ANKÉT: Tervezni vagy nem tervezni? – Ollé Tamást és Lipcsey Máriát faggattuk (1. rész)
E heti ankétunkban válaszadóinkat a hosszútávú terveikről kérdeztük.
OLLÉ TAMÁS
Mi a véleményed a hosszútávú tervekről?
Azt gondolom, jó az, ha az embernek vannak hosszabb távú tervei, hiszen ezáltal biztosítva vannak a célok is, amelyek nap mint nap ösztönözhetik őt. Sőt, mindenkinek azt javaslom, hogy merjen nagyot álmodni.
Ugyanakkor, ha nincsenek jól átgondolva és konkrétan meghatározva a szükséges lépések, akkor könnyedén csalódás lehet a dologból. Legalábbis azt látom, hogy sok ember egy idő után feladja az álmait, terveit – aminek nyilván számos oka lehet. Ettől függetlenül úgy vélem, a hosszú távú tervezéshez kitartásra és egy nagyon erős elhatározásra van szükség.
Te magad szoktál tervezni?
Valahol középúton helyezném el magamat. Általában 1-2 hétnél tovább sosem tervezek előre. Igyekszem a mában élni, de nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat, és kifejezetten zavar, ha valami elkerülhető lett volna, de a rossz tervezés miatt mégis megtörtént.
A hosszú távú tervezés esetében pedig igyekszem azokra a dolgokra fókuszálni, amelyek hiányoznak, esetleg gátolnak egy cél elérésében. Ez szerintem azért jó, mert így nem helyezek magamra plusz nyomást, hiszen nem magát a célt, hanem az éppen előttem álló feladatokat helyezem előtérbe.
Van esetleg 5-10 éves terved?
5 év múlva már egy regénnyel és két verseskötettel a hátam mögött szeretném újraolvasni ezt a cikket. Röviden így tudnám összefoglalni a dolgot. Persze, a magánélet és a karrier területén is számos tervem van, de ahogy említettem, egyelőre próbálom egyesével szedni a lépcsőfokokat.
LIPCSEY MÁRIA
Mi a véleményed a hosszútávú tervekről?
A hosszútávú tervezést nagyon fontosnak tartom, hiszen, ha nem is tudjuk teljes mértékben tartani magunkat a terveinkhez, legalább irányt adnak és motivációt a folytatáshoz. A mai világban egyre nehezebb hosszútávon gondolkozni, tervezni, hiszen szinte napról napra változik minden, az is, ami eddig biztosnak tűnt. A covid és velejárói megtanítottak alkalmazkodni és helytállni a legbizonytalanabb helyzetekben is.
Te magad szoktál tervezni?
Ami engem illet, én is szoktam hosszútávon tervezni, régebben ez a tanulmányaimra volt érvényes, majd a szakmai fejlődésre. A rendezvényeknél és a divatbemutatók szervezésénél is az volt a cél, hogy az évek során minél magasabb színvonalat tudjunk nyújtani és minél több tapasztalattal rendelkezzünk. Szeretem a stabilitást és a lojalitást, ami a munkát illeti, így a hosszútávú tervek abszolút beleillenek az életembe.
Mindezzel ellentétben a magánéletben nem tartom életszerűnek a hosszútávú tervezést, hiszen ott bármennyire igyekszünk, maximum 50%-ot tudunk beletenni egy kapcsolatba és a másik 50% bizony nem rajtunk múlik. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy mindent felteszünk egy kapcsolatra, jön a holtomiglan-holtodiglan érzés, a nagy tervek, aztán hirtelen összeomlik a kártyavár és alig bírunk belőle felállni. Ezt én is tapasztaltam, azóta viszont a hosszútávú terveket inkább a sorsra bízom.
Van esetleg 5-10 éves terved?
Ami az elkövetkező 5-10 évre szóló terveimet illeti, szakmailag szeretnék fejlődni és a jelenlegi munkámat bővíteni, tökéletesíteni. Rövidtávú tervként szeretném visszahozni a divatbemutatók utánozhatatlan hangulatát városunkba, amint a covid engedi. Bízom benne, hogy lassan visszakapjuk a régi életünket és újra tervezhetünk.