A járvány előtti életből biztosan mindenkinek hiányzik valami. Egy tevékenység, egy helyszín, egy emberi találkozás… A mai, pénteki karanténmesélőnk elárulja, ő hogyan találta fel magát, hogy a sport, az edzés utáni jóleső öröm ne tűnjön el az életéből.
Hol volt, hol nem volt. Egyik nap volt edzőtermen, munkám. A másik napra meg már nem volt sem edzőtermen, sem munkám. Lengyel Ákos vagyok. Szlovákia 1. ligás súlyemelője. Dunaszerdahely első funkcionális edzőtermének tulajdonosa. Az elsők között voltunk, akiknek be kellett zárni vállalkozását a koronavírus miatt, és valószínűleg az utolsók között leszünk, akik majd újra kinyithatnak, közben négytagú családom megélhetése miatt is aggódom.
Nem mondanám munkamániásnak magam, de az edzőtermem tette ki napjaim nagy részét, úgyhogy hatalmas változás volt, hogy 8 év után először nem vagyok ott napi 10-12 órát. Az első napokban igazán nehezen álltam át az otthonlétre. Szépen, lassan kialakult az otthoni napirendünk, és sokkal könnyeben telnek azóta is a napok. 2 lányom van, a nagyobbik 5 éves, a kisebbik 14 hónapos. A karantén pozitív velejárója, hogy sokkal több időt lehetek velük. Szeretem a reggeli közös mesenézéseket, közös reggeliket. Délelőtt legtöbbször otthon ütjük el az időt.
Van, hogy a balkonon leselkedünk vagy a hálószoba ablakából próbáljuk megtippelni, hogy milyen színű lesz a következő autó – elárulom, hogy legtöbbször én nyerek, mert viszonylag kevés rózsaszín autót látni.
Az ebédet amúgy is legtöbbször menyasszonyom, Marcsi készítette, de most heti egyszer én készítem, a lányok szeretnek velem enni, mert sokszor nassolok és próbálok valamilyen egészséges/fitt/gyúrós nasival kedveskedni nekik, titkos receptem a mézes mustáros csirke és hozzávalóm pedig a fehérjepor – imádják. 🙂
Délután pár órácskát szintén otthon töltünk, rajzolunk, kifestőzünk – lassan egy óvodás szintjén leszek én is.
Sokat hallgatunk zenét, próbálom eltalálni, mi tetszhetne a lányoknak, élvezik és kinevetnek, ha nem is sikerül eltalálnom a hangnemet. Délután sokszor kimenekülünk a természetbe. Szerencsések vagyunk, mert van egy kertünk, ahol jó időben bármivel feltaláljuk magunkat. Van mindenféle állatunk: liba, galamb, tyúk, kakas, nyúl, kutya, macska.
A kertben sokszor készítek online edzéseket is a csapatom számára. Ez egy különleges kihívás edzőként és sportolóként is. Szeretnék mozgásban maradni, szeretném, hogy semmi ne maradjon ki az edzéseinkből.
Evezek az ajtókilincsen, húzódzkodom az ajtófélfán, vagy épp kanapén csinálom a kitöréseket. Próbálok kreatív lenni eszközök terén is, hátizsákot pakolok meg súllyal és azt használom, vagy a házunk alapján futok 20 percet fel és alá.
Próbálok a csapatom tagjainak is a kedvében járni, termünk legtöbb eszközét kikölcsönöztük, hogy senki se maradjon edzés nélkül. Heti több alkalommal live-videó edzést is tartunk közösen, így van visszajelzésem is, és motiváljuk is egymást az edzésekkel. A csapatunk minden téren nagyon támogató, együtt könnyebben átvészeljük ezt az időszakot, reméljük, hogy mihamarabb visszatérhetünk a terembe.
Szerintem, akit egyszer magával ragad a mozgás öröme, felfedezi, hogy mire képes a teste, annak valamilyen szintű függősége is kialakul. Én is érzem, hogy ha nem mozoghatok, ha már több napja nem tudtam edzeni egy jót, akkor feszültebb vagyok, fontos, hogy megmaradjon ez a jó szokásunk.
A mozgás pozitív hatásáról könyveket lehetne írni, aki teheti, mozogjon, sétáljon, menjen ki a természetbe, mert nem sok dolog segít jobban a stresszlevezetésében, mint egy jó alapos izzadás, edzés, amikor teljesen kikapcsolunk és csak a pillanatnak élünk. Különleges tapasztalás, amikor a háttérben kakasok kukorékolnak, vagy egy gyakorlat közben megtámad az egyik gyerkőc vagy kutya.
Így, hogy van hova kimenekülni és edzés nélkül sem maradok, mindent összevetve szerintem egész jól bírom a jelenlegi helyzetet. Több időm van a családra, olvasásra, kicsit lelassulni.
Előző részek:
3. rész – Csala Emma Alexandra
6. rész – Németh Szilvási Andrea