Reklám
FOTÓK: A SZERZŐ ARCHÍVUMA, SZABÓ PÉTER PÁL
Igazi finomsággal zárjuk sorozatunk második harmadát. Az egykori kultikus, de mára bezárt vendéglátóhelyeket követően a szintén közkedvelt Hét törpe cukrászdába térünk be, ami a maga nemében a város legnívósabb üzemegységei közé tartozott. De vajon tudod-e, miért éppen a híres Grimm-fivérek törpéi ihlették meg a hely szellemét? – amely meséből 1937-ben Walt Disney első animációs játékfilmje is készült. Sorozatunk aktuális epizódjában erre a kérdésre is választ találsz. Először azonban ássuk picit bele magunkat a város újkori történelmébe.
Az 1960-as években épült Szolgáltatások Háza két szárnyépülete közé beékelődött cukrászipari üzemet Dunaszerdahely Közszolgáltatási Vállalata (Komunálne služby, Dunajská Streda) hozta létre, hogy ezzel is színesítse – illetve ízesítse – szolgáltatásait, ahol kávét, üdítőt, süteményt, majd fagylaltot kezdtek árusítani. Gyerekkoromban a dobos és puncsos süteménynek, krémesnek, spiccnek volt nagy divatja, és persze az elmaradhatatlan fagyinak, amelyet néha ki kellett érdemelni: „Ha jól viselkedsz fiam, kapsz egy fagyit!” – ez a motivációs mondat akkoriban még használt, viszont manapság már kevés gyereket „vennénk meg” ilyen módon.
Dunaszerdahely fejlődése 1960-ig lényegében stagnált, a 2. világháborút követően mindaddig csupán 24 állami lakásegység épült fel a városban.
A következő évtizedben ezzel szemben két lakótelep! A Kukučín utcai és az Észak (1.) lakótelepek. A lakáskultúra fejlődése, az állandóan bővülő elhelyezkedési lehetőségek növelték a város lakóinak számát, ami egyszersmind szükségessé tette a közszolgáltatások és egyéb intézmények, iskolák kapacitásának növelését is. 1960 és 1970 között nyílt meg az Üzemi Klub, a JNB székháza, a modern és korszerű Duna szálló, valamint a Közszolgáltatási Vállalat által építtetett Szolgáltatások Háza. Ez utóbbit egyszersmind a szolgáltató üzemek termelési bázisának növekedése, kínálatuk bővülése és szolgáltatásaik javuló minősége is indokolta.
A Dunaszerdahely község Közszolgáltatási Vállalatának elődjét 1949-ben hozták létre – egyben ezt a dátumot tekintik a Járási Közszolgáltatási Vállalat alapításának is.
„1949-ben alakult a vállalat Dunaszerdahelyen, mint a Dunaszerdahely község vendéglátó-gazdasági kombinát helyi részlege, melynek fontos szerep jutott a vállalkozások szocializálódásának folyamatában. Szerte a járásban Dunaszerdahelyen kívül is megalakulnak a helyi gazdálkodású kisüzemek, így 1951-ben létrejön az egyesült szolgáltatási vállalat területi üzeme, melynek székhelye Dunaszerdahelyen volt. 1953-ban a helyi gazdálkodás átszervezésére került sor, majd megalakul a járási ipari vállalat, és a szolgáltatások terén pedig a dunaszerdahelyi városi helyi szolgáltatások üzeme” – A Dunaszerdahelyi járás múltja és jelene c., a nyolcvanas évek második felében kiadott könyv alapján.
A Dunaszerdahely város Közszolgáltatási Vállalatának mindent átfogó és egy helyre összpontosuló „üzemi áruházát” a Szolgáltatások Házát (Dom služieb) 1962-ben kezdték el építeni.
A helyi közszolgáltatási üzemek járási bizottságának elnöke ebben az időszakban Puha Imre volt. A vállalat dunaszerdahelyi, de facto székháza két szárnyépületből állt. Egyik a Jesenský utcán, az emeleten irodákkal, illetve lent könyvesbolttal és fotóstúdióval. A másik a mai Bartók Béla sétányon (akkor Jilemnický utca, később Üzletsor utca, korábban Csillag utca) műhelyekkel és szolgáltatásokkal. A Jesenský utcai szárny 1964-ben, a Bartók Béla sétányon lévő 1965-ben került átadásra. 1964 júniusában egy képet közölt a Szabad Földműves, alatta ezekkel a sorokkal:
„Dunaszerdahely az elmúlt választási időszakban rohamosan fejlődött. A korszerű szálloda, kórház után büszkeségük a képen látható szolgáltatások háza” – 1964. 6. 10.
