Reklám
Fotók: Szabó Péter Pál, a szerző archívuma, valamint a www.pochutkyudominiky.sk honlap képei, a tulajdonosok szíves hozzájárulásával
A Dominika Falatozó a város szívében, az egykori Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság, majd Járási Hivatal székházában található, a DAC Bonbon mellett. De nem volt ez mindig így. Történetük és hagyományaik a kilencvenes évek közepén kezdtek íródni, amikor családi vállalkozásként egy másik helyszínen és néven elindították éttermi- és vendéglátóipari tevékenységüket.
Ezt követően 2008 szeptemberétől immár itt az Erzsébet téren, mint a Gdovin Andrea és Tamás testvérpár által fémjelzett éttermüket üzemeltetik Dominika Falatozó – szlovákul, hivatalosan „Pochúťky u Dominiky” – néven. A névválasztás szintén a családból ered. Az ötletet Tamás és felesége, Szilvia kislányának keresztneve adta. Gondolom kitaláltátok, Dominikának hívják.
A kislány napjainkra nővé cseperedett, ahogy az étterem sem mondható már éppen tinédzserkorúnak.
Ez azonban csak emel a vendéglátóipari vállalkozás megítélésén, amire a tulajdonosok joggal büszkék. Családi hagyományaikat, valamint a gasztronómia területén szerzett sokéves tapasztalatukat Dunaszerdahely egyik leginkább látogatott és elismert éttermében kamatoztathatják nap mint nap. Céljuk, hogy vendégeiknek ízletes ételeket és kellemes élményeket biztosítsanak megfizethető áron. Kínálatuk a hagyományos ízeken alapul, és ezt igyekeznek mesterfokon művelni. Legyen szó magyar gulyásról vagy éppen a saját kezűleg gyúrt szilvásgombócról. Semmi félkészárú, itt minden úgy készül, ahogy a nagyinál otthon!
Éttermi szolgáltatásaik ugyanakkor nem merülnek ki a hétköznapi menük kínálatában, ami a főételek mellett természetesen levest, s akár desszertet is tartalmaz. A kulináris élvezetek előtt azonban jöjjön egy kis hely- és kortörténet. Illetve rögtön kettő.
Az étterem története – ahogy már említettem – a kilencvenes évekre nyúlik vissza, és városunk legnagyobb és legforgalmasabb körforgalma, illetve egykori jelzőlámpás útkereszteződése mellett kezdődött. Ez az az épületegyüttes, ami valami csoda folytán túlélte a hetvenes és nyolcvanas években végbement terület- és városrendezést, amikor is Dunaszerdahely óvárosát, a katolikus templomot és néhány Fő utcai házat kivéve teljesen eltörölték a föld színéről. Az általam mindössze „Szerdahely csücskének” nevezett terület mellett lévő nyolcemeletes panelházban születtem, így a szó legszorosabb értelmében volt némi rálátásom a helyszínre. Az 1974-ben átadott panelházunk helyén egy utca, vagyis inkább tér állt, amelynek folytatásában az alábbihoz hasonló házak sorakoztak. Itt voltak egykor a község piacozó helyei: Halpiac, Tyúkpiac…
Ebben az épületegyüttesben voltak egy időben a hodosi (közös) fsz-től a rendszerváltás után akkor már különvált dunaszerdahelyi szövetkezet irodái. A szövetkezet 1992-től itt a mai Lidl szupermarket és parkoló felőli oldalon élelmiszerüzletet, valamint az emeleten éttermet is fenntartott. A mezőgazdasági vállalat elnöke Gdovin Erzsébet, Andrea és Tamás édesanyja egyben az én főnökasszonyom lett. Talán még emlékszel kedves olvasóm a Sikabonyi szőlőskertben c. Klikkout sorozatomra, ahol ezen életepizódom, valamint a szövetkezet történetét fejezetekre bontva mesélem el. A szövetkezetben ismertem meg Tomit, aki bár egy másik részlegen, de gyakorlatilag a kollégám volt.
Miután civil szolgálatos katonának álltam, a szövetkezet időközben megszűnt, majd a kilencvenes évek közepén az étterem immár kft. formájában, Poľnotombios néven üzemelt tovább.
