Eredeti így hangzott: Merre billen a mérleg? Azt hiszem Hélder a mérleg nyelve, de az ellensúly továbbra is a tulajdonos.
„Billen, amerre billen… Játsszatok szívből, magatokért és értünk! Azokért a szurkolókért, akik egymás közt azon veszekednek, mennyire helyénvaló fütyülni már a 20. percben. Játsszatok szívből, hogy a jól hangzó klisék mellé visszaadjatok valamit a szerdahelyi focinak. Weisz Misi bácsinak például odafentre, aki ugyanúgy szívből gondolta, hogy a DAC nemcsak egy focicsapat lesz a sok közül, hanem álmok beteljesítője. Játsszatok szívből, mert veszíteni egy zsoldos is képes, de ha szívből veszítesz, annak értelme is marad!”
Ezekkel a szavakkal reagáltam a klub átlal kínált kérdésre, tudva, hogy egy kis őszinteségbe még senki nem halt bele, de… De megint oda jutottunk, amiről Tompa Mihály is írt anno: „A kidült fában őrlő szú lakik …Honfi honfira vádaskodik…Testvért testvér, apát fiú elad…” Nem szeretném tovább szítani a tüzet a szurkolók közt, viszont mindenkinek megadatott a vélemény szabadsága. Ha a virágnak megtiltanánk, hogy saját idejében nyíljon, elvennénk az illatát is. És hát mit ér a virág az illata nélkül, anya a gyermeke nélkül, a foci logika nélkül…
…vagy mit ér a szurkoló a vélemény nélkül? „Mégis, ne szóljon erről ajakad..?”
Olykor úgy adódik, hogy a mérkőzés ideje egybeesik más tennivalóval, de például meccs közben borotválkozni nem ajánlanám senkinek. És ha a képernyőd kicsi, hát told meg egy másikkal – nem lehetett ugyanis átkapcsolni teljes képernyőre kedvenc oldalunk élő közvetítését. Kicsit kurtának éreztem a hangot is, viszont, mint később kiderült, csupán 50 merész ember vágott neki a közel 300 kilométeres távnak, ezért bizonyult hangosabbnak a „rózsát locsolók” csaportja. Ez nagyjából 10-20 százaléka az amúgy „elvárható” vendégseregnek. Így múlik el a dicsőség?
Most, hogy letudtam a számolgatást és meg is borotválkoztam, talán szólhatnék valamit a meccsről. De van-e értelme, ha korábban már „beetettek”, ahogy a halakat szokás?
Még szerencse, hogy mi nem vagyunk halak! Szóval az első tavaszi mérkőzéshez képest markánsan belenyúlt a kezdőbe a mester, ami egy dolgot mindenképp jelez: ennyi idővel a téli felkészülés után még mindig nincs pontos elképzelése a taktikát illetően, de annak kivitelezésében még annyira sem. Persze az is nyilvánvaló, hogy Kalmár sem osztozik mostanában DACos szellemben, maradéktalanul a csapat játékában. Látni kell továbbá a védelem lyukas pontjait, amihez a kreatív játékalkotás hiánya párosul. A klub víziója homályos. Nem fogok sírni olyan játékosok után, mint a Koštrna, és akinek a szíve helyén csak a bankszámlaszáma van, arra is szívesen rásegíteném a kabátot.
Játsszatok szívből, magatokért és értünk – ezt írtam feljebb is, de vajmi kevés az a pillanat, ami bizakodásra adhat okot, hogy valóban megpillanthatjuk a sárga-kék szívet.
Ezt szembeállítva az edző nyilatkozatával, mit szóljon a szurkoló? Az a szurkoló, aki hosszú rögös úton túljutott már szenvedélye szenvedésén, és élvezni szeretné a focit, de jelenleg semmit nem kap viszonzásul, csak a hálátlan bálcákat: „nem szurkol szívből”, „divat”, „dísz”… Fantázia! Akkor bizonyára van díszcsatárunk is, aki nem rúg gólt, csak úgy van. És van a klubunk, amely elég mostohán bánik a legnagyobb szponzorával mostanában. Viszont mi így is szeretjük! És a klub minket? Profik, vagy csak a profit? Nos, merre billen?
(Roberto)