Szójátszótér – versajánló Parti Nagy Lajostól

Sokan tudják rólam, hogy vers-mindenevő vagyok, ez nem azt jelenti, hogy minden vers tetszik, amit elolvasok, hanem szeretek a korok, stílusok, műfajok közt vadászni kincsekre. Van pár költő, kiknek köteteit bizonyos időközönként muszáj átlapoznom, új kedvenceket találni tőlük, vagy a régieket újra magamba szívni a jelenlegi tudatállapotommal, minek köszönhetően az azoktól kapott aktuális élmény is megadja a maga egyediségét. Mára egy ilyen posztmodern plajbász-forgatótól hoztam verseket.

Dobpergés. Konfetti. És aki ma a líra-pódium függönye mögött mosolyog: Parti Nagy Lajos. Szokták azt mondani Esterházy Péterre, hogy „a nagy posztmodern”, ő viszont prózát írt, ezért szerintem a párja, vagyis a nagy lírai posztmodern, Parti Nagy. Bár nem ő volt az első, aki elkezdte a nyelvet, mint anyagot használni, a sorok által új jelentést, nem kimondottan referenciális tartalommal bírókat megalkotni, de mégis ő volt (van) a legnagyobb hatást gyakorló költőnk e téren, és úgy különben is a posztmodern líra kánonjában. Szójátékgyáros, de nem a szójáték klasszikus értelmében. Elvesz, hozzátesz a szavakhoz, jelentésekhez, hogy újakba bugyolálja, vagy épp vetkőztesse azokat. Van humora, iróniája és öniróniája is.

A mai hétre három kedvencemet hoztam el nektek tőle. Nem minden verse könnyen emészthető, de ha ráérez az ember, műnemi partihárd lesz a fejében.

 


Csigabú:

A bánatot, mit tán ma érez,

mint brummogó, halk őszi hangot,

idomítgassa kezéhez,

gyúrjon belőle kis harangot,

csigát, lovat, s ne kérje számon,

a búanyag rém furcsa jószág,

egy formátlan szomorúságon

cseppet sem segít a valóság.

De hogyha átöleli szépen,

megdédelgeti az ölében,

s csinál a búból búbabát,

tükörbe néz a hülye bánat,

s mert a bánat egy hiú állat,

elvigyorogja tán magát.

 


 

Ujjaim kibogoznád:

ujjaim kibogoznád

ha eljuthatnék hozzád

és várnál kaviárral

suhogó zöld madárdal

lugasával

 

színezüst halat adnál

ott állnék asztalodnál

napfény és hajad

hullna a terítékre

végre

 


 

Strandard

ugroteszka leng a bőrző

strand fölött stramm nyelvezet

napolajjal ken az őrző

majd zuhanyni elvezet

hol strandspirál dugóhúzó

söröskupakkal ví tusát

nem inspirál húzódozót

száradni küldi virtusát

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább