Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé

(„Főételek” kategória, huzamosabb ideje nagy népszerűség mellett jelenleg is üzemelő vendéglátóhelyek)

Reklám

FOTÓK: ARCHÍV, SZABÓ PÉTER PÁL

Hogy miért éppen Pelikán? – olvasd el és megtudod. 1990-ben járunk, amikor a Gyurcsik házaspár megnyitja vállalkozását a Sport utcában. A kezdeti időkben mindössze egy utánfutóból árulták a hot dogot, de Tornyai Zsuzsanna Pelikánja a rendszerváltás legelején megjelenő vendéglátóipari magánszektor első fecskéi között már ott „repült” a város felett.

Akkoriban a büfének még nem volt terasza, ahogy a belső helyiségben sem lehetett leülni. Néhány évvel később, 1993/94-ben a házaspár családi házához hozzáépítve jött létre a ma ismert büfé elődje, amihez később már terasz is tartozott. Zsuzsikáék számára egy Sport utca felőli sarki ablak szolgált kiadópultként, s ennek csakhamar híre ment Dunaszerdahelyen. Az a kis ablak ma is megvan, de évtizedekkel ezelőtt bereteszelték, hogy mellette egy nagyobbat nyissanak.

Meg egy ajtót, hogy a nagyérdeműt zordabb időben is kulturáltan és barátságosabban láthassák vendégül.

Mert ennek a helynek bizony lelke van, amit, ha leülsz itt egy padra, te is megtapasztalhatsz. Miután a Gyurcsik házaspár útjai kettéváltak, Zsuzsanna egyedül vezette a vendéglátóhelyet, de ott voltak körülötte ikergyermekei, József és Attila, akik már egészen fiatalon besegítettek édesanyjuknak. Az alkalmi járókelőkből idővel törzsvendégek lettek, akiket a Pelikán egyre gyarapodó csapata mosolyogva szolgált ki. Pedig a pult mögött szorgoskodó kezeknek esténként aligha járt ki pihenőidő. Egy-egy DAC-meccs, illetve más, „kivetítős” világesemény, vagy éppen a vásári időszak alkalmával ugyanakkor megerősített szolgálat sütötte – és süti mind a mai napig – az ízletes melegszendvicseket, készítette a friss bagetteket és csapolta a habos sört.

A Pelikán büfé teraszának évtizedekig meghatározó látképét, az öreg sportcsarnokot három éve bontották le. A képek 1990 környékét, illetve a jelenkort idézik

Pelikán büfé, az öreg sportcsarnok mellett – így hirdették a helyet anno. Az öreg sportcsarnok mára a múlté, a DAC-stadionból pedig MOL Aréna lett.

A Sport utca területileg, valamint időrendileg is három, egymástól jól elkülönülő szakaszra bontható. Első része a DAC Bonbontól a Štefánik utcai útkereszteződésig, majd onnét a Gyurcsó István utcai körforgalomig, illetve az Észak 2 lakótelepi szakasza. Értelemszerűen az első a legrégebbi, a legújabb pedig az Észak 2 lakótelepi szakasz. A korabeli Temető utca (Szerdahely-Újfalu temetője ekkor még létezett) folytatására, „új sportstadion melletti utca” néven, 1953-ban adta ki az építkezési engedélyt a Városi Nemzeti Bizottság. Ide két-háromszobás családi házakat terveztek.

Az új sportstadion ünnepélyes átadására 1954. június 7-én került sor, míg ennek helyén, a 90 fokkal elfordított MOL Aréna 2019. február 16-án fogadta legelőször teljes kapacitással sárga-kék híveit.

A Pelikán büfének is helyet adó telket, amelyen annak idején a Sport utca egyik utolsó háza állt, napjainkra gyakorlatilag körülölelte a város. Dunaszerdahely történelmi peremén, a hatvanas években épült Észak 1- és a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján létrejött Észak 2 lakótelepek találkozásánál járunk, az egykori Téglaházi-dűlőben létesült DAC-stadion mellett, a Városi Szabadidőpark szomszédságában. Minden adott volt tehát egy jól menő vállalkozáshoz, ám maga a helyszín még kevés lett volna ahhoz, hogy a Pelikán büfé immár több mint három évtizede gazdaságosan dübörögjön.

