Reklám
POÓR TIBOR: A mérkőzés elejétől a magyar válogatott aktív játékot mutatott sok mozgással, ahogy egy fontos meccshez illik. Nem minden akció és próbálkozás tört át az örmény védelem falán, gyakran hiányzott a pont az i-re, de már az első félidőben két nagy helyzetet is kidolgoztunk. A legnagyobb elsőfélidei gólhelyzet Szoboszlai nevéhez fűződött egy szemet gyönyörködtető akció végén. Természetesen a figyelmem középpontjában a sokat mozgó Schäfer Andris volt, aki rendkívül határozottan, nagyon keményen, de teljesen tisztán játszott.
Mit lehet hozzátenni Barseghjanék első félidei teljesítményéhez? Passzívan futballoztak, tördelni próbálták a játékot – erre számítani lehetett –, de szerintem mindig nagy kockázat, ha egy csapat arra épít, hogy ilyen passzivitás mellett semmilyen lövés nem kerül a hálójukba.
A második félidő tizedik percében, pontosabban egy elfelejtett örmény láb miatt a lescsapda vonalán, összeomlott a vendégek túlságosan lapos taktikai terve. Megjegyzem, a gól előtt a labdabirtoklás aránya jó hosszú ideig 79-21 volt a hazaiak javára. A lényeg azonban az volt, hogy a magyar válogatott ezt a mezőnyfölényt türelmes játékkal gólra is váltotta – nem pánikolt, kivárt a megfelelő pillanatig. A gól után természetesen a vendégek fokozni próbálták a tempót, nyomást gyakoroltak, támadásaik felgyorsultak, és valóban volt néhány nagyon veszélyes kontrájuk is. Egy pszichikailag rendkívül megterhelő, „kés a toroknál” típusú mérkőzést sikerült megnyerni – élünk, és továbbra is versenyben vagyunk a továbbjutásért. Hajrá, magyarok!
KOVÁCS MÁTÉ: A mérkőzés előtt főként a Sallai–Varga páros hiányáról szólt a média. Végül Tóth Alex és Lukács Dániel kapta meg a bizalmat. Rossi elmondta, hogy azért döntöttek Lukács mellett, mert képes mélységbe mozogni, és ha kell, labdát tartani. Néhány alkalommal sikerült őt megjátszani, sőt, a győztes gól is egy hasonló bemozgásból született. Sajnos a támadásépítésünk lassú volt, nem volt meg a kellő dinamika és az összhang. Ez utóbbi viszont elengedhetetlen a labdaorientált filozófiánál. A válogatott leggyakrabban a bal oldalon próbált bontani, míg a jobb oldalon inkább hosszú labdákkal operált. Kevés helyzetet sikerült kidolgozni. Ez jellemezte az első félidőt.
A labdakihozataloknál Schäfer és Styles a vonalak között mozgott, de nem igazán sikerült előrejuttatni a labdát.
A második félidőben sokkal direktebben, gyors oldalváltásokkal és mélységi labdákkal próbálkozott Rossi csapata. Kerkez és Bolla is egyre gyakrabban került az ellenfél védelmi harmadába. Az örmények ugyan nem tudtak komoly helyzetet kialakítani, szinte csak gyors átmenetekkel próbálkoztak, de idegesítő volt látni, mennyire tanácstalan a magyar csapat elöl, főképpen az első félidőben. Mindent egybevéve, lesz ez még sokkal jobb is, főként ha Sallai és Varga is elérhető lesz.
A vége kissé körömrágósra sikerült, de a győzelem most a legfontosabb. Kedden viszont már teljesen más csapat és stílus várható a portugálok ellen. Hajrá, magyarok!
Reklám
