NYITÓKÉP: dac1904.sk – FEKETE NÁNDOR
A mérkőzés előtt kb. másfél órával csörgött a telefonom. Bugár Ervin, táborunk egyik egykori dobosa hívott, miszerint a következő hazai, Zólyombrézó elleni mérkőzésre szervezés alatt van egy retro találkozó a régi B-közép tagjaival. Többször eljátszadoztunk már a gondolattal, hogy leporolnánk a hangszálainkat, de eleddig nem jutottunk egyről a kettőre. Ezúttal viszont nagyon meggyőzőnek tűntek a mester szavai. Roberto, szólj a többieknek is! – adta feladatul Ervin. Nos akkor szólok…
A helyzet ugyanis úgy áll – de hisz’ ezt Ti is láttátok – hogy szombat este mindössze alig négyezer drukker találja meg az utat a MOL Arénába. Félreértés ne essék, én ezt nem a jelenlegi hangulatfelelősök számlájára írom, s minden bizonnyal így vannak ezzel a többiek is. A tábor egy és oszthatatlan! Így volt ez régen, és így kell lennie a jövőben is! – zárójel bezárva.
DAC–Trencsén: már az elején támadóan léptünk fel, de a befejezéssel, ahogy eddig, ezúttal is hadilábon álltunk. Aztán a 33. percben a trencséniek palásti születésű játékosát, Križan Ricsit a VAR közbenjárásával kiállította a játékvezető.
A szituáció kísértetiesen hasonlított a legutóbbi bajnoki mérkőzésen, Trusa ellen elkövetett szabálytalansághoz. Nyújtott láb, akkor csak sárga, ezúttal piros. A játékvezetői testület mélyen tisztelt tagjai elgondolkodhatnának rajta, mennyire következetesen alkalmazzák a szabálykönyvet! Eperjesen maradt a 0:0, most azonban a trencséni játékos kiállítása véleményem szerint a mérkőzés egyik töréspontja lett. Persze így is, úgy is meglett volna a három pont. Talán igen, talán nem? Merthogy ez a minden szezon előtt összefércelt Trencsén eddig nagyot menetelt a bajnokságban, az is bizonyos.
A sérülésektől (és a távozóktól) megtizedelt szeretett csapatunkhoz pénteken egy 27 éves középső védő, bizonyos Filip Blažek érkezett a Rapid Bukarest együttesétől, akivel 2027 nyaráig szóló szerződést kötött a DAC további opcióval.
Megvizsgálva a múlt szezonbéli játékperceit, mondjuk úgy, voltak kétségeim. Azt gondoltam, szakmailag nem túl korrekt döntés valakit csak úgy a „polcról levenni” – anno ez úgy működött, hogy meghívunk néhány játékost a nyári edzőtáborba, aztán aki megfelel, maradhat. Örülök neki, hogy ezúttal tévedtem, s bárcsak mindig tévednék, amikor elhamarkodottan ítélkezem. Az egykor Szakolcán is megfordult Blažek kiválóan helytállt! Kapanadze is felépült, öröm volt nézni jobbszélsőnk elfutásait. Pedig aprították őt rendesen a vendégek.
Aminek nem lehet feltétlen örülni az az, hogy a Borbély Balázs kezei között remekül muzsikáló győri együtteshez nemcsak mennek a DAC-ból, hanem jönnek is. A gyepszőnyeg gombáira gondolok – de persze ezt az állítást tessék szigorúan macskakörmökbe rakni!
Nincs énnekem semmi bajom kérem szépen, csak tényszerűen megállapítottam, hogy valamiért foltos a fű. Aki pedig nem érti a humort, az az iróniát sem fogja… 20. perc: egy látszólag ártalmatlannak tűnő vetődés során Filipe kapus megsérült, s helyére Popović állt be, aki azonnal megkapta a csapatkapitányi karszalagot is Ramadantól. Majd következett a már említett kiállítás, amit maradéktalanul ki is használtunk az első félidő elkövetkező perceiben.
A 38. percben Gruber beadását Nemanič az ötösön belül védhetetlenül fejelte a vendégek hálójába – 1:0. Az első játékrész hajrájában pedig Udvaros hasonló irányból érkező beadására Djukanović csapott le – 2:0.
Ebből még akár 4-5 gólos győzelem is összejöhet – gondoltam a szünetben, de a fiúk kishíján rám cáfoltak. Olyannyira elkényelmesedtünk, hogy alig tíz perc játékidőt követően Moniz legénysége szépíteni tudott – 2:1. Nagy figura az a tréner egyébként, ártatlannak tűnik, miközben „véres húst etetne” a csapatával. Még szerencse, hogy ismét kipécéztük ellenfelünk kapufáit – ami persze számunkra balszerencse, de legalább megmutattuk, hol a helyük! Gruber kapufája és Djukanović ollózó mozdulata, ami a felsőlécen csattant, megtörte az emberhátrányban futballozó Trencsén lendületét.
A 75. percben Redzic az oldalvonal mellől szlalomozott be a vendégek kapuja elé, majd lőtt – 3:1. Újabb töréspont, ám ezúttal a mérkőzés szempontjából véglegesnek bizonyult.
Néhány perc múlva hármas cserével frissítette csapatunkat Braňo Fodrek vezetőedző: Udvaros helyett Gagua, Ramadan helyett Blaško, Djukanović helyett pedig Sylla érkezett. A 84. percben Gruber koronázta meg remek teljesítményét, beállítva ezzel a 4:1-es végeredményt. Merthogy ezt követően ismét eltaláltuk a kapufát, a labda pedig a gólvonalon táncolt. Nem tudom megszentelni kéne a kapuvasakat, vagy ördögöt űzni?! A stadion nagyérdeműje ekkor már állva ünnepelte kedvenceit, amihez a B-közép 90 percen keresztül kellő „muníciót” szolgáltatott.
Továbbra is miénk a bajnokság legnagyobb százalékú labdatartása, amihez ezúttal kellő mennyiségű kapura tartó lövés is párosult.
Kicsit úgy néz ki, mintha magyaráznám a 4:1-es győzelmünket, pedig nem kéne. Fölényes győzelmet aratva a trencséniek ellen, továbbra is veretlenül menetelünk a bajnokságban. Jövő hét vasárnap Nagyszombatban kerületi rangadó vár ránk. De szép is lenne a győzelem, ha mondjuk bemegy az a konstans három gólhelyzet az első 15 percben, ami eddig rendre minden meccsen kimaradt! Labdatartás: 68%-32%. Lövések: kapura: 13-4, mellé: 9-2. Mutatós statisztika. Hajrá, DAC!
DAC 1904–TRENCSÉN 4:1 (2:0)
Gólszerzők: Nemanič, Djukanović, Redzic, Gruber
DAC: Filipe (20. Popović) – Kapanadze, Blažek (87. Ansah), Nemanič, Mendez – Gruber, Tuboly, Udvaros (78. Gagua) – Redzic, Djukanović (78. Sylla), Ramadan (78. Blaško).
Utóirat: „Bemondót keres a DAC! Nem szándékozol jelentkezni? Szerintem Te megfelelő volnál!” – állt Lajos barátom üzenetében, s nem Ő volt az egyetlen kérdező mostanában. Hát olyat szólok, amit csak az öreg székelyek tudnak: egyszer már mondtam, hogy nem, ha változás lesz szólok! De nem lesz! Perzselő tűz ég bennem, amiből folyton pattog a parázs kifelé. Politikusnak sem lennék túl diplomatikus, ezért bemondónak sem! Tomi emléke pedig még ennél is többet jelent nekem…