Egykor és most. A Pelikán büfé átalakított külleme mögött sokkal inkább szembetűnőbb a háttér változása. A 2012-es felvételen még a régi DAC-stadion villanyvilágításának kandeláberei magasodtak az égnek, amit 2017 és 2019 között a MOL Aréna kecses idomai váltottak fel

 

1990 környékén, az akkor mindössze néhány éve átadott öreg sportcsarnok még teljes fényében pompázott. Sokáig szolgálta a nagyérdeműt, de még ennél is tovább állt üresen. Végül nyűg lett mindenki számára. Lehetne ott parkoló vagy valami egyéb hasznos dolog? Esetleg épülhetne a helyén egy nagyobb sportcsarnok, még annál is nagyobb, amilyen kicsit odébb felépült, de mára ugyancsak szűkösen fér el benne a sportszerető közönség. Aztán mégis sokan felkapták a fejüket, amikor egyszeriben, minden előjel nélkül bekerítették és bontani kezdték a dunaszerdahelyi férfi kézilabda egykori fellegvárát és a nagy koncertek helyszínét.

Még élénken emlékszem az első edzésemre, különös miliője volt a helynek. Az öltözőben a ragasztógyanta illata keveredett az izzadság szagával.

A lelátó sportágtól függően bővíthető volt, annak „gyomrából” több soros tribünt lehetett rittyenteni egy szempillantás alatt. Télen a foci is beköltözött a csarnok falai közé, a kilencvenes években sokkal nagyobb divatja volt a labdarúgó teremtornáknak, mint napjainkban. Személy szerint imádtam ezeket az eseményeket 1995 környékén. Majd a teremtorna után megálltunk egy addigra már elmaradhatatlan hot dogra a közeli Pelikánnál. Ami engem illet, a „sörmeccsek” kivételével sem a kézi, sem a focikapuban nem voltam túl kitartó. Bár minden érdekelt, amit labdával játszanak, mégsem voltam olyan szívós, mint a Pelikán büfé, amelynek teraszán két évtizeddel később szurkolóként ismét összejöttünk, de immár a női kézisek mérkőzései miatt.

A Pelikán büfé egy 2017-es felvételen

1998-tól több mint húsz éven keresztül a Rózsaliget volt a „természetes élőhelyem”, s mert gyakorta látogattuk a szabadidőpark játszótereit, a Pelikán büfében rendre haraptunk valamit.

Bagettek, hamburger, hot dog, melegszendvics, egy teljes generáció nőtt fel a Pelikán által kínált ízeken. A vendéglátóhely beltere pedig egyre szűkebbnek bizonyult, s bővíteni kellett. Ahogy teraszát is, ahol míg várakoztunk a megrendelt étkekre, csakhamar játékba merülhettek a legkisebbek. A terasz rész több kisebb átépítés után 2007/08-ban érte el mai formáját, miközben Zsuzsanna fia, Gyurcsik József 2006-ban hivatalosan is betársult a vállalkozásba. A játszótér mai kinézete, valamint a terasz utolsó átépítése már Józsefhez köthető. Történt ugyanis, hogy édesanyja, Zsuzsanna 2018-ban megbetegedett, s egy évvel később be kellett fejeznie a munkát. Tornyai Zsuzsanna, a Pelikán büfé megálmodója 2022-ben hunyt el. Amikor szüleim sírjához megyek, Zsuzsanna nyughelye előtt visz el az utam, s egy néma főhajtással adózok kedves emlékének.

2022-től József feleségével, Máriával vezetik a Pelikán büfét.

Amit pedig egykor a szabadidőpark játszóterén a nagyfiammal átéltünk, az várt ikergyermekeinkre is. Meg a Pelikán, melynek bár addigra egyedi hot dog-költeménye lett, nekem mégis a sima sonkás bagettjük ízlett a legjobban. Sosem fordult olyan elő, hogy a bagett ne lett volna friss és ropogós. Megmondom őszintén, el nem tudom képzelni hogy csinálták, talán varázsoltak? Mert az még hagyján, hogy délután két órakor, na de az esti BL-döntő közben is olyan ízorgiában volt részem, ami még a világklasszisok játékát is elhomályosította.

A Pelikán büfé terasza napjainkban

Az „A la Matyi”-féle hot dog születésének igaz történetét ott a helyszínen hallgattam végig. Nincs titok, Szabó Matyi egy élő személy, aki fittyet hányva a tradíciókra sajttal, majonézzel és kukoricával kérte a virslit kifliben.

