FOTÓ: FEKETE NÁNDOR ARCHÍV FELVÉTELE
Azzal kezdeném mondanivalómat, hogy akinek nem inge, az… tovább mindenki ismeri eme szólásmondásunkat, a tartalmát bízom benne, értelmezni is tudja. Ugyanakkor nem állhatom meg, hogy ne piszkáljak oda picit, egyben kifejtsem szubjektivitásomat, az etikus kereteket betartva. Már a mérkőzés alatt megfigyeltem, hogy változik egyesek hangulata, véleménye, nos igen, alapos hidegzuhanyként jöttek a gólok, ezzel nem is vitatkoznék.
Nézzünk a dolgok mögé. A Linz a legutóbbi EL-kiírásában (ahova a BL vigaszágából került) továbbjutott a Linz, Rosenborg Trondheim, PSV Eindhoven, Sporting Lisszabon kvartettből, a play off-ban kiejtette az Alkmaart, majd a legjobb 16 között csak a Manchester United állította meg. Szóval tudtuk, milyen erdőbe megyünk, azt is, hogy lakik ott medve és ha éhes, megkerget pár finom falatért minket.
A hét gólt még így is túlzottnak tartom, de egy pillanatnyi rövidzárlat sok mindent megváltoztathat.
Én magam is ellenálltam, a Linz nem egy Rapid Wien, ahogy a Jablonec sem a Sparta Prága volt. Rosszul tettem, változik a foci, ez a modern foci pedig napról napra változik. A klasszikus ellenfelek többé-kevésbé a múlt, nézzünk csak körül a ligában: Szenyice, Pohronie, Aranyosmarót, hol voltak ezek a csapatok, mikor én még a „tanultam a focit”. De az osztrák csapatok is nagyjából a csehszlovák liga szinvonalát kopírozták, eltelt több évtized, a kakas egetverően kukorékol, jó reggelt!
Még így is sok a hét gól, Salzburgtól csak kettőt kaptunk, de akkor rögtön összeesküvés-elméleteket gyártunk?
Elmondom mi az, ami fedné a valóságot: ha például tudomásunk lenne egy öltözőbeli afférról, vagy „megfékezett volna a busz”, igen, akkor talán helyénvaló lenne a pálfordulat. Még mindig 100%-osan vezetjük a bajnokságot, csupán Európában nagy falatot kaptunk a tányérunkra. Ez még mindig ugyanaz a csapat, akik legutóbb 4:2-re verték a Szenicét, és kiejtették a Jablonec gárdáját. Ugyanazok nyerték, akik most vesztettek, az örömben és a bánatban egyaránt osztozni illik. Bizony, megint odaraktam a Szűzanyát a televízió mellé…
Részünkről nem éreztem lélektelen játékot, viszont kitérnék az első két gólra, de főleg az első gyermeteg hibára. Realitás!
Az a les, amit befúj a bíró, beint a partjelző, megtorpanni ilyen szinten nem lehet! Második gólnál sem állt a helyzet magaslatán a védelmünk, utána pedig minden próbálkozásunkat csírájában elfojtották. Bíztam benne, hogy a szünetben előkerül a mester varázspálcája, és biztos vagyok benne, hogy párat suhintott is vele az asztalra, de a harmadik gól már mattolt minket. Nem volt esélyünk, jött Blacki kiállítása (ha jogos volt, ha nem) és kész. A szurkoló szomorúsága, hogy a vereség mellett egy szóval sem említette a riporter a helyszínen, vagyis a stadionon kívül szurkoló DAC-tábort. A szurkoló szomorúsága, hogy álmodott egy világot magának, melyből idejekorán felébresztették.
A károgók veszte a helyzet hibás felismerése, a károgóké, akik csak a pillanatra várnak, hogy döfhessenek.
A 7:0-ás vereségből tanulnunk kell, okulnunk a hibákból, kielemezve a mérkőzés felvételét. Ez nem tragédia, csupán az ördög kísértése, álljunk a csapat mellé, hogy közösen elriasszuk. Adjunk erőt nekik a vasárnapi bajnokira, mert pokoli nehéz lesz rendet rakni a fejekben. Tegnap, ma és holnap is a DAC a mi csapatunk, aki érinthetetlennek vélte, az tévedett. Tévedni emberi dolog, károgni viszont undorító, azt hagyjuk meg a rosszakaróinknak.
Csak a DAC!
(Roberto)