Klasszikus verset átírni különleges kihívás volt számomra – mintha reprodukálni szeretnék egy tökéletes festményt, ahol minden ecsetvonásnak külön jelentősége, helye van. Az ember örül is a kihívásnak, de a megilletődöttség is befolyásolhatja az alkotási folyamatot, megannyi feszüléssel, görccsel megnehezítve a feladat végrehajtását. Úgy döntöttem végül, hogy elrugaszkodom a szerelmi motívumoktól úgy, hogy az eredeti szonett hangulatát mégis valahogy visszacsempészem a sorok közé.
Kovács Andrea (Kёri): „Egy neked“
Az vagy nekem, mint szemnek a személy,
holdkorong lassanként szétoszló ködnek,
vagy a Nap, mely nehéz zuhanással földet ér,
tárháza a hétköznapi, apró örömöknek.
Könyvek ötletes, csavaros lezárása,
és szamárfülmentes, ropogós, friss lapok,
illatos ágynemű könnyed suhanása,
amibe mindig lelkesedéssel csobbanok.
Mint a horoszkópok mögé gondolt jelentés,
puszta létezésed oly megnyugtató nekem,
az optimizmus, hogy bár reggel felhős az ég,
azért magammal viszem a napszemüvegem.
Változhat bár csillagok állása, sorsom elé lélekszakadva szaladhatok,
Hétköz- vagy ünnepnap, igazából mindegy – rád mindig számíthatok.