A kép a Közszolgáltatások Háza Jesenský utcai szárnyát ábrázolja. Az „Édes otthon – Dunaszerdahelyi olvasókönyv” krónikája szerint: „itt kapott elhelyezést az ízléses könyvesbolt, az erdészet épülete, az útépítési vállalat székháza, a fürdő, a tanonciskola, a közbiztonsági testület székháza, a húsgyár irodaépülete”. Én ezt a saját gyakorlatomból kiegészíteném még a „Foto Atelier” cégért viselő fotóstúdióval, ahová minden évben a születésnapomkor „kötelező” volt benézni. Szüleim ilyenkor szép ruhába öltöztettek, s vittük magunkkal a Hét törpében megrendelt tortát, amelyen annyi gyertya égett, ahány éves voltam éppen. A képek hátulján lévő felirat szerint: Komunálne služby, Dunajská Streda. Az évszám ugyan hiányzik róluk, de azt a gyertyák számából játszva kikövetkeztethetem… A mai Bartók Béla sétányon lévő szárnyépületről 1965 szeptemberében szintén a Szabad Földműves folyóirat írt, „Minden egy helyen található” címmel:
„Három hónapja, hogy Dunaszerdahely lakossága egy új, közkedveltségnek örvendő épülettel gazdagodott. Hogy mire szolgál ez az épület? Bizony, sok mindenre. Nem kell ezután a város egyik végéről a másikra menni, ha az ember egyszerre akarja elvinni ruháját a tisztítóba és a cipőjét a javítóba. Egy helyen található most a mosoda, ruhatisztító és javító, a varroda, a női és a férfifodrász, a harisnya és rádiójavító, a virágüzlet és a kölcsönző, egyszóval minden, amit csak egy korszerű szolgáltatások háza nyújthat a lakosságnak. S ha valaki elfárad, amíg mindezt végigjárja, megpihenhet egy jó fekete mellett az épületben lévő eszpresszóban” – Szabad Földműves, 1965. 9. 18.
Az „eszpresszó” tulajdonképpen az emeletes szárnyrészek közé beékelődve épült földszintes épületrész. Ez lett a majdani Hét törpe cukrászda. Már a múlt rendszerben mindenki így hívta, de hivatalosan csak a rendszerváltást követő privatizáció után került a „Hét törpe cukrászda” felirat a bejárat fölé – addig egyszerűen csak cukrászda volt.
Közszájon forgó nevét még a „szociban” a cukrászdában lévő nagyméretű olajfestményről kapta, amelyen Hófehérke és a hét törpe volt látható.
Az olajfestmény alkotója eleddig ismeretlen előttem, pláne, hogy a festményt a későbbiekben apró mozaikcsempékből kreált, a szocialista társadalomban szívesebben látott „művészi” alkotással takarták el. A Szolgáltatások Háza két szárnyrészére a rendszerváltás után egy-egy plusz emeletet húztak, de a cukrászdára, illetve a cukrászda helyén napjainkban üzemelő St. Patrick Pubra sosem lett ráépítve.
Fagylalt a Hét törpéből mint jutalom!?
Bár fagylaltozó több is működött a városban, klasszikus cukrászdából mindössze kettő volt: a Fő utcai, 1979-ben nyitott Zdroj-féle cukrászda, illetve a Hét törpe. Persze cukrászda a Duna szállóban, valamint a Nappali bárban is üzemelt, ezek azonban túl kiváltságos helynek számítottak – értsd jól, nem kifejezetten gyerekek részére. Emlékszem, amikor nagyapám úgy döntött, ideje megszabadulni a nagy grabancomtól, elvitt borbélyhoz. Nagyjából négyéves lehettem, nem több, tehát 1980 környékén járunk. Merthát nem volt ám mindig ilyen fényes a homlokom, mint most, hogy a légy is elcsúszik rajta! Az öreg borbély szalonja a Szolgáltatások háza emeletén volt, közvetlenül a rádiójavító műhely mellett. Sok kis helyiség egymás után, mindenféle szolgáltatásokkal. Beleültem a székbe, majd így szólt hozzám az öreg mester:
Ne ficánkolj fiam, mert levágom a füledet!
Innentől kezdve némi fenntartással jártam hozzá, de hál’ Istennek mindkét fülem a helyén maradt. Igaz, néha tényleg csak azt hallok meg, amit akarok. Egy alkalommal nagyapám a Sokol tranzisztort is elhozta magával, ugyanis valamiért csendben voltak benne a zenészek és a vízállásjelentés sem mondta be a hajóvonták találkozását. A monoton hang nélkül pedig sosem bírtam volna elaludni.
A Szolgáltatások Házában tehát borbélyműhely is üzemelt, a két szárnyrész között pedig a cukrászda. A nyiratkozás jutalma egy dupla fagyi volt, amelyet a korzón, vagyis az Üzletsoron nyaltam el.
A híres Hét törpe cukrászda mellett volt a fényképészet, ahová minden évben eljártunk születésnapomkor. Így maradt meg emlékbe, ahogy karon ülő kisfiúból ifjú titánná cseperedett eme sorok írója, és rajtam kívül még oly sokan ebben a városban. Ahol most oszlopok zárják le a Bartók Béla sétány nyugati végét, és kanyargós promenádon járjuk utunkat a fák lombjai között, ott régen egy utca kezdődött. Egy utca, ami mára korzóvá lett, ám akkor gépjárművel is átjárható volt egészen a templomig.
A Szolgáltatások Házát nagyanyám egyszerűen csak „Domszluzsbi”-nak hívta. Sok mindent fonetikusan mondott ki, és még azt is a maga módján. Így a Szolgáltatások Háza neki Domszluzsbi volt, a szlovák Dom Služieb elnevezésből.
