Fotók: Horen Instagram: @rokkorokush
Ugyebár néhány hónapja már másodikosok lettünk Renivel ebben a magas színvonalú oktatást nyújtó többnyelvű (bébi/fölnőtt) tanodában, és piszkosul sok mindent elsajátítottunk már, de ez a Szilvási tanár úr csak nem hagy nyugton!
Mondókákat, altatókat magoltat, bordásfalunkon (értsd: mellkasunkon) mutat be különböző tornagyakorlatokat. Mindezt napi 14-15 órában, a maradékban azért szerencsére ő is kénytelen horpasztani, noha azért közben is időről időre belefúj a sípjába, a kis pimasz!
Leckét folyamatosan ad, ezért is van az, hogy szűk egy évvel az első epizód után most felsorolom, mit kell még megtanulnunk, mit jobb, ha nem mondunk ki vagy hajtogatunk a jelenlétében!
Földszinti lakásunk udvarának egyik különlegessége, hogy annak kb. 120 centis betonkerítése fölött rendszeresen felbukkannak és beköszönnek a szomszédok. Ha pedig mégsem, akkor előbb-utóbb úgyis. Addig pedig lehet a kerítés felé kurjongatni!
Az előbbi eset fordítottja, amikor a kerítés fölött nem a szomszéd, hanem mi jelenünk meg, Roki pedig amint meghallja a fenti mondatot, nekimegy a szomszéd udvarnak, odaát kolbászol és szedi össze a köveket, szerszámokat.
Rokink speciális kijárási tilalmat vezetett be számunkra. Nem hagyhatjuk el a lakást se a bejárati, se a teraszajtón, amennyiben ő nem tart velünk. Ha mégis megteszi ezt valamelyikünk, akkor megszólal a riasztó, amit csak az tud kikapcsolni, aki megszegte a fenti szabályt, és akkor, amikor visszajött.
Majd én megmondom, mikor lesz elég – gondolja ő. Mégis kik vagyunk mi, hogy diktáljunk? Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mennyi könyvet érdemes előszedni a könyves dobozból; mennyi plüss, építőkocka vagy egyéb szórakoztató cucc elég még lefekvésig; vagy mennyi konzerv elég egy toronyhoz, esetleg mennyi zokni kell egyszerre a fiókból?
Oké, de meg ne lássa! Van néhány étel, amire akár rá is írhatnánk, hogy Rokié. Ezek olyanok, amiből aránytalanul sokat tudok hazahozni a boltból, és míg mások lepakolják a lisztes és élesztős polcokat így válság idején, addig vásárlótársaim ráncolt szemöldökkel agyalhatnak azon, vajon én mihez kezdek annyi olívával. Hát most megmondom: amennyi abból nekünk jut Renivel, kétszer annyit adózunk a kismenőnknek!
Néhány alkalommal olyasmi történt, amit az utókor brit tudós társadalma talán úgy fog értelmezni: csoda. Fogta magát és lefeküdt az ágyra, hogy megkönnyítse a dolgot. A többi alkalommal úgy néztünk ki, mire végeztünk, mint Mad Max.
Mivel néhány szót már megért a kis csibészünk, így ha azok egyike kiszalad a szánkon, azonnal intézkedik. A porszívónál ez például azt jelenti, hogy odamegy a szekrényhez, amiben van, és kérdő tekintettel, gagyogva mutogat rá, és addig nem nyugszik, míg ki nem nyitjuk és elő nem vesszük a szerkentyűt. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra – gondolja szigorú munkafelügyelőnk – avagy dozorunk. Amit mégis holnap szeretnél, ne mondd ki ma! – tanulság.
Egy 16 hónapos gyerek néhány dolgot még nem érthet a nagybetűs életből. Például azt, hogy „még” vagy azt, hogy „nem kell”. Így amikor a mosógépben/mosogatógépben van valami, előbbiben a kiöblített mosipelus, utóbbiban a rékas, akkor az ő értelmezésében azzal két dolgot lehet tenni: kimosni vagy kiszedni. És higgyetek nekem: mosni, azt már tud géppel is! „Tekersz egyet rajta és megnyomod. Mi ezen a bonyolult?” – gondolja a 90 fok bajnoka!
Apró palántánk kezdi ügyesen megmutatni a testrészeinket. Pillanatnyilag a fül, a haj, illetve nálam a has is megy (mivel Renivel ellentétben nálam, ugye, ez azért egy kézzel fogható, értelmezhető testrész). De míg előbbiek alakjával, méretével és pozíciójával már megbékélt, addig a hasamon talál némi kivetnivalót. Kappanháj vagy karanténháj, nevezzük akárhogy, de ő le akarja tépni – talán épp azt szeretné, hogy úgy nézzek ki, mint Michelangelo Dávidja?!
Ugye, mindegyikőtök ismeri a nemmel kezdődő mondatokra adott reakciót? DE!
Akárhogy is, mindez arról tanúskodik, hogy Rókusunk egyre több mindent megért, egyre több mindenre reagál, noha a privát kis univerzumának pillanatnyilag még bebetonozott vagy épp baltával metszett szabályai szerint.
Hogy is várhatnánk el, hogy a mi szofisztikált – pontosabban kibúvókat kereső, kiskapukat rejtegető és nyitogató, módosítószavakkal kommunikáló, bizonytalankodó univerzumunk hajlékony kereteit legyezgesse?! És hogy jövünk mi ahhoz, hogy az oktondi módon bébifészeknek hitt poroszos szülőnevelde masszív házirendjét puhítgassuk?!
AZ ÖSSZES EPIZÓD: