Ahogy a nappalt az éjszaka követi, úgy természetes, hogy mindenki volt gyerek. Tulajdonképpen már gyermekkorban kialakul bennünk a valahova tartozás szüksége. Nem is szükség ez, hisz’ társas lények vagyunk, felfedezzük a világunkat, miközben az életünk értelmét kutatjuk. Barátokat szerzünk, szeretünk, és néha vétkezünk is. A gyermekek élettere az, amit azelőtt grundnak neveztek. Mára sajnos eltűntek ezek a klasszikus játékfelületek a lakótelepek házai között. Pedig a játék szabadsága az igazi felüdülés, aminek azelőtt csak az est eljövetele, vagy édesanyánk hívó szava vetett véget.
A bújócska vagy az agyaggolyózás, esetleg a fapuska kiveszett a világunkból, helyüket a modern játékok és a mozgásszegény játékkonzolok vették át. Ez a virtuális tér nem adhatja vissza ugyanazt a kalandot, amire kortársaimmal együtt emlékezhetünk. Pontosan ezt a világot írja le Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében. Nem tudom elképzelni, van-e köztünk valaki, aki nem olvasta el legalább egyszer. Vagy ne élte volna bele magát a filmvásznon megelevenedő bandák történetébe. Ennek ellenére, a magyar irodalom eme közismert művét boncolgatom most, visszaemlékezve a saját Grundomra, valahol Dunaszerdahely központjában. Ott, ahol a „focipálya” közepén fenyőfát kerülgettünk, és a közművesítés árkai biztosítottak „háborús” körülményeket számunkra. A gittegyletből gipszegyletet kreáltunk, mivel a kitalált sérüléseinket néha kéz- és lábtörésre váltottuk fel. Az én Grundom még részben létezik, mára egy bekötőút és egy játszópark „nőtt ki” a helyén. A hinták és a homokozó körül viszont gyerekek helyett néha utcai csövesek tanyáznak.
Molnár Ferenc, született Neumann Ferenc Budapesten látta meg a napvilágot.
Molnár Ferenc 1878-ban született Budapesten, Neumann Ferenc néven. Budapesten, a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban végezte el a középiskolai tanulmányait, majd Genfben és újfent Budapesten járt egyetemre, ahol joghallgató volt. Nagyjából ebben az időszakban magyarosította vezetéknevét, ekkor már különböző fővárosi napilapokban jelentek meg cikkei. Például a Pesti Hírlapban és a Budapesti Naplóban is tevékenykedett, de ezzel egyidejűleg irodalmi műveken és idegen nyelvű színdarabok fordításán is dolgozott.
Nem nevezhetjük egyregényes írónak, ám nevének hallatán sokunknak az 1906-ban írt A Pál utcai fiúk című műve ugrik be. Olyan ez, mint a fociban Magyarország és Puskás összefonódása a nagyvilágban. Nemecsek Ernőék történetét számos nyelvre lefordították, a Fábri Zoltán által rendezett filmváltozatot Oscar-díjra is jelölték. Az író nem is sejthette, a hálás utókor mekkora köszönettel tartozik művéért, melyben a becsület a legnagyobb erény. 1940-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol 1952-ben hunyt el.
A Pál utcai fiúk és a Vörösingesek kalandjai a századforduló környékén:
Budapesten, a Józsefvárosban járunk, ahol a Pál utcai fiúknak a grund jelenti a szabadságot. Mindenféle játékra alkalmas a terület, ezért egy rivális társaság szemet vetett rá. Ők a Vörösingesek, akik a Fűvészkertben bandáznak, és Áts Feri vezetésével a Grund elfoglalását tervezik. A fűvészkertiek testvérpárja, a Pásztorok einstandot követnek el Nemecseken, ami az erősebb erőszakos győzelmét jelenti a gyengébb felett.
A Pál utcaiak Boka Jánost választják vezérükké, mindenki kapott rangot, egyedül a kis Nemecsek Ernő marad közlegény. Geréb, aki szintén pályázott Boka helyére, bosszúból szövetkezik a Vörösingesekkel. Boka két fiúval, köztük Nemecsekkel elmegy a Fűvészkertbe, hogy kitűzzenek egy üzenetet. Az akció során Nemecsek kétszer is vizes lesz.
Az iskolában tevékenykedő gittegyletet feloszlatja Rácz tanár úr, és elkobozza az egylet gittjét. Később Ernő nevét kisbetűvel írják be az egylet naplójába, mint árulót. Hogy bizonyságot tegyen hűségéről, visszaszerzi a Pál utcaiaktól ellopott zászlót, azonban a Vörösingesek rajtakapják, és a hideg tó vizébe küldik megfürödni. Ekkor Áts Feri a két Pásztor gyereket is a tóba küldi az einstand miatt.
Közeleg a csata napja, a Pál utcaiak felkészülnek az ellenség „fogadására”. Az erődöket megerősítik, homokbombákat gyártanak, árkokat ásnak. Nemecseken úrrá lesz a betegség, ezért Boka hazakíséri őt. A Vörösingesek követeket küldenek a hadüzenettel, majd a Pál utcaiak is küldöttséget indítanak a Fűvészkertbe.
Megkezdődik a csata, trombitaszó hasítja ketté a Pál és a Mária utca környékének csendjét. Repülnek a homokbombák, és nagy birkózás folyik a földön. Akit két vállra fektetnek, az nem harcolhat tovább. Amikor Áts Feri kiszabadítaná a hadifoglyokat, megjelenik a beteg Nemecsek, és ráveti magát a Vörösingesek vezérére. A Pál utcaiak így nyerték meg a háborút, és a hős Nemecseket kapitánnyá nevezték ki.
Csak a Gittegylet késett el a bocsánatkéréssel, mert a kis Ernő időközben meghalt. Boka hadvezér mindvégig hű katonája mellett maradt. Hogy milyen igazságtalan a sors, azt nemsokára Janótól tudta meg, ugyanis a grundra munkások érkeznek, hogy ott lakóházat építsenek…
Utóirat: Az élet néha maga a harc, és a gyengék olykor elesnek. Két gyermekkori pajtásom emléke előtt tisztelegve, küldöm nekik odafentre aktuális jegyzetem.
(Roberto)