A Közszolgáltatási Vállalat a bársonyos forradalom előtt állami vállalat lett, majd megszüntetés alá került. A rendszerváltást követően a Bartók Béla sétányon sokáig a bútorüzletet találjuk a helyén, jelenleg fitneszterem, illetve kávéház várja a látogatókat az épületben. Jesenský utcai szárnyban csak a könyvesbolt maradt hírmondónak, a fenti szinteken pedig orvosi rendelők nyitnak reggelente. A Hét törpe cukrászda is réges-rég a múlté, de gyakran összejönnek itt a futball szerelmesei a St. Patrick pubban. A cukrászda életében azonban a rendszerváltás után még új fejezetet nyitott egy helyi vállalkozó, név szerint Ďurovsky Béla és családja.
A kilencvenes évek elején végbement privatizáció során az új tulajdonos felvállalta a cukrászda addigi közismert nevét, s innentől kezdve a Hét törpe cukrászda a vállalkozás hivatalosan bejegyzett elnevezésévé vált.
A nyilvános cégjegyzék szerint Ďurovsky Béla 1993-ban kapott engedélyt cukrászda üzemeltetésére, illetve vendéglátói tevékenységre. Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Tudor, Vidor és Kuka, vagyis a hét törpe ezután már a cukrászda kirakatáról mosolygott vissza, a legkisebbek és persze a „nagy gyerekek” örömére. Betérve a cukrászdába, évekig, sőt évtizedekig egy csodaszép akvárium fogadott minket. A pult mögött serénykedő elárusítónők hol kávét főztek, hol süteményt raktak tányérra. Megállás nélkül zajlott a kiszolgálás, hogy a vendégek az ízléses asztalok és székek között is otthon érezzék magukat. A lámpák és luszterek meleg fénye szintén ezt az érzést keltette az emberekben. A rendszerváltás után egy család 25 éves munkáját fektette a város eme ikonikus vendéglátóhelyébe!
Ezt követően a cukrászda egy ideig üresen állt, mígnem 2017-ben átépítésre került, hogy helyiségei átadják a terepet egy hangulatos és igényes, ám a városban mindaddig ismeretlen stílusú vendéglátóhelynek, a St. Patrick Pubnak.
A társtulajdonosok egy hamisítatlan ír kocsmát álmodtak meg Dunaszerdahely szívében, merész tervük sikerességét pedig az idő hamar igazolta. Dicséretükre legyen mondva, hogy lokálpatriótaként megőriztek egy sarkot a régi Hét törpe cukrászdából is, ahol a falat a cukrászda, illetve az átépítési munkálatok fotói díszítik. Ritka fogalom manapság az alázat, viszont a St. Patrick tulajdonosi köre ezt tiszteletből meg merte lépni!
Ahol addig főként gyerekek majszolták a süteményeket, s itták a narancslevet, ezután már a „felnőtt gyerekek” merülhettek bele az eredeti ír sörök és whisky-k világába. A Dunaszerdahely központjában megnyitott ír vendéglők stílusában berendezett St. Patrick Pub legfőbb rendeltetése kellemes helyszínt nyújtani a jó hangulatban eltöltött baráti találkozásokhoz. Ételkínálatuknak köszönhetően is nagyon gyorsan a város egyik legnépszerűbb és legkeresettebb szórakozóhelyévé váltak. A hely szellemét a falakon lógó különböző futballrelikviák is emelik, s bár talán illetlenség az illemhelyekről szót ejteni, de itt a piszoárban az „ügyesebb csatárok egy akció alatt több gólt lőhetnek”, mint görög barátunk, Niarchos a DAC-ban eltöltött teljes időszaka alatt.
Ilyen felhozatal mellett pedig érthető – s ez itt nem a reklám helye –, hogy a Klikkout szurkolói riportsorozatának jelentős hányada is ebben az ír kocsmában készül. Mégcsak nem is a Guinnes sör miatt – a kínálatot pedig még percekig folytathatnám! Pusztán azért, mert a környezet kitűnően passzol a futballszurkoló szellemiségéhez, s ha mégis megszomjaznánk vagy netán megéheznénk, olyan brutális burgert vagy steaket nyomnak eléd, hogy a részvétel mellett immár a győzelem is fontossá válik számodra.
A Hét törpe cukrászdával zárjuk tehát a Szerdahelyi falatok című keddenként megjelenő helytörténeti sorozatunk második harmadát.
Az eddig főszerephez jutott vendéglátóhelyek napjainkban már csak az emlékeinkben élnek. Lebontásra kerültek vagy nem üzemelnek, esetleg más szerepkörben élik mindennapjaikat, mint például ez, a cukrászdából lett ír kocsma. A folytatásban azokat az üzemegységeket látogatjuk végig a városban, amelyek jelentős ideje és (vagy) nagy népszerűség mellett, gazdaságosan működnek. Egyetlen közös van bennük: mindegyikük a rendszerváltás után nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A legrégebbiek 1993-ban. Kalandra fel!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Reklám