A kft. a szövetkezet egykori telephelyén, a Reptér utcában is jelen maradt, ahol a szövetkezet munkájához hasonló mezőgazdasági tevékenységet folytatott. Az étterem napi menü kínálata mellett a la’ carte jellegű kiszolgálással, valamint kiszállítással is foglalkozott. Néhány év sikeres üzemeltetés után egy időre bezártak, hogy 2003-ban immár az épületegyüttes túloldalán új néven, és nagyobb üzemegységgel, mint Dominika étterem várják az ebédelni vágyó nagyérdeműt. Ahogy az előző helyszínen, úgy az új helyen is a vendégek jelentős hányadát a környékbeli cégek és irodák alkalmazottai tették ki. Mindkét helyszínt jól ismertem, hiszen édesanyám gyakran rendelt tőlük.
Anyu míg egészsége engedte, szinte naponta főzött, viszont a ház specialitásainak, mint például a szilvásgombócnak, nem tudott ellenállni.
Persze a fater és én is imádtuk a hasunkat. S mivel akkoriban a nagyi háztartását egy ideje már édesanyám vezette, neki szintén kijárt a jóból. Anyai nagyanyám világéletében szakácsnőként dolgozott, a főzés tudományát csukott szemmel művelte, de addigra eljártak felette az évek, így segítségre szorult. Egy dolgot viszont sosem felejtett el, mi az, ami finom és hogy kell elkészíteni. A Dominika étterem főztjében pedig visszaköszöntek azok az ízek, amiket ismert, s ezt kellően értékelte is. Ez a mai világban öt csillagot érne a véleményezés rovatban! – zárójel bezárva. Az étterem jellegét tekintve itt is a napi menü jelentette a fő sodort, amelyet készségesen házhoz is szállítottak. Nekünk könnyű dolgunk volt, hiszen elég volt lefutni a nyolcadikról. A felvonónk már-már heti szinten meghibásodott, így gyakran tényleg futnom kellett. Persze lefelé nem nagy mutatvány, na de fel a nyolcadikra!?
Az épületet, ahol napjainkban többek között biztosítási szolgáltatásokat kínálnak, azóta gyönyörűen felújították. Pedig lehet vagy százesztendős, ha nem több! Oldalfalát évtizedek óta reklámok díszítik. Anno szobám ablakából a pontos időt is leolvashattam, amit egy LED-kijelzős „digitális” óra mutatott. A mellette lévő udvarban, vagyis FSz élelmiszerüzlete és kisebb étterme, majd a Poľnotombios Kft. étterme helyén napjainkban panziót találunk nyári terasszal. A szövetkezet élelmiszerüzlete egyébként rövid ideig a Vajanský utca túloldalán lévő majdani Opel-szalonba költözött. Változnak az idők, az autószalon szintén rég a múlté.
„Schwantzer Gusztáv cukrászdája és Schwantzerék családi háza meghatározó és jellegzetes épülete volt városunknak. Még most is ott áll, ahol egy fontos útkereszteződés szeli át a Főutcát. Egy régi Szerdahelyinek ez a kereszteződés ismeretlen, de jó orientációs pont annak, aki talán 40-50 éve nem járt a városban” – írja Kornfeld Tibor a Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely c. könyvében.
Öt esztendőn keresztül tehát itt volt megtalálható az étterem, majd 2008-ban az egykori Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság, majd Járási Hivatal székházába költözött. A JNB épülete anno a Duna szállóval egyidejűleg épült. Méghozzá egy olyan helyszínen, amelynek helyén 1959-ben az akkori dunaszerdahelyi városvezetés „városrendezés” címén felszámolásra ítélte az 1854-ben Duna-Szerdahely néven egyesített település(ek) 1780-ban létesített köztemetőjét. A 20. század elején a sírkertben emelt, ún. Kriha-féle Jézus Szíve-kápolna falait ekkor egyszerűen ledöntötték és eldózerolták. A lakosság több sírt az új, Kisudvarnoki út mellett létesített temetőben helyeztetett el, ám sok régi sírjel odaveszett.
