Reklám
FOTÓ: dac1904.sk – Fekete Nándor
Csák Máté, Felvidék egykori tartományúr és kiskirály vára a Várhegy mészkőszirtjein emelkedik a város s annak futballstadionja fölé. Délceg tornya és vastag falai alatt zárta november havát a DAC. Jómagam valószínűleg egy hosszú szériát zárok ezzel a meccsjegyzettel, amit annak idején focival kezdtem, s minden bizonnyal focival is fejezek be. De mert a dunaszerdahelyi foci mindenkor városom szerves részét képezte, azok a történetek, amelyeknek alapgondolatai valami teljesen másról szóltak, olykor szintén focival voltak átitatva.
Engedtessék hát meg nekem, hogy közel kilenc év után ne búcsúszó nélkül távozzak a rovatomtól. Merő tisztességből, alázattal! Ennyi jár Nektek, s úgy érzem, nekem is. Ha másért nem, hogy ne kövessem el ugyanazt a hibát, amit néha klubunk is elkövet. A megfelelő kommunikáció ugyanis még sosem okozott feszültséget, de hallgatás annál inkább.
Jelen állás szerint tehát ez a rovat november 30-ával megszűnik!
Hogy mit hoz majd a jövő, erről feleslegesen faggatnátok, hiszen még én sem tudom. Egyelőre ködös minden. Viszont „pályára vinni a kedvet és a motivációt” – ahogy mondta Braňo Fodrek mester, majd „papírra vetni” a látottakat, a túrák élményeit, ősidők óta egyik lételemem volt. Annak idején a közösségi oldalamon, majd jött a Klikkout felkérése, amit örömmel fogadtam.
Reklám
Pedig a trencséni győztes mérkőzésen kívül még három megmérettetés vár az ősszel szeretett csapatunkra.
Sorozatban kétszer odahaza: jövő hét szerdán a Slovnaft Cup nyolcaddöntőjében a Nagymihály együttesét fogadjuk, majd vasárnap a Nagyszombat elleni kerületi rangadón búcsúzunk a MOL Arénától. Az őszi idény december 13-án, Zólyombrézón zárul számunkra.
Eltökélten, a három pontért utaztunk Trencsénbe – jelentette ki Fodrek, s edzőnk ezen tervét maradéktalanul végre is hajtották a srácok.
A mérkőzés nem volt épp sétagalopp, de a három pont sorsához kétség sem férhetett. A második félidőben erőt tartalékolva okos taktikát választottuk, hiszen a legjobb védekezés a támadás. S ha még a szokásos kapufák is bemennek!? Mindezt kellőképpen díjazta a vendégszektor, amit a zord idő ellenére szép számban megtöltöttek szurkolóink. Igaz, az ultrák olyanok, mint a reklámból jól ismert hajlakk, ami napsütésben, esőben és szélben is tart.
Sorry fiúk a hasonlatért, a kopaszoktól meg pláne elnézést! A rovat megszűnhet, csak a humorérzék el ne hagyja az embert.
A legutóbbi bajnoki mérkőzésen kiállított Redzic Damir állhatott vezetőedzőnk rendelkezésére, akinek négy mérkőzésre szóló eltiltásával valószínűleg példát szeretett volna statuálni a fegyelmi bizottság. Számtalan helyzetünk után a 22. percben Ouro passzára Corr érkezett, aki hét méterről megszerezte első találatát csapatunk színeiben – 0:1. Két perccel később Djukanović a kapufát találta el, majd kisvártatva ugyanabból a szögből alig suhintott mellé. A 37. percben kényszerű cserét hajtott végre a DAC trénere: a sérült Blažeket Kapanadze váltotta, akinek első labdaérintése nagy erővel vágódott a felsőlécre. Múltkor olvastam, hogy a DAC-nál számolják az őszi kapufáink számát. Bevallom, nekem már ott elgurult a gyógyszer, hogy ilyen peches széria egyáltalán létezhet!
Egygólos előnnyel vonultunk az öltözőbe, annak reményben, hogy ezt a mérkőzést simán nyerjük majd.
És így is történt. Kapufáink számát Djukanović növelte az 50. percben, aki Gruber beadását fejelte a felsőrészre. Anno, amikor még aktívan „fifáztam” a nagyfiammal, Hajdú B. István folyton valami olyasmit szajkózott, hogy a kapufa egyébként alumíniumból van. Három perccel később Ramadan lövését védte a trencséniek kapusa, akit az 57. percben saját védője „csapott be”:
Djukanović háttal a kapunak lekészítette a labdát Ourónak, akinek lövése megpattant, majd a hálóban kötött ki – 0:2.
Kétgólos előnyünk tudatában azon gondolkodtam, vajon volt-e a fociról „kicsit másképp” rovatnak gyakran visszatérő toposza? És igen, kettő is. Mindkettő a Rózsahegyhez köthető, mégpedig, hogy: a rózsa nem hervad esőben, illetve a dóvali Kolibában elfogyasztott juhtúrós galuska fatálon. Valószínűleg egyik sem a fatális véletlen műve!
Aztán a 75. percben Ramadan háromra növelte góljaink számát: egy félig-meddig eladott labdát lőtt higgadtan a kapuba – 0:3.
Ezzel végérvényesen eldőlt a mérkőzés. Aki pedig búcsúcikkemben inkább mélyebb gondolatokat várt tőlem, most minden bizonnyal csalódott. Viszont a győzelmet nem szokás megmagyarázni, és én minden egyes írásommal nyertem! Lehetőséget kaptam arra, hogy azt csinálhassam, amit szeretek. Köszönöm, Klikkout! Legyetek jók, hajrá, DAC!
TRENCSÉN – DAC 1904 0:3 (0:1)
Gólszerzők: Corr, Ouro, Ramadan
DAC: Popović – Blažek (37. Kapanadze), Kacharaba, Nemanič, Modesto – Ouro (77. Udvaros), Tuboly – Ramadan (77. Sylla), Gruber, Djukanović (83. Blaško) – Corr (46. Gagua).
p.s.: A bajnoki címünkről írt cikkem azért hiányozni fog majd!
Reklám
