Talán nem árulok el nagy titkot, hogy a feröer-szigeteki ellenfelünk által egy elég extrém helyre – zord, de egyben ellentmondásosan szép vidékre – került el szeretett csapatunk. Mindez annak köszönhető, hogy bár az évi középhőmérséklet alacsony, a tundra jellegű aljnövényzettől szinte minden zöldben pompázik, még a kövek is. Persze ez a rovat nem a földrajzról, és még csak nem is a biológiai alapismereteink felelevenítéséről szól, hanem a fociról. Vagyis a DAC-ról, egy kicsit másképp!
Talán még csak annyit, hogy miközben odahaza a nyári kánikulában egyik söröm megitta a másikat a hűtőben, addig Thórshavnban nagykabátban ültek a nézők a lelátón. A kezdeti szürke, ködös időjárást a szünet környékén egyszeriben napsütés váltotta fel – ez szintén Feröer egyik jellemzője. Az ottani labdarúgás mondhatni serdülőkorát éli, csak a nyolcvanas évek végén rendezték első hivatalos, az UEFA által jegyzett mérkőzésüket. Az esélytelen nyugalmával fociztak, kedvtelésből, amatőr szinten és persze műfüves pályán. Valahogy szimpatizáltam velük, így a gombfocicsapataim közt is mindig ott lapult a feröeri tizenegy. Fene se gondolta volna akkor, hogy a DAC is meccsel majd valamikor feröeri klubcsapattal. És lám, az egykori halászok és bálnavadászok utódjai focizni is elég korrektül megtanultak…
Azért rettegnünk nem kellett, klubszinten felülmúlni egy feröeri csapatot nekünk nemcsak a papírformát adja ki, hanem a kötelességet is.
Aznap picit a Fradi – Slovan árnyékába került a vikingek elleni összecsapásunk, remélem senkit sem sértek meg vele, de mi odahaza a DAC meccsét követtük! Annyit szerettünk volna csupán játszani, hogy megnyugtató előnnyel utazhassunk haza. Az előnyünk megnyugtató lett ugyan, a játékunk már nem annyira – mondom ezt annak ellenére, hogy legutóbb védelmembe vettem a csapatot. A kevés pihenés okozhatja a koncentráció hiányát, viszont a fegyelmezetlenséget már nem kéne a fáradtság számlájára írni. Ilyen szinten le kell hozni a meccset ésszel, és főleg olyan felesleges sárga lapok nélkül, melyek később még kellemetlenséget okozhatnak. Lásd Kružliak.
A közvetítés eléggé körülményesen indult, de hál’ Istennek a hetedik percben pont erős volt a vétel – nagy kár lett volna lemaradni Krstović ollózó mozdulatáról – 0:1.
Hatalmas gól volt na! Kicsit idegállapotba hoz, hogy a kábeltévé szolgáltatónk még mindig hanyagolja kínálatából a közszolgálati televízió sportcsatornáját, így ismét csak az internet maradt. Isten adná, de ha eljutunk a Konferencia liga csoportkörébe, köttetek be a lakásba valamilyen normálisabb drótot. A gólunk után uraltuk a játékot, aztán egyre nagyobb teret adtunk a hazaiaknak, még Veszelinov Dani bravúrjára is szükség volt. Mikor ellaposodott a mérkőzés, a Víkingur inkább a védelemmel törődött, kontrákra várva, mi viszont megelégedve az eredménnyel ráérős stílust vettünk fel. Guľa mester cserékkel próbálta felrázni a csapatot.
Eltartott egészen a 81. percig, amikor Ciganiks kihasználva a hazai védelem gyámoltalanságát kipókhálózta a felső sarkat – 0:2.
Ez volt az első valamirevaló helyzetünk a második félidőben. Szeretném azt hinni, hogy jövő hét csütörtökön odahaza kitömjük az ezer lelket sem számláló Gøta falucska csapatát, viszont addig még hétvégén Zsolnára is ellátogatunk. A továbbjutásunkhoz kétség sem férhet, nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen ajánlólevelet viszünk magunkkal a 3. selejtezőkörbe!
Hajrá DAC!
VÍKINGUR GØTA – DAC 1904 0:2 (0:1)
Gólszerzők: Krstović és Ciganiks
DAC 1904: Veszelinov – Blackman, Kružliak, Brunetti, Ciganiks – Veselovský (86. Nebyla), Dimun, Káčer (86. Rymarenko) – Szánthó (62. Nicolaescu), Krstović (90. Szolgai), Moumou (62. Andzouana).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Víkingur Gøta–DAC (0:2) Európa Konferencia Liga mérkőzésről