FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Felvonulás, zászlólengetés, integetés a vezetők felé, és huss, repül a sok tarka galamb. Hogy fogadná, ha a főnöke közölné Önnel: kap egy nap fizetett szabadnapot, csupán fel kell vonulnia a kollégákkal együtt Szerdahely Fő utcáján, vállalatát, irodáját vagy üzletét képviselve? Ahogy annak idején a május elsejék alkalmával, mintha egy csapatépítőn lennénk, nemde?
Az alábbi történet a képzelet szüleménye, egyszerű fikció, ámde történelmi tényeken alapuló sztori. Mindennemű hasonlóság, kizárólag a véletlen műve. Vagy mégsem? Akik megélték még a munka ünnepét azért, akik pedig az elmúlt három-négy évtizedben születtek és az egykori május elsejék híre csupán a nagymama karosszékében, a nagyapa barkácsműhelyében érte utol őket – nos, ők azért figyeljenek.
Tántorgó férfiakat kísér haza este a család a szerdahelyi Lunaparkból. Ők minden bizonnyal másnap sem dolgoznak, hisz’ ki kell pihenni a „fáradalmakat”.
De mi is történt valójában? Reggel nyolc körül a kultúrház előtti tér csücskében toporgunk. Szladits Károly szobrának jámbor tekintete vetül a csoportokba verődött tömegre, akik a lezárt főutcán katonás rendben készülnek végigmasírozni. Ahogy a jog doktora kihuzintva áll, úgy vágta magát ünneplőbe a nép is. A villanyoszlopok zászlódíszbe borultak, keresztben kifeszített reklámbannereket lenget a szél a kultúrháztól a városházáig. Itt-ott zsebből indítható házi finomság jár szájról szájra.
Lezárt főutca!? – a mai világban elképzelhetetlen? Minden év szeptemberében az autómentes nap apropóján lezárják a szerdahelyi Fő utcát a kultúrháztól a városházáig!
Annak idején kevés ünnepünk volt, amit szabadon megélhettünk, de a május elsejék pont nem tartoztak ezek közé. A karácsonyt fenyőünnepnek hívták, március 15-én senki sem koszorúzott, na de május első napja az énekszót, a vidámságot képviselte. Manapság szabadon ünnepelhetünk mindent, de vajon megéljük-e igazán a pillanatot vagy csak a nagybevásárlást jelentik ezek az alkalmak?
Megindul az eleje, felszabadultan, de egységesen. Aztán a másik vállalat, majd a kórházi alkalmazottak, a fociklub a hoteltől kezdi szurkolói füstben úszva. Kisvártatva indulunk mi is.
A lányok Klikkout feliratú színes léggömböket szorongatnak, a fiúk ugyanilyen zászlókat. Joli néni viszi elöl a nagy táblánkat. A kultúrház tövében egy jókora alkalmi tribünről a város elöljárósága és a meghívott vendégek, valamint a testvérvárosok polgármesterei viszonozzák az integetésünk. A felvonulók eleje már kishíján a Fontánánál tart, míg az utánunk következők csupán most szedelődzködnek a VMK előtti padok mellől. A járdák mindkét oldalán bámészkodók, gyerekek, anyukák, kismamák, nagymamák.
Felszalagozott színes májusfák, magas karókon koszorúfonat, a fonatból minden irányba lelógó tarka szalagtenger.
Elhaladunk szép sorjában a Fő utca jellegzetes épületei előtt: az egykori Szolgabírói Hivatal, kávéház, evangélikus templom, posta, nincs megállas, szolid tempóban követjük az előttünk masírozókat. Az utca enyhe görbülete vezeti őket a városháza felé, miközben tölcsérszerű örvényként szippantják maguk után a tömeget. A katolikus egyház is a munka ünnepének tartotta május elsejét, Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének születésnapja folytán.
Ez a Klikkout keddenként megjelenő szerdahelyi sorozata. Múlt, jelen és jövő egyvelege, emlékek és víziók gyűjteménye. Ossza meg velünk bátran gondolatait!
Az egyes csoportok a célvonal után sem szélednek szét. Nincs rohanás. A városháza előtti rögtönzött büfékben patakzik a sör, meg a kofola, amit a gőzölgő virslihegyek illata tesz teljessé. Mustár, savanyúság, eszem-iszom. Elvonulunk a szerdahelyi búcsúba, móka, kacagás, körhinta, céllövölde, cigánypecsenye, s mindez szinte ingyen…
