FOTÓ: dac1904.sk – Lelkes Ernő
Amit a nyomdafesték elbír – tartja a mondás. És valóban, véleményezni bárhogy lehet. Ironizálni, szitkozódni, de azt vajon tudjátok-e, mennyi szó fér el a csendben? Mennyi érzelem és mennyi gondolat? Mennyi fájdalom és mennyi szenvedély? S hogy ott minden kimondatlan szó elnyeri valódi súlyát, mert a csend azt is jelenti, nincs mit mondanod. Nem azért, mert nem érdekel, hanem mert felesleges. Így voltam a kupából való kiesésünk után én is.
Méghogy fogytán a szurkolók türelme? Dehogy is fogytán, a szurkolók türelme éppen elfogyott! Tizenkét éve hitegetve vannak, mégis felszívták magukat, mert hinni szerettek volna. De érzem, ennek most vége. Akkora űr támadt, amit lehetetlen lesz áthidalni. Tizenkét éve a klubbal együtt megvettek egy márkát, és vele együtt megvették a márka emlékeit. De ki szeretne csupán csak az emlékekből élni?
Volt egy álmom, ám ez most már nem számít.
Olyannyira foglalkoztatott a téma, hogy a tudatalattim álomként kódolta. Pedig álmodhattam volna a családomról, egy szép virágos rétről vagy a világbékéről. De nem, én a DAC kupagyőzelméről álmodtam. Előző nap latba véve esélyeinket és a lehetséges ellenfeleinket, arra a következtetésre jutottam, hogy ilyen könnyű dolgunk talán még sosem volt. Erre mit ad Isten, meg is álmodtam.
Felírtam a közösségi oldalamra, mire az ismerőseim kinevettek.
Miért vagytok ilyen hitetlenek? – gondoltam. Miért nem tudtok bízni? Bezzeg, ha sikerülne, mennyi DAC-drukker lenne ismét. Azok, akik már százszor elfordultak és százszor a hátuk mögé köptek, ott állnának újfent az első sorokban. Még annak árán is, hogy olykor bűnbakként kezelték őket rájuk vetítve sikertelenségünk kulcsát. Bálcával a homlokukon éltek, amiért „hitetlenek voltak és csak rosszat akarták”.
Aztán a szerda este megmutatta, hol tart a csapat és hol tart a klub.
Viszont én ezt már nem akartam oldani, mert nem volt mit mondanom. Azonban tartoztam annyival olvasóim felé, hogy ezt a „semmit” is leközöljem. A felelősség súlyát pedig érezzék azok, akikre tartozik. Cipeljék ők, én nem fogom! És ha „elfáradtak”, a játékosokhoz hasonlóan vessék le a mezeket, mert nem méltóak viselni a DAC-márka emlékeit (sem)! A dunaszerdahelyi szurkolók nem ezt érdemlik!
KASSA–DAC 1904 4:0 (2:0)
DAC: Bartels – Kapanadze (74. Lábo), Kacharaba, Nemanič, Mendez (62. Blažek) – Gruber (46. Corr), Tuboly, Ouro (82 Blaško) – Kmeť, Kukovec (46. Bationo), Sylla.