Milyen is a vidéki élet azok szemével, akik szeretik a természetet, az állatokat, a kertet, akik szeretik maguk is végigkövetni kis életkék születését és felcseperedését? Olyan embereket kérdeztünk, akiknek mind fontos az otthon melege, a kert kincsei és családjuk jóléte, valamint a meghitt béke a minket övező természettel.
1. HODOSSY VIOLA
(édesanya, kereskedelmi ügyintéző)
Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Mindig is falun és családi házban laktam. El sem tudom képzelni máshol az életemet. Szeretem a csendet, a nyugalmat, amit számomra csakis a vidék nyújthat. Imádtam gyereknek lenni falun. Alig vártuk a nyarat, a szabadságot és mint a lovak, amikor kitörnek a karámból, rohantunk mi is ki a szabadba. Bandáztunk, jártuk a határt, szóval „igazi” gyerekek voltunk.
Mit nyújt számodra ez a környezet, amit más nem?
Édesapám megtanított a föld szeretetére, tiszteletére és ugyanezt adja át az én gyerekeimnek is. Most már a fiammal járja a határt, vele lesi az őzeket, fácánokat, a sarjadó gabonát vagy nyáron az aratást. Nekem biztonságot jelent, hogy itt élek. Miért pont biztonságot? A kert zöldségeket, gyümölcsöket ad, nyáron kimegyek a kertbe leveszek egy érett, meleg paradicsomot és belé harapok, na, annál finomabb nincs. Húst nem veszünk, vagy csak nagyon ritkán, ugyanis állatokat is tartunk. Tavasszal alig várjuk az első madár csicsergését. Képes vagyok az udvaron lesben állva egy esti madárkoncertet felvenni és a felvétellel zaklatni az ismerőseimet. ????
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Szerintem nyugodtan vágjanak bele, hisz veszíteni nem veszítenek semmit. Sőt, inkább nyernek, ugyanis kapnak: friss levegőt, madárcsicsergést, kora reggel kakaskukorékolást – amit én már meg sem hallok ???? –, egészségesebb életet…
2. PÁLFY ELLA
(orvos, édesanya és környezetvédő)
Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Egyszóval leírva: minden. Falun, majd kisvárosban nőttem fel, kertes házban. Nekem a városi lét a maga betondzsungelével maga a börtön.
Mit nyújt számodra ez a környezet, amit más nem?
A természet igazi feltöltődés nekem. Igaz, jóval több munkánk van egy konyhakerttel, gyümölcsfákkal, állatokkal teli udvarban, de nagyon sok örömöt ad. Hihetetlen érzés, reggelire friss retket, újhagymát, rukkolát, salátát enni a kertből, figyelni a kiscsibék szaladgálását, nagyszerű illata van a tavasszal frissen öntözött kertnek!
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Vágjanak bele! Lehet, hogy sokkal kényelmesebb a panelben, de pont ennyire unalmas is. Az unalom pedig feszültséget szül a házastársak, és a gyerekek között is. A családi ház, kert a nyugalom szigete kell, hogy legyen, ahová jó visszamenni, feltöltődni.
3. BERNÁTH MÓNIKA
(főállású édesanya, három gyermek anyukája)
Mi húz a vidékhez és a családi házhoz?
Anno, mikor ide költöztem Magyarországról, felvetette párom, hogy költözzünk lakásba, de lendületből elvetettem az ötletet, főként azért, mert akkor már várandós voltam elsőszülött leányunkkal és tudtam, lakásban nem tudom elképzelni az életünket gyerekkel.
Volt alkalmam lakásban, nagyvárosban is élni, de csak fiatalon tudtam élvezni az állandóan nyüzsgő életmódot. Jelenleg egy régi parasztházikóban élünk, amit meg férjem ükpapájáék építettek fel. Hatalmas kerttel, birkákkal, kecskékkel, baromfikkal, kutyákkal, macskákkal és persze a hívatlan vakonddal és egerekkel.
Mit nyújt számodra ez környezet, amit más nem?
Gyermekkorom nagy részét is kertes házban és nagynénémék tanyáján töltöttem. Egyszerűen belém ivódott a tanyasi (hívhatjuk vidékinek is) levegő üdítő frissessége, melyet olykor megfűszerezett a virágzó akácfák illata, a frissen aratott szénáé vagy épp az állatok alól frissen szedett trágyáé. Minden évszaknak megvolt a maga illata. A tehén unatkozó bőgése, a kakas kényszeresen pontos kukorékolása, a malacok éhes visítása, a madárfütty, a tücsökzene… Ezek mind mélyen dallamra kelnek, akárhányszor felidézem azt az időszakot. Mezítláb futkosni a gyepen, a sárban, bújócskázni a kukoricák között, fára mászni, padláson bujkálni, pici csibéket simogatni… és még oly sok lehetőség.
Mit tanácsolnál azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak és maguk is vidékre költöznének?
Mindig is abban hittem, hogy egy gyereknek ilyen helyen kell élnie. Hogy megismerje a természetet és általa az életet. Mert itt van benne a legapróbb magocska elültetésétől és gondozásától kezdve az állatokkal való bánásmódon át a termés learatásáig minden apró részletben. Megértenék a teremtés és elmúlás kapcsolatát. Ez egy fontos tanítás lenne minden gyerek számára. Persze ehhez kell olyan beállítottság is.
Ez egy aktív életmód, mert folyamatosan van mit csinálni a házon, a ház körül, a kertben, az állatoknál de élvezhető és sokkal természetközelibb, ami a lelkünknek is jót tesz.
Egyfajta sziget, ahova elvonulhatunk a külvilág elől, ahol eggyé válhatunk a természettel, ahol végre meghallhatjuk a csendet.