Pótolni, ami nincs. De minek?

Fotó: Pixabay.com

Azt hisszük, hogy nem vagyunk elegek. Itt lehet a baj. Habzsoljuk a lehetőségeket, erőszakkal vesszük el, ami nem adatott volna meg, vagy csak nemes egyszerűséggel úgy teszünk, mintha lenne. Azért van ez, mert valamit pótolni akarunk? Mert a tökéletesnél nem adhatjuk alább?

Vagy csak egyszerűen egy férfi sajátosságról van szó? Mert egy férfinek tökéletesnek kell lenni. Nem igaz? Erősnek, de gyengédnek is, figyelmesnek, de törtetőnek is. Nem elegek sosem. Ha meg is van az egyensúly, amikor erre billennek, ez a baj, amikor arra, akkor emez. Valami sosem elég. Nem csoda tehát, ha pótolni szeretnék azt, ami nincs, mégpedig megveszekedetten. A valódi lelki erőt gőggel és arroganciával, a fizikait pedig súlyok emelgetésével szerzett izmokkal.

A belső egyensúlynak helyre kell állni, egy férfi pedig a teremtés koronája! Nem lehet nem erős, egy nő szemében pedig nem lehet nem gyengéd. Mindnek egyszerre kell megfelelnie, egy időben, egy helyen.

Ez kész tudathasadás! Férfiak, mi férfiaink, higgyétek végre el: elegek vagytok így, ahogy vagytok! Ne pakoljatok magatokra művi dolgokat, se a testetekre, se a jellemetekre. Ha meg is teszitek, egyből látjuk, hogy nem valós. És tudjátok, hogy mi a szexi? A valóság, a beismerés és a belső erő, amit önazonossággal értek el.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább