen?
Szóval a távolmaradás miatt nem feltétlenül kéne leszedni a keresztvizet a DAC-szurkolóról. Bár tudom, voltak idők, amikor ilyen kicsinységek, mint a másnap hajnali ébredés egyáltalán nem számítottak… Időközben bővült a csapat kerete: Veszelinov és Gyurákovics távozása, valamint Petráš száműzése után égető probléma lett a csapat háza táján a cserekapus posztja. Miután két ízben is az U19-es gárda görög hálóőre, Kaltsas ült a kispadon, a DAC hivatalosan bejelentette egy fiatal brazil kapus érkezését: #1 Leandro Filipe de Almeida Dornelles.
Brazíliából kell kapust hozni?
Nem igazán értem a sztorit, akkor már minimum a Danit miért nem lehetett megtartani? – de legyen ez az én problémám. Összpontosítsunk inkább a Zelpo Arénára, a vasgyári csapat otthonára, amelynek vendégszektorába párját ritkító lépcsősor vezet fel. S ahol rossz időjárás esetén nem hagyják ázni a jónépet, hanem beengedik a hazaiak közé. Bár a „szívélyes” vendéglátáshoz hozzátartozik, hogy Zólyombrézón ezt megelőzően még talán nem hallottam ilyesmit: „Bi maďara..!” Apropó vasgyár:
A zólyombrézói „Brezovai Királyi Vasgyár” a maga idejében a Magyar Királyság legnagyobb vasgyára volt! A vasat kell ütni! Addig, amíg meleg.
De, hogy a mérkőzésről is essen pár szó, nos ismét bebizonyosodott a közhely: nincs két egyforma találkozó. Míg Nagyszombatban mondhatni uraltuk az első félidőt, addig Zólyombrézón inkább a puhatolózás jellemezte a játékunkat. A hazaiakét szintúgy! Hiába na, nem babra ment a játék. Két győzelemmel a hátunk mögött úgy nézett ki, mintha a biztonságot választva ráülnénk az egy pontra. Pedig igazán mellőzhettük volna a matekot, hiszen így a következő fordulóban, odahaza a Zsolna ellen legalább a döntetlent hozni kell az 1-6-hoz! Plusz hétköznap még fontos kupameccs is vár ránk…
Xisco Muñoz mester kezdőcsapatában mindössze egy változás történt a múlt hetihez képest: Dolček került a sárga lapos eltiltását töltő Trusa helyére.
Szó mi szó, nem sok vizet zavart, nem úgy az égi áldás, ami szemerkélő esőből hamar váltott már-már felhőszakadássá. Ilyenkor a legjobb taktika, hogy lőni kell, mert csúszik a gyep. Vagyis inkább lőni kéne, lehetőleg nem a saját kapunk környékén! Dolček mellett Koné sem remekelt, a szünetben mindketten az öltözőben maradtak, helyettük Yapi és Barišić kapott lehetőséget, majd Mendez beállása után Andzouana mehetett előre veszélyeztetni a hazaiak fiatal hálóőrének kapuját.
Mindeközben Vitális lapos gurítása ment el centikkel a jobb kapufa mellett – meglehet, ez a mozzanat volt a legnagyobb lehetőségünk a gólszerzésre.
Hoztunk csatárt eleget, pedig csak egyet kellett volna! Egy igazi vérprofit. Bár a második játékrészre némileg megélénkült az iram, annak a szurkolónak, aki DAC-győzelmet várt, bizony csalódnia kellett a 0:0-ban. A játék képe alapján az egy pont inkább számunkra hízelgő. A mérkőzés a nagy visszatérőkről is szólt: míg Gavrić hosszú sérüléséből épült fel, addig Káčert száműzetéséből mentette fel a szakmai stáb. A ráadás perceiben egy veszélyes hazai támadás után Popović kapus maradt fekve, aki végül vérző fejjel hagyta el a játékteret, miközben a játékvezető lefújta a találkozót.
A végeredmény 0:0, ami nem jó, de nem is tragikus.
Reméljük szerb hálóőrünk megedződött a Partizan–Zvezda derbiken, és öltésekkel a fején is a csapat rendelkezésére áll majd legközelebb. S ez a legközelebb már szerdán lesz, amikor is a Rózsahegy csapatát fogadjuk a Slovnaft Cup negyeddöntőjében. Majd ismét harmadnapjára, szombaton a zsolnaiak ellenében, az alapszakasz utolsó fordulójában vívhatjuk ki a Niké Liga felsőházába való „belépőjegyünket”. Izgalomból tehát nem lesz hiány, ugyanakkor úgy szép a siker, ha férfias küzdelemben születik. Mondjuk én speciel elviselnék egy tök unalmas, de győztes kassai kupadöntőt is! Mindent bele, DAC!
ZÓLYOMBRÉZÓ–DAC 1904 0:0
DAC: Popović – Gruszkowski (66. Mendez), Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Jürgens (83. Káčer), Dimun, Vitális – Dolček (46. Yapi), Koné (46. Barišić), Ramadan (78. Gavrić).