FOTÓK: ARCHÍV, SZABÓ PÉTER PÁL
A múlt rendszer nagynevű vendéglátóhelyeit idővel privatizálták, ám ezek az üzemegységek napjainkra egytől egyig bezártak. Közülük is a Kulacs volt az utolsó mohikán. A magánszektor mindeközben új éttermeket, büféket, bárokat nyitott, voltak, akik idővel lemorzsolódtak, de némelyek egész szép karriert futottak be mostanra. Ezek a vendéglátóhelyek képezik a Szerdahelyi falatok című helytörténeti túránk harmadik harmadának gerincét, vagyis a „főételek” pszeudo-kategóriát.
Sorozatunk további epizódjaiban tehát a huzamosabb ideje nagy népszerűség mellett jelenleg is üzemelő vendéglátóhelyeket járjunk végig. A sort a dunaszerdahelyi éttermek között rangidős Grand Bar nyitja, majd hétről hétre górcső alá kerülnek városunk egyéb kulináris helyszínei is.
Bár fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy ez a rovat nem elsősorban a gasztronómiai fogásokról szól, az első gondolat, ami a Grand Bar hallatán eszembe jut, mégis egy étel.
Nyugodjék édesapám kedvence tőlük a magyar konyha egyik legősibb húsétele, a tokány, méghozzá nokedlivel. Bevallom, egy-egy gyönge pillanatomban néhányszor jómagam is megpróbálkoztam elkészíteni, de apám – akivel amúgy harmonikus volt a kapcsolatunk – csak „olcsó utánzatnak” titulálta. „Elhiszem, hogy a kedvembe akarsz járni fiam, de inkább készíts granatírt vagy rostélyost, s közben lesd meg, mikor lesz a Grand menüjében csikós tokány” – a fater szavaiból tudtam, hogy legalább a rostélyosom finom. Optimista szemlélet, végtére is úgy tartják, hogy a nők kötelességtudatból főznek, a férfiak pedig azért, mert szeretnek főzni. Ugye, nincs harag, hölgyeim?
Klasszikus házias ízek bőséges adagokkal, amelyek még a legnagyobb étvágyat is kielégítik, s mindezt 1993 óta! – ez nagyjából a Grand Bar ars poetikája.
1993-ban nyitott tehát az étterem, és furcsa ezt így egyben leírni, de: már több mint harminc éve, viszont mindössze kb. másfél évtizeddel a város valaha épült legnagyobb lakótelepe első lakásegységeinek átadása után! Merthogy a dunaszerdahelyi Észak 2. lakótelep tervrajzai 1974-re készültek el, ezt követte a tereprendezés, a lakóházak helyének kimérése és természetesen a közművesítéssel kapcsolatos munkálatok. „Szever 2”-re – merthogy szinte mindenki így hívja a lakótelepet – közel 1200 lakásegységgel és további járulékos beruházásokkal számoltak: 22 tantermes iskolával, bölcsődével, óvodával. Továbbá egy modern művészeti iskolával, hangversenyteremmel, valamint a nyolcvanas évek közepén még csak épülőfélben lévő ún. szolgáltatóházzal, ami a tervek szerint „a lakosság széles körének nyújtana majd sokrétű szolgáltatást”. Étteremről ugyanakkor szó sem esett, és ezt a hullámot később a Grand Bar maradéktalanul meglovagolta.
1976-ban kezdődött a lakótelep tényleges építése, rohamtempóban, hiszen a következő két esztendőben a lakások csaknem felével elkészült a Magasépítő Vállalat.
1978-ban összesen több mint félezer lakásegységet adtak át, de a lakótelep tervezett lakáscélú ingatlanjai teljes egészében csak hat év múlva, 1984-re készültek el. 1985-ben nyílt meg a Smetana ligetben az a 35 férőhelyes bölcsőde és 120 férőhelyes óvoda, ahol napjainkban már a Ladislav Dúbrava nevét viselő szlovák gimnázium működik. A művészeti iskolát 1986 elején vehették birtokba a diákok, akik a szerdahelyi korzóról költöztek át a „zeneiskolába” – ahogy neveztük. Szintén 1986-ban fejeződött be a Smetana ligeti 22 tantermes „Dukla Hősei” elnevezésű alapiskola építése, amit a Május 1. téren (ma Szt. István tér) működő szlovák alapiskola több mint ezer tanulója foglalt el. A főként a Zdroj üzemegységei által birtokba vett szolgáltatóházat, ahol többek között a város 03-as számú postája is működött, még ennél is később adták át.
Mindössze alig néhány esztendő elteltével „becsengettek” a demokráciának, majd újabb néhány esztendőnek kellett eltelnie, hogy a mára ugyancsak lestrapált szolgáltatóház épületkomplexuma mögött, a Smetana liget és a Sport utca találkozásánál felépüljön az az objektum, ami többek között a Grand Bárt is magában foglalja.
