Az ankét megjelent a Klikk Out 2012/10. számában.
Előfordulhat, hogy némely részei már nem aktuálisak, az eredeti hangulatának és üzenetének megőrzése céljából viszont nem módosítottunk rajta.
Előzmény: Könyvből filmes öröm / Ankét – I. rész
Archív ankétunkban hat személyt kérdeztünk kedvenc filmes adaptációikról. A második részben következzék Podhradská Lea, Hajdú Katalin és munkatársunk, Szilvási Tibor.
PODHRADSKÁ LEA
(antropológus, rendező)
Csáth kontra Szabó, avagy ahogy én látom
Nézek. Egy Budapest belvárosában játszódó fekete-fehér jelenetet, az akkor még egyetemista éveit töltő Szabó István A hetedik napon című filmjéből. Kívülről a Kálvin teret, Csáth Géza szemével, 90 évvel később. A „zenét”, mint írja később Kosztolányi. A villamosok és a macskaköveken átsuhanó kocsik muzsikájának költőien merész megkomponálását. A színek burjánzását: a kéket, a lilát, a sárgát, a piros különböző árnyalatait. Látom. A képeket, Csáth szemével, melyek Szabó filmjében csak egy-egy rövid momentumként mutatkoznak meg. A hajnal beköszönte, az emberek apró, siető léptei egy képzeletbeli kávéház ablakából. Egy tökéletlen színházi előadás, valódi térrel, sorsokkal. Ficsúrok álmos képével, varróleánykák hangtalanságával, az ablakból lopva tekintgető kisasszonnyal, a bóbitás fejű szobalányokkal. Meséli Csáth. Így köszönt be a nap, s ekképp változik a tér hangulata is: a színek, a kompozíció, a dallam. Az író dallama. A tér az állandó jövés menés színtere: egyszerre a tragédia kuruzslója és a komédia vátesze a patikárusok eleven bohózatával. Hangok kavalkádja, ami arra született, hogy mint ócska szerető, megtévessze az embert. Egyszerre válik a dolgukra siető munkások artikulátlan lármázása, az öreg bolti ajtó nyikordulása a reggeli fekete szimbólumává. Delet harangoznak. Változik a tér. A délelőtt álmosan munkába vonulók kopogása elcsendesedik, s felváltja őket a forgatagban gomolygó emberek, a fogatok, a villamosok, a terhes szekerek, s a közöttük imbolygó árvalányhajas lovas rendőrök, a vasutas piros zászlója, mely ekkor már egészen reményvesztetten integet… Hogy vajon Szabó Csáth novelláját használta-e kisfilmje elkészítése során, csak sejteni lehet, ugyanakkor bravúrosan adja vissza a kor hangulati világát a maga szótlanságával.
HAJDÚ KATALIN
(volt könyvkereskedő)
Számomra a könyvek világa az a hely, ahol komfortosan érzem magam. A filmvilág nem igen szólít meg, úgy is mondhatom, hogy a könyvből készült filmadaptációk után különösebben nem kutatok. A szabadidőmet inkább arra használom ki, hogy egy jó könyvet akár többször is elolvassak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy abszolút nem nézek könyves filmadaptációkat. Ha választanom kellene ebből a nem kimondottan hosszú listából, mindenképpen Szabó Magda Abigél és Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényekből készült filmeket említeném.
SZILVÁSI TIBOR
(szerkesztő)
Elsőként néhány képregény-adaptáció jutott eszembe (Sin City, Persepolis, Scott Pilgrim), de mivel esetükben a szerző vagy főhős narrációja mellett a film készítőit a történet képi megjelenítése is támogatta, így még ha kétség sem férhet hozzá, hogy príma darabokról van szó, mégis inkább a Harcosok klubja (Chuck Palahniuk/David Fincher) és a Szkafander és pillangó (Jean-Dominique Bauby/Julian Schnabel) című műveket említeném – ebben a sorrendben. A Harcosok klubjában a nyárspolgári létből tudathasadással történő kitörésnek a rendező kézjegyeivel átitatott megjelenítése, a Szkafander… esetében pedig a tragikomikus, néhol groteszk szituációk írott szóból képen, a műfaját tekintve szokatlan módon való megteremtése pompás.