ILLUSZTRÁCIÓS FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
A Niké Liga aktuális idényének első idegenbeli mérkőzésén egy régi-új ellenfél otthonában léptünk pályára. A nagy meleg ellenére kiváló iramú eperjesi találkozón meg kellett elégednünk az egy ponttal, miközben háromszor is rezdült a hazaiak kapufája. Egy alkalommal duplán! Köztudott, a Tatrannal jó néhány esztendeje nem találkoztunk a legfelső osztályban, viszont velük már negyven éve, tehát 1985-ben a Föderális ligába jutásunkkor is a legjobbak között szerepeltünk.
A keleti metropolisz labdarúgása egyébként történelmi elsőséggel büszkélkedhet, hiszen a Felvidék – érts itt Szlovákia – legöregebb futballklubja címéért a Pozsonyi Torna Egylettel (PTE) vetekedik, a szakirodalom azonban az eperjesieket hozza ki győztesen. Az 1896-ban alapított Eperjesi Torna és Vívó Egyesület (ETVE) futballszakosztályát 1898. május 25-én hozták létre. Ugyanez a dátum az 1880-ban alapított PTE-nél néhány hónappal későbbre tehető.
Ami pedig a Niké Ligát illeti, 1904-es alapításunkkal évekig mi vezettük a képzeletbeli dicsőséglistát, amelyet tavaly a Komárom hódított magához, majd idén értelemszerűen már az eperjesieké a legöregebb alapítású fociklub a 12 csapatos bajnokságban.
Az egykori Sáros vármegye székhelyének első sportegyesülete a kezdetekben – ahogy a neve is mutatja – főként a tornára és a vívásra koncentrált, majd 1897-ben kerékpáros szakosztálya, egy évvel később pedig a futball szakosztálya is megalakult. Ezekben a századvégi években a mai Szlovákia területén a PTE mellett csupán az ETVE játszotta a futballt, akik egy évtizeddel később, 1907-ben és 1908-ban Észak-Magyarország bajnokságát is megnyerték. 1918 után a klub elnevezése kényszerűségből Prešovi Torna és Vívó Egyletre változott.
Bár az ETVE 1938 decemberében gyakorlatilag megszűnt, az egyesület által használt sporttelep pedig a helyi Sláviáé lett, a jogfolytonosság alapján utódegyesületének az FC Tatran Prešov tekinthető.
Az U21-es labdarúgó Európa-bajnokságra átadott új eperjesi stadion már a mérkőzés előtt teltházat hirdetett, ennek megfelelően kiváló focihangulatban telt a 90 perc. A vendégszektorba 54 sárga-kék szurkoló is befért, leküzdve a Dunaszerdahely és Eperjes közti mintegy 400 kilométeres távot. Respekt! Braňo Fodrek csapatában kényszerűségből Trusa szerepelt a sérült Kapanadze helyén, s bizony csatárunk a jobbhátvéd posztján is megállta a helyét. A mérkőzés kezdetétől jeleztük, miért jöttünk, Gruber és Gagua veszélyeztetett, majd a 27. percben Redzic lövése a felső lécről a jobb kapufára, onnan pedig a mezőnybe pattant vissza. Néhány perccel később Tuboly bombája vágódott le a bal oldali kapufáról.
Félóra elteltével 2-3 góllal vezethettünk volna, de a túloldalon Filipe bravúrjára is szükség volt.
Az első játékrészben egyértelműen a DAC dominált, Redzic volt elemében, és a labdatartási arány szintén jócskán nekünk kedvezett. Térfélcserét követően ugyanazzal a tizeneggyel folytattuk, a játék azonban jócskán szakadozottabbá vált. Sok volt a szabálytalanság, az ápolás, így a játékmegszakítások miatt a lendület is alábbhagyott. Az 50. percben Trusával szemben léptek fel keményen, akit le is kellett cserélni, a játékvezető piros lap helyett azonban mindössze sárgával „jutalmazta” az elkövetőt. A bokasérülést szenvedett Maťej helyére Sylla állt be, míg Blaškót Djukanović váltotta. A második 45 perc közepére kiegyenlítetté vált a küzdelem, a labda főként a felezővonal környéken pattogott. Ramadan, Sylla majd Redzic helyzetét jegyezhettük fel. Az utóbbinál ismét jó helyre „állította” a hazai kapus a kapufát. És immár harmadszor!
Az utolsó percekben cserékkel igyekeztünk frissíteni, Gruber helyett Udvaros, Gagua helyett Gueye érkezett, de az eredményen már ők sem tudtak változtatni. Maradt a 0:0.
A Niké Liga általános színvonalához képest egy átlagon felüli mérkőzést láthattunk, ahol a helyzeteink ellenére nem sikerült feltörnünk a hazaiak védelmét, akik közönségük hathatós támogatását élvezték. Kétségtelen, hogy Eperjes városa ezekben a napokban a futball reneszánszát éli, és egyértelműen ott a helyük a hazai bajnokság legfelsőbb osztályában. Nekünk viszont ismét a tavaszi formánkat kéne megtalálnunk, ám ez a távozó játékosok és a sérülések függvényében egyelőre nehézkes. Bízva a még jobb folytatásban legközelebb a Trencsén együttesét fogadjuk odahaza a MOL Arénában. Augusztus 20-án, szerdán azonban a Slovnaft Cup keretében még Jókán is pályára lépünk. Remélhetően fociünnepet „szállítva” a közeli Kis-Duna menti község életébe! Hajrá, DAC!
EPERJES–DAC 1904 0:0
DAC: Filipe – Trusa (57. Sylla), Kacharaba, Nemanič, Mendez – Gruber (94. Udvaros), Tuboly, Blaško (57. Djukanović) – Redzic, Gagua (97. Gueye), Ramadan.