Próbálkozásának akkora sikere lett, hogy ezt követően a büfé az étlapjára tűzte, s napjainkban is jelentős tételben készítik. A különleges hot dog történetét anno főszerkesztőnk Poór Tibi is megfogalmazta. S ha már Klikk Out, 2017 nyarán az egyik beszámolóm szintén a Pelikánban átélt meccsélményem alapján íródott.

Rántott sajt hasábburgonyával volt a menü.

Bocs, ha már unod ezt a hullámot, de én annak idején még a sokcsillagos étteremben, a legelőkelőbb asztaltársaság mellett is teljes komolysággal érdeklődtem a pincérnél: Jól hangzik a palócleves meg az a másik, aminek a nevét sem tudom kimondani, de mondd csak testvér, rántott sajtotok nem akadna véletlenül? A vezető politikusokból és egyházi elöljárókból álló társaság ezen hatalmasat derült, a pártelnök pedig csak ennyit szólt:

„Uraim, Ő a mi Robertónk!”

Cápóként csak kevés meccset hagytam ki, de azt a túrát szüleim aktuális egészségügyi állapota miatt kénytelen voltam. Nehéz időszakon mentünk keresztül, szüleim egymást váltották a kórházban. Emlékszem, a foci után azonnal anyuhoz siettem, kezemben a neki szánt Pelikános sonkás bagettel. Aztán néhány nap múlva a fatert „kiállította a bíró”.

A Pelikán büfé belterének egy része napjainkban

A Pelikán dicséretére legyen mondva, hogy időközben bevetésre került a telefonos előrendelési lehetőség is, amivel rengeteg időt spórolhatsz meg, kiváltképp, ha gyerekekkel vagy.

Mielőtt hazaindultunk volna a játszótérről, kitárcsáztam a telefonszámuk, s mire megérkeztünk a helyszínre már, csak ki kellett fizetnem a megrendelt tételt. Ár-érték arányban az egyik legjobb gyorsétterem a városban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy amikor a Szerdahelyi falatok c. sorozat még csak a tervek szintjén létezett, a napjainkban is üzemelő vendéglátóhelyek kategóriában az elsők között ugrott be a Pelikán. És mert nem is oly rég, Józsival való találkozásunk alkalmával vicces kis sztori kerekedett köztünk. Józsi ugyanis nem értette, hogy miért volt elmentve a telefonszámom a mobiljában, mire én: „Nem is tudom, ki rendelt tőled pár éve szinte naponta hot dogot? Emesének kecsuppal, Máténak pusztán – valószínűleg ezért”.

Nyári terasza zárt terület, s már a bejáratnál kiválaszthatod, mire lenne gusztusod aznap.

Ülőhelyekben szintén válogathatsz, feltéve persze, ha nem egy nagyobb sportesemény kellős közepén óhajtod meg éppen az A la Matyit. Ilyenkor, ha tutira akarsz menni, foglaltass asztalt magadnak. Mint már írtam, a büfének saját játszótere is van, csúszdával és nem utolsósorban a játékhoz elengedhetetlen kellékekkel, tehát míg eszel-iszol, a gyerek sem fog unatkozni! DAC-meccsek alkalmával szurkolói találkozóhely, előtte és utána teltházzal üzemel. Egyetlen hátrány talán a MOL Aréna vendégszektorának közelsége, ami a pozsonyi Slovan és a nagyszombati Spartak szurkolóinak érkezésekor némi bonyodalmat tud okozni.

Télvíz idején a Pelikán büfé beltéri részében nagyobb társaságok is kényelmesen elférnek, és a sportesemények szintén nyomon követhetőek.

Két, egymástól tolóajtóval elválasztott tágas helyiség várja az éhes és szomjas vendégeket – de ezt az állandó klienseknek aligha kell ecsetelnem. Aki viszont nem ismeri a helyet és az interneten fellelhető vélemények alapján választ, meglepően tapasztalja majd a rengeteg csillagot és ajánlást. Negatívumot nem írnák – mert ez a sorozat a múlt és közelmúlt szép emlékeit öleli fel – de nem is találtam ilyet! És hogy miért Pelikán? – ha megengeditek, szó szerint idézném Gyurcsik József hozzám címzett gondolatait megboldogult édesanyjáról és a büféről:

„Ahogy Ő mondta…a pelikán magyarul rózsás gödény. Van egy magyar mondás: Iszik, mint a gödény. És ebből lett a név. Ilyen egyszerű!”

Hogy ez nekem miért nem jutott az eszembe?

(Roberto)

 

ELŐZŐ RÉSZEK: 
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái 
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő 
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok – A Grand Bar

 

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább