Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Lakatos Anikó és László
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Szívünk sárga-kék – szól a jól ismert szurkolói rigmus -, létezik, vagy létezett egy ilyen nevű szurkolói csoport is, mely szorosan kötődött a hasonló nevű, és jelenleg már több mint 12 ezer taggal bíró Facebook csoporthoz. Lacit úgy ismertem meg, mint annak egyik akkori adminja.
Aztán jöttek a közös sztorik, meccsek, túrák, sörözések, sőt még egy kirándulás is belefért. Szinte minden a fociról és a DAC-ról szólt. Nameg a barátságról, hisz’ azt tudni kell, akárhányszor találkozunk, az első mondat így kezdődik: Szervusz Barátom! A karácsonyi ünnepek közeledtével, egy szimpatikus házaspár lesz a vendégünk, mai beszélgetőtársaim: Lakatos Anikó és Lakatos László. Laci nem a Felvidéken született, de majd szép sorjában erre is rátérünk…
Ugye, ha jól tudom, a focinak van valami köze ahhoz, hogy ti egy pár vagytok, és ebben a távolság sem volt akadály?
Laci: Magyarországon születtem, Csengeren, egy szabolcsi városkában a román határ mellett. ’86-ban elkerültem Budapestre, Fradi-szurkoló voltam és vagyok mind a mai napig, csak már sárga-kék szívvel.
Első meccsem is a Fradihoz kötődik, pontosabban egy Magyar Kupadöntőhöz az akkori Népstadionban. Az Üllői úton a B-középbe jártam, a KLM szektorba, aztán a 2-es szektor tagja voltam.
Akkoriban alakult a Green Monsters, a legnagyobb zöld-fehér szurkolói csoport. A foci mellett más sportágakra is jártunk, jégkorongra, vízilabdára például. On tourokra, ugyanúgy, ahogy most a DAC-cal. 11 év után lett ismét bajnok a Fradi Diósgyőrben, az hatalmas élmény volt. 2013-ban kötelező lett a szurkolói kártya, abban az évben ismerkedtünk össze Anikóval az interneten, az első randevúnk egy FTC–Újpest meccs volt…
Anikó: …ahol 4:1-re nyert a Fradi. Én korábban csak a televízióban követtem a focit, a világbajnokságokat például.
Laci: 2014-ben házasságot kötöttünk, és Dunaszerdahelyre költöztem.
Az idegenrendészeten megkérdezték, minek jöttem ide lakni. Minek, hát a szerelem! – válaszoltam. Továbbra is jártam Fradira, de képbe jött a DAC.
Hat hónapig senkit nem ismertem a városban, csak az Anikót. Videón követtük, ahogy bontják a stadiont. Mellette jártam el naponta haza, végignéztem, ahogy épül az új. Egy ideig a villanyvilágítás négy kandellábere volt az „irányjelzőm”.
Elkészült az új Aréna, először a B4-be váltottunk jegyet. Megismerkedtem a Szívünk sárga-kék csoporttal, Zoltánka volt a vezetője, a Facebook csoport főadminja.
A lelátón is egy helyen álltunk, a B-közép felső „ketrece” mellett. Voltak saját zászlóink, sálak, pólók, kapucnis felsők. Én is admin lettem, gyűlésekre jártunk, csináltuk a dolgokat. Szívünk sárga-kék bulikat, szilveszterkor is, élő rádióadásban. Kapcsolatba kerültünk az Attiláékkal Magyarországról, akik utakat szerveztek ide, jótékonysági alapon is hátrányos helyzetű gyerekeknek.
Anikó: Laciék megleptek az egyik születésnapom alkalmából, akkor még lehetett ilyet, hogy kiírják az eredményjelzőre a születésnaposokat és a Bíró Tomi is bemondta. Kedvenc mérkőzésem a Slovan elleni 5:2-es győzelem volt eddig.
Anyaországiként hogy sikerült beilleszkedni a Lacinak itt? Említetted a rádiót, az hogy is van?
Laci: Sokkal érzelmesebbek itt az emberek, jobban átélik a magyarságukat, ami javarészt a DAC-hoz is köthető persze.
Elég csak meghallgatni, milyen átéléssel énekelik a Himnuszt vagy a Nélküledet, ami innen indult, és elterjedt az egész Kárpát-medencében. Az az eredeti persze, ahogy a Nyerges Attila és az Ismerős Arcok énekeli, de rögtön utána a Valaskó Feri előadása következik még a régi stadionban.
