FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A híradások bevezetőiben nyilván megemlítik majd, hogy hosszú, öt hetes kihagyás után lépett ismét pályára otthonában a DAC – ebből én sem szeretnék kimaradni. Továbbá abból sem, hogy a küzdőtér új gyepszőnyeget kapott, és mint minden új dolgot, ezt is nagy várakozás és elvárás előzött meg a pályán, valamint a lelátón. Átléptük az ötezres lélektani határt, új drapi is készült, ami a szurkolótábort kívánta egyesíteni – jelképesen és gyakorlatilag. Végre a koreográfiára is azt mondhatjuk: Gyönyörű munka volt srácok, a Legendák [valóban] a pályán születnek!
Vagy százszor találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy az új gyepszőnyeghez „új csapat” is dukál, tisztességes küzdőszellem és szemlélet(váltás). Hogy a foci ne csak a három pontról, a kiszenvedett győzelmekről szóljon, és végképp ne a csúfos vereségekről. Szóljon inkább a közönség kiszolgálásáról, a hétvégi örömünnepről, azokról a dolgokról melyek egy hétig témát adnak a közönségnek, a szurkolóknak, de még a sarki fűszeresnek is!
Furcsa, mert elvileg nem lehetne okunk a panaszra, de valahogy mégsem azt kaptuk mostanában, amiről álmodni mer a sárga-kék szív!? Erről álmodik:
Ha gólt kapsz, ne add fel! Csinálj egy cselt, járj túl a védő eszén, fektesd el a kapust, varrd be a lasztit a sarokba, pókhálózd ki a kaput és tombolj! – a drukker nem lesz hálátlan neked. Ne csüggedj, ha megint gólt kapsz, harcolj, küzdj és bízz. Bízz az égiekben, de főleg magadban, halld meg a tribün lüktetését – ez ad erőt, megkettőzi a lendületed. Meghúzod a balszélen, beíveled, a társad már várja a fejest, a levegőben úszik, repül és az ellenfél tehetetlen. Felrobban a katlan, égnek a tüzek – de te nem állsz meg egy pillanatra sem, mert most jön a lényeg. Most következik az, ami valóban a te dolgod, és amit egyedül csak te tudsz megadni a népnek: kiszolgálod őket a végtelenségig!
Ez lebegjen előtted mindig, ha felhúzod magadra a sárga-kék mezt, mi jól tudjuk, hogy nincs két egyforma nap, de ha képes vagy elűzni a fellegeket, egy próbát megér.
Nem emlékszem, mikor engedtem utoljára szabadon a gondolataim, mikor hagytam kontroll nélkül az ujjaim a billentyűzet felett. Hogy a jegyzet ne a statisztikákról szóljon, a labdatartásról, hanem valami teljesen másról. A tényeket majd megírják a lapok, a száraz összegzést hagyom a szakemberekre. Nekem és neked az emóciók kellenek, a hús-vér dolgok, igen ez kell, a foci az kell! A „Győzni kell ma, győzni kell ma, győzni kell ma Déácé!” – erre gondolok, meg a kajánul felrúgott söröspohárra, amikor a csapat kiegyenlít, és amikor ismét kiegyenlít, amikor megfordítja a meccset és amikor gálázik. „Az éjjel soha nem érhet véget…”
Hogy másnap ne azzal kelj, megcsináltuk, hanem azzal: varázsoltunk!
Kit érdekel a VAR, mikor nem csillapodik a szív és még másnap is vörösen izzik a tenyered? Játszott a DAC, az ilyen meccsekért szereted a focit, kell a dráma is persze, semmit sem adnak ingyen! Az izgalom, a gólok, az élvezet, a játék sava-borsa. Egész héten át, csak Terád gondolok…
Szép volt, fiúk!
DAC 1904–ZSOLNA 5:2 (2:1)
Gólszerzőink: Nebyla, Veselovský, Krstović, Szánthó 2x
DAC: Petráš – Alex Pinto, Risvanis (74. Kružliak), Muhamedbegovic, Andzouana – Káčer (32. Nebyla), Dimun, Veselovský (82. Balogh) – Szánthó (82. Blackman), Krstović (82. Kalmár), Gavrić.