Továbbá pl. egy újságárust, fodrászszalont, virágüzletet, papírüzletet, kocsmát stb. Ilyenképpen a kutatásaim során is hol a Sport utca, hol pedig a Smetana liget szerepel címként a Grand Bar mellett. 3-4 évvel a bársonyos forradalom után, amikor még csak tanultuk a magánszektor fogalmát, de a privatizációs kuponjegyek már ott lapultak a fiókokban, elindult a Grand Bar máig töretlen története. A külsőleg szolid paraméterekkel rendelkező vendéglátóhely nem is volt olyan kicsi, mint amilyennek elsőre látszott. Merthogy az alapító testvérpár – nyugodjék Lelkes István „Hasi”, valamint Sárközi József „Csöki” – az épület földszintjén bárt, míg az alagsorban lévő helyiségben éttermet álmodott meg, miközben sosem tagadták meg származásukat!
Egy összetartó nagy roma család sarjai voltak Ők, akiknél a család fogalom, éppen ezért az ebéd, de pusztán maga az étel szintén szent dolog.
A Grand Bar legfőképp az „otthonról hozott” ízvilágot kívánta továbbadni a város lakosságának, immár tisztán magánkézből – tehát nem egy korábbi Jednota üzemegységként privatizálva –, és ilyenképpen bizony nem nagyon akadt vetélytársuk Dunaszerdahelyen a kilencvenes években. A receptek java itt valóban „otthonról hozott”, és a család rangidős, köztiszteletnek örvendő női vezetőjétől származott, akit mindannyian csak Cica mamaként ismerünk. Ha csupán az Észak 2. panelrengetegét vennénk alapul, ahová – mint azt már írtam – közel 1200 lakásegységet terveztek, már nyert ügyük lett volna.
Ám a Grand Bar jó híre az egész várost bejárta, és még annak határain túlra is eljutott.
A klasszikus éttermi kínálaton túl magánjellegű rendezvényeket, összejöveteleket szerveztek, illetve rendszeressé váltak a hétvégi élőzenés esték is. A minap Horváth Charlie-val beszélgettek a rádióban, ahol elhangzott, hogy a nagy művészek nem igazán kedvelik a „vendéglátózás” kifejezést. Tény viszont, hogy valahol el kell kezdeni, és a vendéglátóhelyeken nagyon jól meg lehet tanulni muzsikálni. Akiben pedig ott a tehetség, azokat hamar felfedezik.
A Grand Barban egykor fellépő zenészek pedig egytől egyig nagy tehetségek voltak, akik nem csupán a vendéglátóhely hétvégi hangulatát alapozták meg, de a Grandban megrendezett tematikus események, bálok zenei világát is színesítették. Így a Szilveszteri bálokat, vigadalmakat, amelyekre szinte már az esemény meghirdetése előtt minden jegy elkelt. Ugyanakkor a kilencvenes években a hely népszerűsége a korszak alvilági figuráit is kéretlenül bevonzotta, akik az ún. védelmi pénzek behajtása mellett a Grand mindennapos vendégei, már-már törzsvendégei lettek.
Egy ilyen alkalom szülte az alvilággal való rendőrségi leszámolás országos viszonylatban vett első nagy fellépését is.
Mert hát ez Dunaszerdahely, amelyről azt olvastam anno egy német kiadású turistakönyvben, hogy „Maffiastadt” – esküszöm, nem túlzok! 1995. január 24-én a koraesti órákban a pozsonyi rendőrfőkapitányság rendkívüli esetekre kiképzett alakulatának egy kommandós csoportja váratlan rajtaütést hajtott végre, amely a Sport utcai Grand bár előtt kezdődött, s amelyről az ÚjSzó „Kissé durvára sikeredett” címmel számolt be:
„…az utcai akciót követően a kommandócsoport behatolt az étterembe. Szemtanúk elbeszélése alapján a váratlanul és energikusan behatoló csuklyás alakok vigyázzba állították a megrettent személyzetet és a kávézóban tartózkodó vendégeket. Ugyanezt tették a pincehelyiségben lévő mintegy tizenöt-húsz vendéggel is… Az igazoltatások után a kommandósok többször átkutatták a helyiséget. Az akció hat-hét percig tartott. Gyorsan végrehajtott, profi munka volt. Az akció vezetője elnézést kért a bártulajdonostól s a vendégektől, majd a letartóztatottakkal elhajtottak…” – ÚjSzó, 1995. 1. 28.
