Az igaz barátság egyedi és különleges. Nincs hozzá fogható. Két igaz barátot szoros kapcsolat fűz egymáshoz. Megbíznak egymásban, egymás támaszai jóban és rosszban egyaránt. Hiába az álmosoly, elég egyetlen pillantás, s máris tudják, valami nyomja a másik lelkét.
Előtte nincs okunk szégyenkezni egy-egy rossz döntésünk miatt, bátran megoszthatjuk vele aggodalmainkat. Nem ítélkezik, inkább megpróbál segíteni. Rábízhatjuk akár a legféltettebb titkainkat is, hiszen nála biztonságban lesznek. Mellettünk van nemcsak a vidám perceinkben, de akkor is, ha épp a könnycseppeket kell letörölni az arcunkról.
Az irigység messziről elkerüli, helyette büszkeség tölti el sikerünket látva, melynek szívből örül.
Idővel mindig kiderül, ki az igaz barát. Van, akit a legjobb barátunknak gondolunk, de idővel rá kell jönnünk, hogy tévedtünk. Ezek az emberek egyszer csak eltűnnek az életünkből, szinte köddé válnak. Sokszor emiatt magunkat hibáztatjuk, pedig nem kellene. Egy barátság megszakadása nem feltétlenül jelenti azt, hogy valamit rosszul csináltunk. Egészen egyszerűen idővel mindig kiderül, ki a hozzánk, nekünk való igaz barát. Vannak persze azok a szerencsések, akiknek megadatik, hogy gyermekkori barátságuk kitart egy életen át. Ritka, ámde varázslatos kapcsolatok ezek.
Az egyoldalú barátságokba kár kapaszkodni! Egy barát nemcsak kapni akar, hanem viszont ad. Napjainkban érdekkapcsolatból sincs hiány. Számos példát látni a kihasználásra, s olykor az „áldozat” olyannyira vágyik egy barátra, hogy mindezt észre sem veszi. Persze jaj annak, aki figyelmeztetni próbálja…
Egy őszinte barátság nem ismer korlátokat. Nem teheti tönkre még a távolság sem.
Ma már annyi, de annyi lehetőség áll a rendelkezésünkre, hogy tartani tudjuk egymással a kapcsolatot. Azok az igaz barátok, akik leküzdik az ilyesfajta „akadályokat”. Hiszen nem attól lesz jó a kapcsolat, hogy minden áldott nap találkozunk, hanem attól, hogy bár ha még távol is vagyunk a másiktól, akkor is mindig számíthat ránk. Kilométerek ide vagy oda, kapcsolattartásra van mód. Amennyiben igazán érdekel minket a másik lelke, megtaláljuk a megfelelő módot arra, hogy meghallgassuk, megöleljük, együtt nevessünk, de ha kell, együtt sírjunk vele.