Fent van a YouTube-on is, több millióan látták. 12 éve rádiózom, ezt a szenvedélyemet „áthoztam” a Felvidékre. Egy internetes rádiónál vagyok műsorvezető, a DAC-nak is hírét viszem mindenfelé. Először volt a Bredd Rádió, aztán a Citromix, most ismét a Breddnél vagyok. Egyszer szilveszterkor hatalmas bulit csaptunk, sárga-kék bulit. Meg a sárga-kék kirándulások, az egyiken, Olaszországban ti is ott voltatok. Az Isztye Team sárga-kékben az Inter Hungáriával focizott.
Anikó: Szeret itt lenni, az első 6 hónap nehéz volt, voltak hivatalok, ahol nem akartak magyarul megszólalni, munkát sem talált, aztán minden megoldódott.
Kicsit megtanult szlovákul is, már képes akár egy szlovák oldalra is beregisztrálni.
Laci: Megértem a szlovák kommentátort, mikor a DAC-meccs van, mert ugye mostanában sajnos csak ott lehet követni a DAC-ot, pedig bérletesek vagyunk a B1-ben. Aztán meg a tyepláki, zsuvi, monterka szavak jelentését is sikerült. Anikó az elején ugyanígy volt a szabolcsi tájszólással… Igazából barátokra leltem itt, és ezt a DAC-nak is köszönhetem. Rengeteg sört megittunk, vannak kedvenc helyek. A „Sárga” például, ahol a Tbiliszi elleni El-meccset néztük közösen, na ott volt egy nagy sztorink, emlékszel? [persze, a telefonos – B. R.] Ment a meccs és a telefonom jelezte, hogy kiegyenlítettünk, a tévében meg még semmi se’ volt. Aztán mégegyszer ugyanez, Bayo góljaival nyertünk. A „kis” Boros, a Norbi a falat nyalta örömében.
Említsem meg én is a Slovan elleni 5:2-t, tanúja voltam, hogy a meccs előtt megjósoltad az eredményt. Voltak a Habos Napok, amit a Klikkout szervezett, végigkostoltuk az összes fajta sört. Nyertem egy 50 eurós kártyát a Chili jóvoltából, le sem bírtuk inni.
Beszéljünk még a DAC jelenéről, esetleg az utolsó három évünkről, és hogy mi várható a DAC háza táján?
Laci: Kezdeném az edzőkkel, akiket szerettem: László Csaba, inkább védekező felfogásban játszott, voltak jó sorozatai. Hyballa gegenpressingje, Rossi támadó focija, na igen. Akit nem tudtam hova tenni, az a Hélder volt, meg az erőnléti edzője, aki ott állt a pálya szélén, mint egy szobor.
Storckkal is meg vagyok elégedve, igaz most van egy kis hullámvölgy, de bízom benne, hogy visszatérünk a jó útra.
Messze még a vége, nincs kizárva, hogy bajnokok leszünk. Kalmár a kedvencem, korábban a Šatka, meg a Huk, ők nagyon hiányoznak. Sok hajtós játékos volt, a Pambou például, ismerősöm a Facebookon, nyomon követem a pályafutását.
Anikó: Nekem is a Kalmár a kedvencem, régebben a CR4, vagyis a Ronan, „kicsinykónak” hívtam, aztán még a Bayo is.
Zoltán keresztfiam jár velünk rendszeresen meccsre, neki is van bérlete. Olyankor nálunk is alszik. Minden meccs előtt be kell mennünk a DAC Store-ba, nagyon szép az Aréna.
Laci: Sok on tour-on jártunk együtt. Zólyombrézón mire felértünk a lépcsőkön, úgy kifulladtunk, hogy nem bírtuk kikérni a söröket a Puha Zolival. Azt kérdeztük a rendőröktől, van-e lanovka? Főleg party busszal járunk – illetve amíg lehetett -, minden benzinkúton megállunk. Nyitrára ezren mentünk, Zsolnán nem volt sör, nem voltak felkészülve rá, hogy annyian megyünk.
Rózsahegy ellen, mikor kivívtuk az El-t, megvártuk a csapat buszát, micsoda ünneplés volt! Aztán a Tbiliszi ellen meg a Bonbontól kísértük.
Gyönyörű az Aréna, igazi ékszerdoboz. Kicsi, de nekünk éppen megfelel, 6-7, de akár 10 ezer szurkoló pont megtölti hangulattal.
Szerettem a régi Népstadiont, a magyar válogatottra jártunk, és persze az Albert Ferenc stadiont az Üllői úton. Az új Fradi stadionban is voltam, de a Puskásban még nem, pedig szerettem volna. Nem ismertelek, amikor cápó voltál, csak a 12-es mezt láttam rajtad, aztán kellemesen csalódtam benned.