Néhány nap múlva a belügyminisztérium állásfoglalását is közölte a napilap, miszerint aznap: „18:00 órától 20:30-ig a rendőrség rendkívüli esetekre kiképzett alakulatának tagjai a dunaszerdahelyi Grand Bár éttermében akciót hajtottak végre, melynek során hét, erőszakos bűncselekményt elkövetett tettest tartóztattak le. Valamennyien a Dunaszerdahelyi járásból származnak, életkoruk 21-től 47 évig terjed…” – ÚjSzó, 1995. 2. 1.
Az eset napokig, sőt hetekig szóbeszéd tárgya volt a városban, mivel az „érinthetetlen és közismert nehézfiúkat” – akik közül egyiküket rendesen helyben hagyták és kórházba kellett szállítani – órákig tarkóra tett kézzel tartotta sakkban a rendőrség az étterem előtt. Ne feledjük, mindazok az események, amelyekről évtizedekkel később sikerkönyvek születtek, itt és köztünk játszódtak le, méghozzá élesben! Bizonyára mindannyian elszörnyülködve olvastátok pl. Szomolai Tibor A klán c. könyvét, így hát el lehet képzelni, mekkora kihívást jelentett három évtizeddel ezelőtt vendéglőt vezetni!? De „Öreg Hasiékat” nem olyan fából faragták, hogy egykönnyen feladják! A Grand volt az életük, így nem rettentek meg a legsötétebb időkben sem. Öt év múlva ismét az ÚjSzóban olvashattuk:
„Szervezett zsarolásért kell felelnie két dunaszerdahelyi és egy felsővámosi fiatalembernek, akik október 2-án a dunaszerdahelyi Grand bár tulajdonosától a havi védelmi pénz, 8610 korona kifizetését követelték. A tetteseket vizsgálati fogságba vették” – ÚjSzó, 2000. 10. 9.
Mindeközben persze kellemesebb témájú dolgok közt is tallóztam, miközben a Grand Barral kapcsolatos dolgokat igyekeztem felkutatni a korabeli sajtóban. Rendszeressé váltak pl. az ún. ismerkedési bálok, ahol a „magányos szívek” lelhették meg életük értelmét, valamint azok a gasztronómiai hetek, amikor egy adott tájegység vagy nemzet konyháját kóstolhatta meg a nagyérdemű:
„MAGYAR – SZLOVÁK – KÍNAI konyha a GRAND Bárban, 1996. május 29-től június 9-ig. Kóstolja meg tánc és cigányzene mellett a változatos ízeket” – ÚjSzó, 1996. 5. 30.
„Cigánykonyha cigányzenével a GRAND Bárban, 1996. június 26-tól augusztus 4-ig. Ételkülönlegességeinkhez jó étvágyat kívánunk” – ÚjSzó, 1996. 6. 27.
„Grand Bar. Dunaszerdahely, Sport utca. Kellemes környezetben kitűnő magyar és kínai konyhával várjuk kedves vendégeinket. Pénteken és szombaton este élő zene. Különtermünk családi összejövetelek, születésnapok, lakodalmak, osztálytalálkozók, szilveszteri bulik lebonyolítására alkalmas. Naponta meleg ételek házhoz szállítása 10-től 22 óráig” – ÚjSzó, 2002. 12. 27.
Nos igen, ha az emlékezetem nem csal, a Grand Bar volt az egyik első étterem (ha nem a legelső?) Dunaszerdahelyen, amely az ételek házhoz szállítását is a zászlajára tűzte. Magánszemélyeknek, cégeknek, vállalatoknak egyaránt. Megint csak ismerni kell az akkori viszonyokat, hiszen míg manapság magától érthetődő, hogy kitárcsázom a megadott számot, leadom a rendelést, majd kis idő múlva csenget a futár, addig ez akkortájt még ugyancsak gyerekcipőben járt. Mobiltelefonja sem volt még mindenkinek, és a „kábeles” internet is legfeljebb a kiváltságosabb kávéházakban volt elérhető. Nem véletlenül hoztam szóba épp az internetet, hiszen évtizedekkel később az online rendelési forma úttörőjemifelénk szintén a Grand Bar lett.
Grand Bar & Restaurant, Sport utca, Dunaszerdahely – Kellemes családias környezetben, magyaros ízekkel, új étlappal, ételspecialitásokkal várjuk kedves vendégeinket. A konyhafőnök ajánlata: ropogósra sütött csülök, szalonnás-hagymás sült burgonyával. Ezt nem lehet kihagyni!!! Hétvégén a kellemes hangulatot élőzene (énekesnővel) biztosítja. Összejövetelek esetén (sütemény, bor, alkohol behozható). A terem pedig INGYENES. Ne próbálkozzon máshol! JÖJJÖN EL HOZZÁNK! Nálunk minden megoldható nagyon előnyös árakon!” – ÚjSzó, 2005. 3. 11.
