Magazinunk zenés sorozata eddig négy évadon és 199 epizódon keresztül süvített végig a vasárnapjainkon. Célja mindig egy volt: megismerjünk új zenei irányokat, előadókat helyi emberek által. Ma, a 200. epizód apropóján egy igazi hazai Jon Bon Jovit, az Arizóna zenekar líderét, a tehetséges zenészt és dalszerzőt, Gasparik Fecót kértem meg, hogy ossza meg velünk tíz kedvencét.
Fotó: Ugróczky István
Gasparik Fecó vagyok, 36 éves, férj, két fiúgyermek édesapja. Zenei producerként, dalszerzőként dolgozom saját hangstúdiómban Dunaszerdahelyen, ahol előadók zenei alapjait, dalait készítem és éneket rögzítek, majd keverek végső stádiumra. Az Arizóna zenekar vezetője, billentyűse vagyok immár 13. éve. 2021-től pedig a Kovács Koppány Band billentyűseként egy egész más stílusban próbálhatom ki magam, illetve a Kobold gyerekzenekarban is játszom.
Mit jelent számodra a zene fogalma?
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek az lehet a hivatásuk, amelyről mindig is álmodtak. Hosszú volt az út idáig, mert voltam eladó, válogattam postán leveleket, paradicsomot szedtem Ausztriában és még sorolhatnám. 🙂 De igazából mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, a zenével. Dalokat szerezni, stúdiózni, zenekart vezetni, koncertezni.
Fel tudod idézni azt a momentumot, amikor a zene életedben először mélyen hatott rád?
Igen. Dunaszerdahely, sportcsarnok, 10 éves lehettem és apukám elvitt Republic-koncertre. Ez volt az első élő nagykoncertélményem.
Még most is itt van előttem, ahogy a tömeg lengeti a kezét a Szállj el kismadár című dalra.
Mi hátul a tribünön ültünk és akkor éreztem, tudtam, hogy én is ezt akarom a színpadon: szórakoztatni a közönséget, azt, hogy a dalaimat ismerjék és énekeljék.
A sulis éveid alatt milyen zenei műfajokat hallgattál és melyik korszak volt számodra a legjelentősebb?
Mivel zenész családból származom, adott volt, hogy nálunk mindig szólt a zene. Apukám 35 évig aktívan zenélt. Mindennapos folyamat volt, hogy anyuval ült a konyhában a kazettás JVC magnóval és kézzel írták le a dalszövegeket az ismert dalokból, tekerték vissza a magnót a szavakra, hogy az adott zenekarával már hétvégén játszani tudják a lagzikban, bálokban. Így visszatekintve vicces, hogy sokszor egész más szavakat írtak hallásra, mint ami ténylegesen a dalszövegben volt. 🙂 Szóval mindenféle zenét hallgattam, rockot, mulatóst, nótákat, az akkori popzenét. Ami a későbbi sulis éveim alatt megragadott, az az Edda-, Republic-, Bikini-vonal volt. Külföldiként pedig a Metallica.
Családi örökség, hogy te is hangszert ragadtál?
Ez nálunk adott volt. Apu trombitán tanult, végül gitáros lett. Engem 6 évesen írattak be hegedűre, amit el is végeztem. De valahogy mindig is a zongora felé húzott a szívem. Így megtanultam azon is játszani. Később gitározni tanultam, és picit dobolok is. Annak ellenére, hogy inkább hangszeres zenésznek tartom magam, az éneklés is ugyanúgy közel áll hozzám. Sokat hozzám tett, amikor 2008-ban jelentkeztem a Gútai Lírára, és meglepetésemre első helyezettként távoztam a versenyről, majd szintén ebben az évben jelentkeztem mindenféle különösebb énekesi előképzettség nélkül a Kőbányai Zenei Stúdió ének szakára, ahová rögtön fel is vettek. Az élet aztán mást szánt nekem, így hazatértem Budapestről, viszont a zene, a hangszerek és az éneklés a mindennapjaim részévé váltak, amiért nem győzöm elég hálás lenni.
Manapság mennyi időt töltesz zenével, és hallgatóként miket hallgatsz főleg?
Igazából minden nap a zenével foglalkozom, mivel a stúdióban ez a munkám. Ha éppen nem saját dalt írok, vagy hangszerelek valakinek, akkor próbálok videókból tanulni, fejlődni. Követem az új technikai és zenei dolgokat. Otthon a két huncut fiú mellett már nehezebb a dolog. Van egy kis chill szobánk, ahol van zongora, gitárok, stb. Ide nagyon ritkán és nehezen tudok bejutni. Ha sikerül, máris ott teremnek mellettem és bekapcsolják a Kobold gyermekzenekar hifiben lévő lemezét és már is táncolnak, énekelnek! 🙂
Van olyan zenei irányzat, amivel sosem tudtál azonosulni?
A hörgő metál, talán ez áll tőlem a legtávolabb. Viszont stúdiósként volt szerencsém kipróbálni.
Fontosnak tartod, hogy az ember élete során fejlődjön a zenével, és ne ragadjon le a rádiós slágereknél?
Nem gondolom azt, hogy kifejezetten rossz, ha valaki csak rádiós slágereket hallgat. Az a réteg, akinek ez pont elég, az úgy sem tudja úgy értékelni az ezen kívüli zenei felhozatalt, hogy az számára fontos legyen. Én azt tartom fontosnak, hogy valaki ne ragadjon le ott, hogy bezzeg régen milyen jó zenék voltak, meg milyen nagy slágereket írtak.
Térjünk a mixre, ami a tíz kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattál?
Próbáltam úgy összeállítani, hogy a hallgató képet kapjon arról, milyen irányzatokon mentem át és jelenleg milyen zenei stílus az, ami közel áll a szívemhez.
ÜZENET A MIXHEZ:
Ne ítéljünk el zenei stílusokat csak azért, mert nem ismerünk abból minőségit.
A MIX:
TRACKLIST:
1. Metallica – Nothing Else Matters
2. Bikini – Legyek jó
3. Charlie és Király Linda – Játszom, ahogyan lélegzem
4. Skrillex – First Of The Year
5. Muse – Uprising
6. Ákos – Nem kell más vigasz
7. Pápai Joci – Özönvíz
8. Rúzsa Magdi – Aduász
9. Zaporozsec feat. No sugar – Összeér
10. Azariah x Desh – El Barto