A cikk megjelent a Klikk Out 2019/04. számában.
A húsvét és a karácsony a kereszténység legjelentősebb ünnepei. Míg a karácsony időpontja állandó, addig a húsvété változó, úgynevezett mozgó ünnep. Húsvétkor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, ez évben a húsvétvasárnap április 21-re, a húsvéthétfő április 22-re esik. Nagycsütörtök az utolsó vacsoráról, nagypéntek a keresztre feszítésről, húsvétvasárnap pedig a feltámadás ünnepéről szól. A húsvéttal egyben ünnepeljük a tavasz, a megújulás ceremóniáját, mikor is a természet ébredezik a téli álmából, és életre kel a körülöttünk lévő élővilág.
Mostanság már el sem tudjuk képzelni a húsvétot csokinyuszi, bárány vagy csokitojások nélkül. Igaz, ezek mind a húsvét jelképei, ám mint minden, már ez is inkább a konzum korszakunkról szól, hiszen majdnem az összes gyerek megkapja csomagját, mintha csak Mikulás lenne. Mi, felnőttek sem vagyunk különbek, hiszen a város összes bevásárlóközpontja dugig van reggeltől estig, és oly mennyiségben vásároljuk az élelmiszereket, mintha világháborúra készülnénk, és legalább két havi készletet kellene felhalmoznunk.
Hol van az az időszak, amikor a keresztények még betartották az egy hónapos böjti időszakot…?!
Sonka nélkül nincs húsvét – vallom jómagam és még sok magyar ember, ám ebben az esetben nem azokra a gépi szeletelt sonkákra gondolok, amelyek hústartalma talán ha meghaladja a 70%-ot, inkább a háztáji kellemes, füstölt sertéscombra, amelyet nagy gonddal és többfajta módszerrel készítünk el az ünnepi lakomára. De ne fussunk ennyire előre, vegyük sorrendbe a húsvéti étkezési szokásainkat!
A nagycsütörtöki ételkínálat (sokan zöldcsütörtöknek is említik) sok esetben főzelékekből áll, főképpen a tavaszi természet adományaival gazdagítva. Itt gondolok a medvehagymára, újhagymára, salátára, spenótra, sóskára, amit akár főtt tojással is tálalhatunk, és tejszínnel készítünk.
Nagypénteken, a negyvennapos böjti időszak utolsó napján a hagyományok szerint tilos húst fogyasztani, így a lencseleves, krémlevesek, tésztafélék kerülnek az asztalra, ugyanakkor a hal fogyasztása szintén több családban jelen van.
Az igazi lakomát viszont a nagyszombat hozza el az emberek számára. Nagyszombat reggelén a sonka bekerül a spájzból a konyhába, azon belül egy fazékba, ahol hihetetlen illathullámok árasztása közben puhára főzzük. A sonka mellett megfér a tojás is a fazékban, így egycsapásra elkészül mindkettő. Javaslom, hogy a sonkát csak akkor kezdjük el szeletelni, mikor már a levével együtt kihűlt, így a sonkánk rendkívül lédús és ízletes marad.
A húsvétvasárnapi ünnepi ebédre a legmegfelelőbb eledel a bárány. A báránycsont szerkezetéből remek húslevest lehet készíteni, amelyet egy csipetnyi tárkonnyal varázsolunk különlegessé. A húsból készíthetünk akár pörköltet, vagy a gerincét szalonnával tűzdelve ropogósra süthetjük, a combját pedig akár zsemlemorzsába öltöztetve aranysárgára is ránthatjuk forró zsiradékban. A köretek közül a túrós nokedli és a sokféleképpen elkészíthető burgonyafélék is megfelelőek. Nem idegen a báránysülthöz a főzelék és a párolt zöldség sem.
Húsvéthétfő reggelére édesanyám többnyire hidegtálakat és szendvicskenyereket készít, mivel a korán érkező locsolóknak a legmegfelelőbb kézben elfogyasztani. Mert ugye a locsolóknak sietős a dolguk! Délig minden leányt, asszonyt, anyát, mamát meg kell öntözni, mert íratlan szabály, hogy miután délidőt ütött az óra, véget ér a locsolkodás. A festett piros tojásokról sem szabad megfeledkezni, hiszen mit ér a húsvét piros tojás nélkül? Tudtátok, hogy a tojás a termékenység és a bőség szimbóluma?
Na, meg a pálinka, a likőr vagy a bor! Azt szinte minden locsolkodó úriembernek kötelező lehörpintenie egy kupicával…
Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!