A cikk, amelyet éppen olvasnak, a Klikkout nyomtatott változata számára van előkészítve, amely az újraindított Fortuna Liga első fordulója után jön ki. Persze, a weboldalunkon még a bajnokság újraindulása előtt napvilágot lát, de van olyan érzésem, hogy a gondolatok egy hét múlva is ugyanolyan aktuálisak lesznek. Tehát…
Az írás megjelenik a Klikkout magazin júniusi számában.
Fotók: Örzsik Ödön illusztrációs felvételei
Grafika: Gocoň Laci
A sportesemények koronavírus-járvány miatti leállása után lényegesen más gondokat oldottunk, mint a futballhoz kapcsolódók, de hiányzott a labdarúgás, főleg a mi sárga-kék közösségünknek. Annál nagyobbak voltak az elvárások, de az „új kezdettől” való félelem is. Hm…
A kezdet pedig pontosan a bajnokság megszokott sport-szervezői-etikai értékrendjének és a gyakorlatban való cselekvőkészségének a minőségében valósult meg. Rosszul, nagyon rosszul, ennek pedig az a hozadéka, hogy
a professzionális labdarúgás jelenleg anarchisztikus spirálban van Szlovákiában, amelyből egyelőre nem látszik a menekülőút.
Kezdjük a Ligás Klubok Unióinak klubjaival. Azok, akik a LKU keretén belül a bajnokság folytatása mellett tették le a voksukat, úgy döntöttek, ahogy általában szoktak, azzal a különbséggel, hogy míg más esetekben a lobbi is döntő és erős faktor volt, ezúttal az érdekek túlságosan eltérők voltak ahhoz, hogy az erősek kilobbizhassák maguknak azt, amit akartak. Mindannyian elkövettek azonban egy nagy hibát, mert a döntésükben a bajnokság egységessége, integritása és jogszerűsége mellett más kritériumok nem játszhattak szerepet. Ezért a kompetens emberek döntésének felülvizsgálatát követően mindegyik említett pont megdőlni látszik.
Hosszabb ideje ismert tény, hogy a labdarúgásunk a sportfogadási csalásokra specializálódott maffia számára egyike a futballtérkép legkeresettebb helyszíneinek. A közép-európai futball (természetesen nemcsak az) folyamatosan, minden egyes bajnoki fordulóban ki van téve a sportfogadási csalás csábításának.
Ebből a szempontból nem jöhetett volna rosszabb lépés, mint a bajnokság öt fordulóra való lerövidítése, mert mint bármelyik – akár csak egy alulinformált – szurkoló is tudja, az első, legfeljebb a második forduló után minden kérdés eldől. Ez pedig termékeny táptalaj az olyan klubok játékosai számára, amelyek egyébként sem dúskálnak az anyagiakban, és ahol a kevesebbet kereső futballisták sportfogadási csalásra vetemedtek.
Másrészt – és ez a számunkra is fenyegetést jelent – a mai kor sorscsapásai, a különféle fokú függőségek elképesztő módon csaptak le a fiatal generációkra, és ez alól a futballklubok sem jelentenek kivételt. Ne legyünk naivak azt illetően, hogy ebben a bajnokságban csak Čmelíknek vannak gondjai az életmódjával (ami természetesen nem menti fel őt a sok szamárság alól, amikkel nem a klubunk jóhírét öregbíti). A függőséget és a játékautomatákba bedobált pénz miatti tartozását mindenki a maga módján oldja meg.
Mi pedig egyszeriben csak előállunk egy csomó olyan meccsel, melyekre a legnagyobb valószínűség szerint úgy veti rá magát a hónapokig kevésbé aktívan működő sportfogadó maffia, mint a keselyűk az elpusztult prérifarkasra.
A top bajnokságok sértetlenségi hivatalnokai (integrity officer) szerint a legforgalmasabb csalási hónapok (április és május – a bajnokságok vége) a koronavírus miatt a soron következő hónapokra tolódnak át.
Mi pedig egy olyan modellt alkotunk meg, amely korrupcióbarát. Ezt nevezem én a kanadai táblázatba való asszisztenciának. A bajnokságunk integritása és legitimitása máshol nem látott módon kapott léket, ideértve természetesen a második liga másodszorra meghatározott utasításait is.
Nevetségesen hangzik az az érv, hogy a döntések időszűkében és nyomás alatt születtek meg. Nincs még egy olyan hely, ahol a szociális távolságtartást, a szájmaszkviselést és a testhőmérsékletet annyira problémamentesen lehetne figyelemmel követni, mint a felújított vagy újonnan felépült stadionokban – főleg a három legmodernebben.
Elég lett volna időben „berúgni” Matovič irodájának ajtaját (lásd az edzőtermeseket) és az eredmény pár óra alatt meg is lett volna. Így talán sikerül elintézni a nézőszám megnövelését, de a fordulók számának növelését (az időben történő tárgyalással egyszerűen mindenkinek a bajnokság teljes befejezésére kellett volna szavaznia, megfelelő mennyiségű nézőkkel) már nem.
Hozzá kell tennem, hogy a koronavírus idején több döntés is a kisebbik rossz elve alapján született meg, de a mi esetünkben az érdekeltek rugalmasságával lehetséges lett volna jó döntéseket is hozni.
Mik a megtévesztő döntések eredményei? Paradox módon azokat pont az a klub illette a legkeményebb kritikával – nagyrészt együtt lehet velük érteni –, amellyel szemben a szövetség évekig túlságosan is elnéző volt, ráadásul a Slovan bemutatott egy olyan távozási tervet, amelytől a szövetség nyomás alá került, és soha nem látott pánik, anarchia jött létre.
Megemlíteném, hogy egyetlen professzionális működésű és ambiciózus klub sem érthet egyet hasonló megoldásokkal, mint amelyek a professzionális labdarúgás csődjét jelenthetik, és érthető, az ilyen klubok máshol keresik a megvalósításhoz szükséges teret.
Több gond is van, de mivel Szlovákiában a professzionális futball mint olyan, nagy veszélyben van, a döntéshozó asztalnál (az új szezonra is) ne csak olyanok üljenek, akik ezeket a hihetetlenül rossz döntéseket meghozták.