Hányszor, de hányszor képzeltem el diákként, hogy kényszerpihenőre küldik a diákokat, tanárokat, és szüneteltetik a tanítást… nem is tudom, talán látva ezt a mostani helyzetet, nem is annyira bánom, hogy ez nem fordult elő. Most a diákoknak sem egyszerű. Éliáš Dominika épp a szakdolgozatát írja karanténban.
Néhanapján az önkéntes házi karanténom alatt meginog a kitartásom. Ilyenkor úgy érzem, hogy a világon nekem a legrosszabb. Aztán persze elönt a bűntudat, hogy milyen önző vagyok… nem az én keresztem a legnehezebb, még akkor sem, ha szakdolgozatot kell írnom könyvek nélkül. Esténként nem kell azon rágódnom, kihúzom-e a hónap végéig a költségvetésből, munkába sem kell járnom az egészségemet veszélyeztetve, és még gyerkőcök sincsenek otthon, akiket szórakoztatni kell egész nap. Az utóbbinak nem örülök, már nagyon hiányzik a bébiszitteltem, szívesen játszanék vele újra, ezért otthon maradok.
Mivel a ház minden szegletét ismerem, az utóbbi napokban felderítettem a kertünket. Vasárnap délelőtt például a szőlőst szabadítottam meg a gyomoktól meg jó néhány szál mentától is. Szőlő lesz, házi Mojito idén nyáron már nem biztos…
Ebben az időszakban próbálom a dédelgetett álmaimat megvalósítani. Napi 5 jelnyelv-kártyát tanulok meg, hogy a hallássérült emberekkel is tudjak kommunikálni. Valamint a zene nyelvét is ápolom. Ezt már kötelességből, mert a szemeszter végén furulya- és énekvizsgám is lesz. Gyakorlás közben Bogyó kutyánk a legnagyobb rajongóm, már nem ugat meg, helyette inkább szundikál.
Mivel kora reggel tudok a legjobban koncentrálni, így ekkor látok neki a szakdolgozatírásnak. Az otthoni könyveimet már mind felhasználtam, szóval az internetes források közt böngészek. Ilyenkor olyan vagyok, mint a papám, mikor kertészkedik. Ha sok a forrás, az a baj, mert mindig valami nyűg van körülötte – nincs a cikknek szerzője vagy kiadási éve, vagy pedig mandarinnyelvű. Ha pedig kevés, akkor meg az a probléma, nem lesz kész a fejezet.
A délutánok mindig a legérdekesebbek. Ekkor, ha rám kerül a sor, kiviszem a kutyusunkat sétálni, most még nagyobb örömmel. Az időm további részét próbálom hasznossá tenni, játékokat, kreatív kézműves alkotásokat készítek. Ezek majd jól jönnek, mikor hirtelen kell egy frappáns ötlet a gyereknek az oviban. Különösen a fénnyel való játék keltette fel az érdeklődésemet.
Meghitt, mikor az alkotás árnyéka táncot jár a falon. Ilyenkor hálát adok, hogy létezem.
Előző részek:
3. rész – Csala Emma Alexandra