A bocsánatkérés és megbocsájtás egyaránt kényes dolog. Sokan szinte ódzkodnak a hibáik belátásától, elnézést kérni pedig egyenesen képtelenek. Na és persze ott van az erre érkező reakció, – ami vagy érkezik, vagy nem – a megbocsájtás. Utóbbi talán még nehezebb, mint valaki bocsánatát kérni… E heti ankétunkban Varga Virág és Vörös Denisza fejtik ki véleményüket az adott témában.
Belátod, ha hibáztál és képes vagy a bocsánatkérésre? Hogyan viszonyulsz a megbocsájtáshoz?
Varga Virág (22)
weboldalszerkesztőSzámomra a megbocsátás és a bocsánatkérés nagyon nehéz téma… Rettentően haragtartó tudok lenni, és napokig képes bántani egy-egy összekülönbözés. Számomra ilyen szempontból nem sokat jelent a bocsánatkérés, ugyanis úgy gondolom, a legtöbb vitában nem kellene eljutni idáig, hanem a feleknek meg kéne gondolniuk, hogy milyen mondatok hagyják el a szájukat – ugyanis a vitázásnak érveken kéne alapulnia. Kicsit úgy vagyok vele, hogyha nem lovalljuk bele magunkat az indulatokba, akkor nincs is miért bocsánatot kérni. Ennek ellenére – bár úgy érzem, általában a bocsánatkérés azért születik meg, mert nem akarjuk, hogy a megbántott fél tovább „duzzogjon” – tudom értékelni a gesztust.
Pont azért, mert a saját részemről nagyon nehezen mondom ki, és ha úgy érzem, helyesen tettem valamit, akkor hajlamos vagyok rá, hogy a másik fél szempontjait és érzelmeit figyelmen kívül hagyjam. Persze abban, ha valaki nem képes bocsánatot kérni, mindig benne van az is, hogy nem tudja elismerni a saját gyengeségét, és azt, hogy most az egyszer talán nem neki volt igaza…
Kértem már bocsánatot online és személyesen is, bár – szégyen, nem szégyen – be kell vallanom, szöveges üzenetben többször. Ebben persze szerepet játszott az is, hogy a megbántott személlyel nem voltunk egymás közelében, és nem akartam a következő találkozásig várni a kibéküléssel. Nekem, aki amúgy is milliószor meggondolja, hogy kimondja-e a varázsszót, sokkal könnyebb leírni azt, hogy ,,Ne haragudj!”, mint hangosan az éterbe kiáltani (vessetek meg érte, de szerintem azért vagyunk így páran…).
Nem gondolom, hogy mindent meg lehet bocsátani, de nem tudnék konkrét helyzeteket felsorolni. Vannak olyan szituációk, amikor az emberek hibáznak: soha nem kerültek még hasonló élethelyzetbe, esetleg nem tudják, hogy hol van az a határ, amikor már megbántják a másikat. Egyszer-egyszer belefér egy ballépés, de ha valaki többször is elköveti ugyanazt, akkor nem érdemli meg a feloldozást.
Vörös Denisza (39)
varrónőKépes vagyok belátni a hibáimat, s bocsánatot is kérek azokért. Az online üzengetésnek nem vagyok a híve, csakis személyesen oldom meg a felmerülő problémáimat. Azt hiszem, a bocsánatkérés is egyfajta „képesség”. Nem mindenki tudja megtenni, még akkor sem, ha tudja, hibát követett el. Úgy gondolom, ennek a nagymértékű gőg az oka. Büszkeségből inkább hallgat az illető. Emellett pedig nagy adag önfejűség is párosulhat a dologhoz – sokan gondolják, hogy tévedhetetlenek és akkor is, minden áron mennek a maguk feje után. Többnyire ők sem képesek a bocsánatkérésre, merthogy biztosak az igazukban. Viszont szerintem az az ember, aki képtelen elnézést kérni egy hozzátartozójától, vagy barátjától, nem is szereti igazán azt a másikat.
Nem csupán bocsánat kérni, de megbocsájtani is tudni kell, ami egy újabb „képesség”. Becsülendőnek tartom azt, ha valaki képes igazán, szívből megbocsájtani a sérelmeket. Azonban úgy vélem, minden azért nem megbocsájtható még akkor sem, ha a szóban forgó dolog elkövetője belátja hibáját és elnézést is kér érte. Példának okáért, jómagam nem tudnék szemet hunyni a megcsalás felett.
Ha a férjem képes lenne ezt megtenni velem, olyannyira elveszíteném az iránta táplált bizalmamat, hogy azt már semmi sem tudná helyrehozni.
Minden emberi kapcsolatban fontosnak tartom a megfelelő kommunikációt. A közelmúltban épp nekünk is volt otthon egy nagy veszekedésünk. Már régóta lényegében semmit nem beszéltünk meg a férjemmel. Mindent a szőnyeg alá söpörtünk, s vártuk, hogy majd minden magától helyrejön, elsimulnak a dolgok és minden olyan lesz, mint régen. Persze ez nem így történt. Ahhoz, hogy helyre jöjjenek köztünk a dolgok, szükség volt arra, hogy kimondjuk az érzéseinket. Azt is, ami fájt és azt is, amit megbántunk. Mióta ezt mindketten beláttuk és eszerint cselekszünk, sokkal kiegyensúlyozottabb lett a házasságunk.
