Nagyszombatba hosszú évekig kikapni jártunk, változnak az idők!

(Nagyszombat–DAC, kicsit másképp)

FOTÓK: FC SPARTAK TRNAVA – LUKÁŠ GRINAJ

Nem követem a „Fehér Angyalok” hazai mérkőzéseit (idegenbelieket sem), így kénytelen vagyok a riporter szavaira hagyatkozni: a nagyszombati stadionban először szólt a DAC-hoz hasonló reproduktoros szurkolás, illetve, hogy Pačinda, aki a 3. fordulótól csak lábadozott, mostanra meggyógyult. Mit lehet ehhez hozzáfűzni, inkább elengedem a fülem mellett, főleg az utóbbit, így hát csitt! De amikor 0:2-nél büntetőt „ítéltetne” Divko buktatásáért, már felkapom a fejem. Szimpatikus ember ez a riporter, talán Slovan-szurkoló?

A nyitrai meccshez hasonló összeállításban léptünk pályára, ám, hogy Storck mester múlt heti nyilatkozatából idézzek, „ez nem ugyanaz a csapat volt!”. Valóban nem ugyanaz a DAC volt, energikusabb, magabiztosabb, remek keresztlabdákkal operálva, súlypontáthelyezésben is jeles. Pár nappal ezelőtt újra felrajzoltam a kocsma táblájára vízióimat, persze DAC-győzelemmel, és az elengedhetetlen traktoros trollal. Zúgott, füstölt, prüszkölt – már hogy a traktor, de azt azért megkérdezném a Pačindától, hogy Turňa, aki szintén a mi játékosunk volt egykor, miért csak a focitudásával bizonyít ellenünk?

Nem tehetem, hogy ne emlékezzek továbbá a remek nagyszombati túrákra, ha már az egyik honlap agyunkba tolt egy ilyet a héten… tetszik emlékezni, mikor a Spartak bajnok lett az ellenünk vívott találkozó után?

Amikor felszalagoztuk a hálót, és kiállítottak két játékosunkat is, csakhogy a Nagyszombat otthon ünnepelhessen. Most kiállítottak nagyszombatit, hogy megnyerhessük a meccset? Nem, pedig Vlasko és a Pačinda is bőven rászolgált a piros kártyára! De nincs rá szükségünk, annyira jólfésült csapatunk van, mint a mesterünk – már elnézést a hasonlatért, nem kétlem, más is észrevette állandóan makulátlan frizuráját. Ha most is ott lettünk volna, Ramirez a gólja után nem a hazai kispadhoz fut „törleszteni” régi sérelmein (mert ugye Hrnčár edző elismerte, hogy „volt valami feszkó legutóbb”) hanem a vendégszektor elé. Az első játékrész, hogy is mondjam, diétásabb volt, mint a második, szünet után azonban megjött az étvágyunk a zsírosabb falatokra. Elsősorban Balić látott a pályán, de egyik játékosunk sem volt „vak”.

Mindig borsókázik a hátam a nagyszombati kapustól, pedig lassan rá kéne ébrednem, hogy „nulla bodov” – ahogy anyám mondaná!

Nagyjából olyan Polačekos alkata van, ám a mi Martinunk nem az ő Dobrivojuk (ez fájt!). Aztán szünet után „feltöröltük” a Spartakkal a saját pályáját (legközelebb lehetne ezzel beharangozni a meccset, oké?!). Nebyla helyett – róla még mindig nem tudom, mitől olyan szupertehetség – Nicolaescu állt be, és sima mesterhármast produkálhatott volna a jó szimata. Előbb még Balić„szemes” labdáját küldte szemtelenül Ramirez a hálóba Rusov lába között – 0:1… majd a moldáv támadónk percei kezdődtek – 0:2, és bőven mehettünk volna 0:5-ig is akár… Van egy régi szokásunk a feleségemmel, a góljainknál mindig jár a puszi, ez a lelátón kívül sem maradt el, azóta sem. Ha olykor szólít a kötelesség, üzenetben csupán, de jár…

Tulajdonképpen mindkét gólunkról hamarabb szereztem tudomást emiatt, ő tévén nézte a meccset, én pedig neten, a kettő közvetítés közt pedig volt némi csúszás.

Elnézést a személyeskedésért, de aki ismer minket, tudja, mi „DACból” lettünk férj-feleség. Évekig kikapni jártunk Nagyszombatba, az utolsó három meccsen magabiztosan győztünk a City Arénában. Jedličkának nagyjából két védenivalója akadt, egy támadásnál rögtön duplázott is. Storck mester meccs utáni nyilatkozatából kiemelném a gratulációját, és azt a mondatot, miszerint mindig csak a soron következő mérkőzéssel foglalkozunk. Jelen esetben a nagyszombatival… aztán jöhet a szeredi… mindenki így szereti: most zúgott a traktor, bőszen szántott az eke, DACba akadt, defektes lett a kereke. Hétközben „horalkyt” ropogtatunk, memsokára bajnokként ünnepel minden tagunk. Én meg majd azt is rímbe szedem, ígérem!

Ha tehetném, győzelmünket Isten Kezének ajánlanám fel, a Gyöngyhajú lánynak és a Homoknak a szélben! Turek Árpi bácsinak, Sekáčnak…

(Roberto)

KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Nagyszombat–DAC (0:2) mérkőzésről 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább