Süt & főz a jó öreg csallóközi

A "madártej" egy patënt ëttáldëzërt, nevit a könnyű, habos álogárú kapta, de ezt në úgy kípzeejítëk ee, hogy a madárnoka teje, mere’ habbú, vanéliás krémbű kíszűll.

A jól eekíszítëtt vesevelő lítfontosságú a csallóközi embër szervezetinek, hogy bírja eszt a folytonos gyűrődíst, amit a ílet kináll.

Vígre itt a finom tavasz, csiripeenek a madarak, nyőll a here, újjáíled a termíszet, vele ëggyütt gyöna finom medvehajma is.

A szoté lëhet köszönís is, mer a szomszíd Csabi, tudodaza nagyorú, mindig úgy köszönt a havërjánok: Szoté!?

Ha hazahozta, haddpucúja, hatükörponty, háhadnyúzza. Mikor kísz, nos hozzafőja vajlingba, akkor gyűsz Te!

Novembërbe annyi tök nyőll kija fődbű, mëg olyan nagyra nyőnek, minda fene, így bolon lënne valaki, ha nem csináno belle írtíkës dógokot.

Minálunk nemám vajaskënyeret ëszünk lefekvőre, hanem szíbbarnáro sűtt májoshurkát legínyës darab gyürkéve mëg nakladacski uborkávú. Nincs ellenfele.

Nëkëma összes fírfi főmënőm imáttoja szaftos ítelëkët, mer ajjól leülla gyomorba nos jobban esik minda szároz ítel. Ezír mostand megtelátom nëktëk a pörkűtt receptët...

No a legfontossabb talán allënne, hogy rendës kukuricát nëmám valami takarmánt vëgyé.

Mielőtt elírik, mëg megnyűvesëdik a csërësznye, hama-hama lekő szënni.