Csak ezután vehette kezdetét a JNB-székház építése, történelmileg a Szerdahely melletti, de vele összenőtt Újfalu határában, az ún. Téglaház dűlőben, a Pálffy család egykori birtokán.
A hatvanas évek elején, „pártunk és kormányunk” által nagy büszkén átadott erősen szocreál építmény homlokzatát a rendszerváltás után jelentősen átalakították. A rajta lévő mezőgazdasági témájú festményt nemes egyszerűséggel letakarták. Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy a május elsejei felvonulások alkalmával a JNB előtt állították fel az egyik olyan emelvényt, amelyről a vezető elvtársak visszaintegettek a tömegben masírozókra. Vagyis miránk, pioníringes és vörös kendős diákokra, a vállalatok és szövetkezetek alkalmazottjaira. Annak idején, mert kötelező volt, nyűgként éltük meg, de napjainkra sokunkban megszépült emlékként élnek ezek a „sörös és virslis” május elsejék.
A Dominika Falatozó a JNB volt konyháját és éttermét foglalta el, amelyen a 2008. szeptember 9-ei megnyitást megelőzően bizony szintén volt mit „barkácsolni”.
Tulajdonképpen ott folytatták, ahol amott abbahagyták. Ez az étteremnek helyet adó jókora helyiség azonban már nagyobb dolgokra lett hivatott. Hétközben, de főként a hétvégeken sok esetben csak másnap hajnalban ért véget a nap. A Gdovin testvérpár által vezetett vendéglátóhely esküvőket, családi- és céges összejöveteleket, valamint bálok megrendezését is zászlajára tűzte. Mindezt kellemes és hangulatos környezetben. Hamar felkapott hely lett, hétvégenként élő zenétől „hangos”. S amikor télvíz idején korán besötétedett, a kivilágított ablakok messziről jelezték, valakik éppen aznap fogadtak egymásnak örök hűséget, vagy kerek életjubileumát ülte az aktuális ünnepelt.
Idén októberben jómagam is egy kedves „harmincasra” vagyok hivatalos, de még élénken emlékszem néhány olyan „Farsangi magyar bálra”, amelyeket évről évre egy gyermekkori cimborám szervezett a Dominika étteremben. Ugyanitt 2018 októberében „Borbált” rendezett a DAC-szurkolók baráti köre, amelyen Valaskó Feri és „Sipi” szolgáltatták a talpalávalót.
2012-ben, tehát mindössze négy esztendővel a megnyitást követően az üzemegység helyiségei nagyobb felújításon mentek keresztül. Ekkor helyezték át az étterem bejáratát oda, ahol napjainkban is találjuk. Ennek szükségét az adta, hogy az egykori járási hivatal aulájának érintése nélkül is elérhetővé váljon az étterem. Magyarán, az esti rendezvények során így nem juthatnak illetéktelen személyek a háromszintes épület egyéb részeibe. Ugyanakkor az étterem régi bejáratát sem falazták be, az élesebb szeműek bizonyára hamar megtalálják az aulába lépve. Napjainkban használaton kívül van. Ekkor épült át az étterem pultja, amivel jelentős helyet nyert a családi vállalkozás, s így az étterem befogadóképessége 80 személyesre bővült. De ekkor alakították át az addig büféként működő helyiségüket is kávézóvá. Így aztán, ha csak egy feketére ugrasz be, netán egy italra, irány a bárpult.
„Nézd meg fiam, mit főznek a Tomiék?” – adta ki feladatul nyugodjék édesanyám ezután is. „Tomiék”, merthogy a viszonyunk nem az eladó és vásárló szintjén maradt, hanem baráti, mondhatni familiáris lett. Nem mellesleg azért is, mivel Tomi és Andrea meghazudtolva a főnökökről kialakult általános képet, alázatosan kivették, és kiveszik részüket a családi étterem munkájából – ahol egyébként Tomi felesége, Szilvia és lányuk, Dominika szintén naponta talpon van! Tomival azóta is nap mint nap „összefutunk”, ha a mellettem elhaladó „dominikás” ételszállító autóval való találkozást annak lehet nevezni. Máskor Andrea furikázza a napi menüt, aki miután hajnalban bedagasztotta a kelt tésztát és odatette főni a gazdagon megpakolt levest, a slusszkulcsot sem rest leakasztani a falról. A Covid-időszak, mint minden étterem számára, a Dominika Falatozónak is komoly megpróbáltatást jelentett. A világjárvány lecsengése után az étterem nyitvatartási ideje pár órával lerövidült.
