Háború van a mi utcánkban. Ha nem is az utcánkban, de itt az utcasarkon. Olyan közelségben, hogy a puskaropogás forró gőzét is érezni.
Hogy is nevezhetjük nevén a dolgot? Orosz-ukrán, vagy ukrán-orosz háború? Itt is ugyanaz a szabály van érvényben, mint a fociban, vagy más sportágakban, hogy aki hazai pályán „játszik”, azt mondják elsőnek? Ukrán-orosz háború. Vagy esetleg azt kell előre tenni, aki eleve az agresszor szerepét tölti be? Tehát orosz-ukrán háború. Na, igen. Én kábé ennyit tudok a háborúról, pontosabban még ennyit sem. Még a nevén sem tudom nevezni magamban, nemhogy helyesen reagáljak a történtekre.
Kapcsolódó videointerjúnk:
Patrik Dubovský, a Nemzeti Emlékezet Intézetének történésze az orosz-ukrán háborúról
Amint Oroszország lerohanta Ukrajnát – mert ezt másnak nem igazán lehetett nevezni –, azt sem tudtuk, hova legyünk, amikor meghallottuk az első híradásokat. Azóta is csak hüledezünk és értetlenül állunk a dolog felett. Keresgéljük a magyarázatokat, a racionális okokat erre az embertelenségre. Nem találunk. Azóta sem.
Végtelen hosszú órák, napok teltek el azóta, és a szörnyűségek Ukrajnában még mindig tartanak. Az egész világ felháborodott Putyin offenzíváján.
Legtöbbünk számára a mai világban már elképzelhetetlen, hogy ilyen irracionális cselekedetek történjenek. S most mégis megtörténnek.
Felháborodott a világ. Felháborodtunk mi is. Olyan kényesen ügyelünk a békére, főleg a szomszédainkkal, ez már-már egy velünk született reflex, de most egy olyan helyzet rajzolódik ki előttünk, miszerint az ilyen cselekedeteknek létjogosultsága lehet. Pedig nem! Nagyon nem! Jó volna ezt eszébe vésnie minden olyan diktatúrának, amelynek megfordul a fejében egy másik ország szuverenitásának bárminemű megsértése. Ha ezt képes megtenni, mi történhet az alapvető emberi jogok esetében? Mit tehet egy ilyen diktatúra saját polgáraival a négy fal között?
Sajnos számos példát láthatunk erre sok helyütt a világban. De az is elég, ha a közvetlen környezetünkben körülnézünk. Most pedig csodálkozunk azon, ha egy diktátor elhiszi magáról, hogy büntetlenül bekebelezheti az egyik szomszédját? Hasonlóan ahhoz, ahogy ezt mi tesszük embertársainkkal, láthatatlanul és persze ugyancsak büntetlenül? Érdekes párhuzam, nem igaz?