FOTÓK: FEKETE NÁNDOR
SZLOVÁK NYELVBŐL FORDÍTOTTA: NÉMETH ANDRÁS
A Fortuna Liga tavaszi történései a körhintában való ellenőrizhetetlen menethez voltak hasonlóak. Ez azonban az életünk minden területére igaz, egyszeriben csak kicsúszott a szilárdnak hitt talaj a lábunk alól, és azok a vezetők is elbizonytalanodtak, akiket tisztelünk, és akik valamiféle támpontot jelentenek a problémák megoldásának folyamatában.
A futballra való átkötést egy, az atlétikából vett példával kezdem. Ismerősen cseng önöknek Mike Marsh neve? Valószínűleg nem. Azonban kevés hiányzott ahhoz, hogy ezt az embert a világ újságjainak és sportenciklopédiáinak a borítóján láthassuk. Ez történt: az 1992-es barcelonai olimpia 200 méteres síkfutásának az elődöntős futamában Marsh nagy előnnyel sprintelt a cél felé, de valószínűleg nem tudatosította, hogy élete kétszázasát futja. Jelentősen lelassított és bekocogott a célba. Az időeredménye 19,73 másodperc volt. Az akkori világcsúcs 19,72 volt, amelyet 1979-ben állított fel Pietro Mennea. A célba érkezést követően Marsh megpillantotta a szélerősségről szóló adatot: 0,2 méter/szekundum erejű ellenszél. A megengedett hátszél erőssége két méter/szekundum. Marsh a fejét fogta és majdnem sírva fakadt. A futásáról szóló verseny utáni beszélgetéseket igyekeztem mindenhol figyelemmel követni, ahol csak lehetett.
Az akkori leghíresebb atlétikai magazin, a Track and Field News szerint abban az esetben, ha Marsh nem fogja vissza magát az utolsó tíz méteren, akkor valahol 19,50-19,60 körül lett volna az ideje. A döntőben 20,01-et futott, olimpiai bajnok lett, de sosem vált világcsúcstartóvá és sohasem ért el jobb időt annál a futásnál, amelynek a végén kiengedett…
Miért írok erről az esetről? Mert mindig felidézem akkor, ha valamelyik sportoló vagy klub olyan szellemben nyilatkozik, hogy idén még nem. Egyszerűen az ilyen
visszafogott tervezés óriási pazarlás, hiszen bár a sportolókat és a klubokat többezernyi sportrészlet befolyásolja, egyúttal azonban a mindennapi életünk is alapos kihatással van a sport világára. Ami idén volt, nem biztos, hogy jövőre is lesz. A sportélet és a világ is egy változó mindenség…
Idén lényegében csak a Slovan volt az ellenfelünk és ha Helder nem fosztott volna meg fontos pontoktól bennünket, akkor a Zsolna mögöttünk, nem pedig előttünk lenne, méghozzá biztonságos távolságban.
Viszont egészségesebb dolog több konkurenssel küzdeni, mint az olyan csapatok ellen játszani, amelyek lefele húzzák a színvonalat.
Egy DAC-formátumú klub azonban velük vagy nélkülük sem tűzhet ki más célokat, mint a legnagyobbakat a szlovákiai labdarúgás környezetében –
sőt, ennek kellene a természetesnek lennie. Azonban ehhez kellően felkészültnek kell lennie a szezonra, a bő és minőségi játékoskeret már nem jelenthet megoldhatatlan gondot számunkra, ráadásul a klubnak lassan olyan szurkolói háttere van, mint egy rocksztárnak.
A célok kitűzésekor és a beteljesítésükért folyó küzdelem során mindannyiunknak a győztes mentalitást kell elsajátítanunk, nem pedig a kapkodót, habozót és spekulálót…
Jaj, hogy itt háttérbeli húzások is vannak és sok mindent összefújkálnak? Higgyék el: azoknak, akik ma hamisan fütyülnek, hamarosan elkezd vacogni a foguk az új főügyésztől való félelemtől… A szlovákiai labdarúgás kulisszái?
Az embereket jobban érdekli a Zomri egy Facebook-bejegyzése, mint a Fortuna Liga aktuális tabellája…
Mi történne, ha bajnok lenne a DAC? Semmi. Talán a téma egy hétre megtöltené a Zomri oldal hasábjait, és a börtönökből olyan emberek is kedvelnék a bejegyzéseket, akik évekig művelték a klubunk ellen folyó „diplomáciát” …