Csengettek – Tomi meghozza az ebédet, s vele együtt „két jó szót” is. Ez nem a napi rutin, de nem is a kötelességtudat, hanem valódi, s a mai világban nagyon is értékes emberi jellemre vall!
Ezt egyébként a feleségem is alátámaszthatja. Merthogy a Dominika Falatozó szüleim halála után is a családunk mindennapos „vendége” maradt. Ha emlékezetem nem csal, ők voltak az úttörői az alternatív konyhának városunkban. A klasszikus ebéd mellett hétköznaponként gluténmentes ételeket is kínálnak, hogy a lisztérzékenyek szintén gondtalanul élvezhessék a finom ízeket. Már több ízben meglepően tapasztaltam, hogy korunk eme egyre inkább elterjedt autoimmun betegségére a „fejlett nyugatnál” sokkal inkább felkészültek környékünk üzemegységei. Legyen szó éttermekről, vagy a speciális étrendhez alkalmazkodott boltokról. A Dominika Falatozó ugyanilyen szellemben gondolt a laktózérzékenyekre is, hiszen ételeiket képesek tej nélkül, avagy a tejet helyettesítő alapanyagokból elkészíteni.
Aki pedig családja körében akárcsak egyszer is találkozott az ételintolerancia fogalmával – különösképpen, ha az halmozottan van jelen – tudatosítja, hogy az előző bekezdés nem a reklám helye, hanem a megszívlelendő jótanácsé!
Ételkiszállításuk Dunaszerdahelyen és környékén érhető el, így otthon vagy akár a munkahelyeden is elfogyaszthatod a heti, valamint napi menüben kínált ebéded, akár a la’ carte. Aki korábban érkezik, reggelivel kínálják, de ugyanezen a címen kávézót is üzemeltetnek, amely dohányzó és nemdohányzó helyiséggel, valamint kiváló olasz kávéval várja vendégeit. Családi ünnepségek, céges bulik, a Dominika Falatozó teljeskörű megoldást kínál egyéni igényekre szabva, akár partyszerviz formában is. Az egykori JNB székháza mögött nagy kapacitású, ingyenes parkolóval rendelkeznek, ami a Fő utca felől könnyen megközelíthető…
…ahol, ha hozzám hasonlóan a helytörténet megszállottja és lokálpatrióta vagy, elelmélkedhetsz, vajon hol állhatott Szerdahely-Újfalu egykori temetőjének ún. Kriha-féle Jézus Szíve-kápolnája?
Mivel az étterem kereskedelmi övezetben található, rendezvényeiket sem azok hossza, sem esetleges zaja nem korlátozza. Minden ételt a helyszínen készítenek professzionális konyhájukban, friss alapanyagokból, teljes körű szolgáltatások mellett. Zárt körű rendezvényeiken ehhez tartozik a zene, az étterem egyéni dekorációja, és a belső tér egyéni elrendezése. Magyarán, ott lesz az asztalod, ahová előzőleg leegyezted, és olyan színű lesz a masni a székeden, amilyet választottál. Mindezt tapasztalatból tanúsíthatom! Ha elfogadsz egy jótanácsot, fradistát sose ültess lila abrosz elé, ahogy egy újpesti szimpatizánsnak sem lehet zöld a terítéke. Persze csak viccelek, Szerdahely egyébként is sárga-kék!
S hogy mi a kedvencem tőlük? – meg fogsz lepődni! A töltött lángos, illetve az alkalmanként megóhajtott spenót. Jól olvastad, imádom a spenótot, persze csak a rántott sajt után…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok 13. – A Grand Bar
Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé