FOTÓ: IFJABB GOCOŇ PÉTER
Először is, üzenni szeretnék azoknak a szurkolótársaimnak, akik néhány hete még azon filóztak, mi keresni valónk lenne „ezzel a csapattal” Európában? „Ez a csapat” gyakorlatilag saját erején felül teljesítve hajrázott a bajnokság felsőházában, miközben összeérett egy kompakt társasággá. Ez a csapat a mi csapatunk! Valójában csak azt sajnálom, hogy nem holnap kezdődnek a Konferencia liga küzdelmei, mivel ezzel a lendülettel Európát is végigvernénk…
Most nevetsz, mosolyogsz? Hát nevess csak. Keseregtél eleget, ahogy én is. Tehát az a vigyor az arcodon a diadalnak szóljon, ne a cinikus beszólásomnak. Mert szeretett csapatunk vert helyzetből felállva győzött, és akkor ért a legmagasabbra, amikor kellett. Csodás érzés sárga-kék szurkolónak lenni, hinni, bízni, remélni. Távol az otthonunktól hazai környezetet teremteni. Kemény férfias csatában zsinórban immár hetedszer is Európába kerülni.
Ki hitte volna, igaz? Nos, meglehet én is szkeptikus voltam az elején, de aztán elindult egy folyamat. Láttam és láttuk mindannyian. Elindult, beindult a gépezet, majd a folytonosság célba repítette!
Az utolsó forduló előestéjén a Ligetfalu közösségi oldalán egy nyúlfarknyi bejegyzés jelent meg. De szinte, mint egy sürgöny, amely tőmondatban tényként közöl valamit, majd zárszóként hozzáteszi: „vége a jelentésnek”. Arra gondoltam, milyen frappáns lenne, ha ugyanezt elsütném majd én is! Kicsit kajánul, kicsit flegmán a sors arcába vágva. Mert kétség sem volt bennem, hogy nem adatik meg a lehetőség.
A DAC az elmúlt idényhez hasonlóan ismét ezüstérmes lett. Ehhez viszont sikerrel kellett vennie az utolsó akadályt, mégpedig élesben, javítási lehetőség nélkül.
A zsolnai gyepszőnyeg cseréje miatt a sosonok elleni találkozót Trencsénben, Csák Máté vára alatt rendezték. Ennek csupán lélektani jelentőséget tulajdonítok, hiszen így a hazaiak sem érezhették otthon magukat. Amit pedig szurkolóink a kapu mögött leműveltek, attól végképp nem! Vitális Milán eltiltása miatt, hat egymást követő mérkőzés után Xisco Muñoz több helyen is változtatott a kezdő tizenegyen.
A vendégszektorba már napokkal ezelőtt minden jegy elkelt, de mert a sárga-kék drukker élelmes, minden nagykapu mellett talál kiskaput. Ehhez a helyi szervezők is besegítettek, így több mint hétszázan űzték, hajtották Muñoz mester fiait a győzelembe.
A hatalmas tét súlya alatt óvatosan kezdtek a felek, ennek megfelelően az első játékrész nem hozott egetverő iramot, DAC-lehetőségeket annál inkább. Végül a 27. percben a sárga-zöld zsolnaiak szereztek vezetést, szinte a semmiből – 1:0. „Mindent bele, mindent bele!” – a csatakiáltás az idegenbeli szerelésében játszó Déácénak szólt, beleértve Popović kapust is, aki kifogta a „hazaiak” következő ziccerét. Ha az bemegy? De nem ment be!
A szünetben egyet cserélt Xisco Muñoz, Káčer helyett Ramadant állt be, hogy rögtön a második félidő elején aktív részese lehessen DAC csodálatos fordításának. A hetek óta sziporkázva játszó Matej Trusa percei következtek.
A 47. percben Herc lapos lövésébe Trusa kotort bele, a zsolnai kapusnak esélye sem lehetett – 1:1. Hét perccel később Trusa ismét a zsolnai kapuba talált: a kiugratás saját térfelünkről találta meg őt, leshatáron. Néhány perc „VARakozás” után elkönyvelhettük az érvényes találatot – 1:2. Majd a 64. percben ismét a VAR szólt közbe, kezezés miatt büntetőt ítélve a javunkra. Közkívánatra ezt is Trusa végezte el, mesterhármas – 1:3.
Amikor az elején azt írtam, hogy nem volt bennem kétség a sikert illetően, arra nem gondoltam, hogy ilyen „könnyen” megy majd.
Az igazsághoz nyilván hozzátartozik, hogy egyáltalán nem dőlhettünk hátra, hiszen 25 perc volt még a rendes játékidőből, amihez ráadásként 10 perc hosszabbítást is pakolt a spori. Viszont 1:3-nál a Zsolna semmi újjal nem tudott előrukkolni, mi pedig kontrollálhattuk a játékot. A 90+13. minutumban a sosonoknak mégis összejött a szépítés. Viszont csak arra volt elég nekik, hogy közvetlenül az azt követő középkezdés után rögtön bánatra hajtsák a fejüket.
A túloldalon ekkor kezdődött az ünneplés, ami talán még most is tart.
A mérkőzésjegyzettel azonban nincs szándékomban várni, jobb az ilyet rögtön leírni: minden jó, ha a vége jó! A DAC 58 pontot szerezve a dobogó második fokán végzett. Szép volt, fiúk! A szezon ugyan nem indult túl jól számunkra, viszont tavasszal kiélezett küzdelemben sikerült kivívnunk a nemzetközi kupaszereplést.
Gratulálok a csapatnak, és gratulálok kitartó szurkolótársaimnak, egyben megköszönve olvasóim nagyra becsült figyelmét is!
A Niké Liga 2023/24-es évfolyamának ezzel a végére értünk. Sokáig nem maradunk azonban foci nélkül, hiszen nyakunkon a labdarúgó Eb, amit június 14. és július 14. között rendeznek a magyar nemzeti tizenegy részvételével.
A DAC is Európába tart. Vége a jelentésnek… 😉
ZSOLNA–DAC 1904 2:3 (1:0)
Gólszerzőnk: Trusa 3x
DAC 1904: Popović – Yapi (71. Mendez), Csinger (63. Kaša), Kacharaba, Brunetti, Andzouana – Herc (87. Haratin), Dimun, Káčer (46. Ramadan) – Trusa.
(Roberto)