A Grand Bar ezután mondhatni a város egyik biztos és állandó pontjává vált, és nem csupán mint étterem működött, hanem egyfajta tájékozódási pontként is szolgált Dunaszerdahely eme városrészében. Gyakran olvasom, hogy „a Grand Barral szemben”, vagy a „Grand után – előtt – mellett”, vagyis az étteremhez viszonyítva, akárcsak anno a templomokhoz. Pedig maga az étterem fizikailag nem egy feltűnő jelenség volt, ami mindenkor azt láttatta velünk, hogy a vendéglátóhely szellemisége messze túlszárnyalja a méreteit. Fából ácsolt terasza előtt évekig, évtizedekig cseperedő tujafák fogadtak. Belépve a teraszra néhány asztal, székekkel. A Grand földszinti beltere ugyanakkor kissé zsúfoltnak hatott, nemhiába, a betérő éhes szájaknak kellett a hely. Ami feltűnt, a falon állandó jelleggel duruzsoló televízió. Hol zenecsatornára, hol hírcsatornára hangolva.
Egyértelműen a természetes, sötétre lakkozott fa dominált mindenütt, ugyanilyen lambériával. Szemben a pult, jobb oldalt a mosdók, illetve lejárat a pincehelyiségbe, amely viszont meglepően tágasnak hatott.
Nem állíthatom, hogy gyakori vendégként, de havi rendszerességgel egyszer-egyszer jómagam is benéztem a Grandba. És nem csupán benéztem, fogyasztó vendég voltam, olykor elvitelre, néha csak egy kávé – ásványvíz kombóra. Ez így ment évekig, miközben a futárszolgálatukat szintén igénybe véve fenntartottuk bizalmunkat az üzemeltetők felé. A Grand ételhordó autóit könnyen megkülönböztette az ember a többi gépkocsi között, oldalukon a vendéglátóhely jellegzetes logójával.
S mert a Klikkout magazin dolgait is néha a Grandban beszéltük meg a főszerkesztővel, mondhatni a munka és baráti értekezleteinket is a Grandban tartottuk.
A keddi szerdahelyi sorozatok témakörei, illetve címei bizony szinte egytől egyig itt születtek. Most legyen ez, most lehetne az, s miközben kimentem a toalettre, már meg is született a fejemben a koncepció. Legyen „Betyár a grundról”, legyen „Szerdahelyi mozaikok” és ennek a sorozatnak is a Grandban érett meg a víziója, „Szerdahelyi falatok” – egykori és jelenlegi vendéglátóhelyek, hely- és kortörténeti szemmel. Mindeközben sajnos megszaporodtak a képek is a falon, emlékképek, és állandó jelleggel gyertya égett a főnökök asztalánál.
Lelkes István „Hasi” 2013-ban, Sárközi József „Csöki” pedig 2021-ben hunyt el.
Az alapítók halála után a vendéglátóhely üzemeltetését a család leszármazottai vették át, megtartva az étterem korábbi családias jellegét, viszont az évtizedekig megszokott Grand látványa markáns átalakuláson ment át az utóbbi időben. Lásd Mundi Józsi helyszíni riportját, amelyben az utódok elmesélnek ezt-azt a vendéglátóhely történelméből is. Dunaszerdahely egyik legrégebben működő vendéglátóhelye kellemes környezetben várja vendégeit, s immár az utcafrontról is feltűnő jelenség lett. Nemcsak a terasz, de az étterem teljes beltere megváltozott – divatos szóval élve transzparens, tehát átláthatóbb lett, ami egyben tágasabb vizualitással is párosult. Elsőként persze a teraszrész tűnik szembe, ami mintegy egybeolvad a földszinti résszel. Majd a pincehelyiség következik.
Ugyanakkor ami nem változott, hogy továbbra is érvényes, miszerint tökéletes hely azok számára, akik szívesen fedezik fel a környék jellegzetes ízeit, és a legnagyobbaktól a legkisebbekig mindenki talál magának fogára valót.
Én természetesen ismét a tokányt választottam legutóbb a menüből, de választhattam volna a napi hat főétel közül bármit, levessel, szintén menü formájában. Avagy „a la carte”, hiszen az állandó kínálatuk is folyamatosan frissül és bővül. Az étterem teljes befogadóképessége 65 fő, ami a nyári hónapokban további 16 fővel bővíthető a teraszon. Családi ünnepségek, esküvők, gyermekünnepségek és céges rendezvények teljes körű lebonyolítását vállalják a megrendelő igényei szerint, amelyhez catering szolgáltatás is párosulhat. Élő zene, dj, vagy akár kültéri rendezvények, a gyerekeknek ugrálóvár és egyéb programok?! Ez a Grand Bar, immár 33. éve, a város valaha épült legnagyobb lakótelepén, a „szever kettőn”…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda