A minap elém került egy cikk, ami azt taglalta, mi a különbség a közönséges nők és a hölgyek közt. Jó néhány pontot összeszedtek, amivel bemutattak egyes élethelyzeteket, vagy épp megjelenési formát. Mire a végére jutottam, kikerekedett szemmel ültem a laptopom előtt.
Igen, a történethez hozzátartozik az is, hogy nem egy világszínvonalú weboldalon akadtam rá erre az irományra, így nem kell készpénznek venni, amit írnak. Igazából nem is tudom, hogy került elém, azt hiszem, csak egy random felugró ajánlat lehetett, s mivel a cím kíváncsivá tett, hát rákattintottam. Bár ne tettem volna…
Az ilyen hiteltelen „jótanácsokkal” nem szabad foglalkozni, sok van belőlük, mégis teljesen felháborodtam, hogy ilyen egyáltalán a nyilvánosság elé került. Hiszen oké, hogy a felnőtt nők kiszűrik az ilyet, de ott vannak a fiatal, épp kísérletezőben lévő lányok, akik képesek az ilyesfajta hablatyot szentírásnak venni, s ezáltal végül valamiféle sablonbabákká válni.
Csak, hogy néhány példát említsek…
– A szerző szerint kifejezetten közönségesek leszünk, ha laza, lezser ruhadarabokba bújunk. Azt állítja, hiába kényelmes, egy igazi hölgy ilyet nem tesz. Szóval akkor kutyát sétáltatni is a legdivatosabb szűk szoknyámban menjek?
– Egy igazi hölgy nem eszik útközben, csakis késsel-villával az asztalnál ülve. Persze, ez lenne az ideális, de azért valljuk be, előfordul, hogy egyszerűen nincs időnk arra, hogy a csodásan megterített asztalkánk mellett, szalvétával az ölünkben ebédeljünk.
– A leengedett hajjal való táncolás szintén a tiltott dolgok listáján van. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nem attól leszünk kifinomultak, ha tökéletesen megformált konty díszíti a fejtetőnket.
– Fehér cipőt ne viselj! Azt csak a menyasszonyok húzhatnak lábukra! A fehér cipő az új mumus? Miért ne viselhetnénk egy szép fehér cipőt a hétköznapokban?
– A hangos nevetés közönségessé tesz. Mindegy kivel beszélünk, a nagyival, barátnővel, vagy egy kisgyermekkel, figyelni kell a hangszínünkre, tanácsolja a szerző. Hm, szóval akkor, ha épp jót mókázunk egy kétévessel, akkor is csak szép, halvány mosoly ülhet az arcunkra? Miért kellene mindig, minden körülmények közt visszatartanunk az érzéseinket?
– Egy igazi hölgy mindig tökéletes bőrrel, hajjal és körmökkel rendelkezik. Szóval az elérhetetlen tökéletességre buzdítjuk a lányokat?
Ezzel még nem ért véget a sor, de szemléltetésként talán elég lesz ennyi. Hogy mit is akarok kihozni ebből az egészből? Leginkább a fiatal lányokhoz idézném gondolatomat, miszerint az ilyen balgaságokat jobb elkerülni!
Nem attól leszünk ízlésesek, hogy nem húzunk fehér lábbelit.
Nem attól leszünk nőiesek, hogy sosem merünk őszintén nevetni.
Nem attól leszünk elegánsak, ha állandóan milliméter pontossággal ránk szabott, feszes ruhadarabokban pompázunk.
Ápoltság, jómodor, intelligencia, őszinteség, ízléses, az alkatunknak megfelelő ruhadarabok viselése – ezek az alapvető pontok a fontosak. Ezeken belül viszont legyünk önmagunk!
Ettől leszünk különlegesek és egyediek.