Hogyan alakul az a családi élet a karantén alatt, ahol az addigi jól bejáratott szerepek bizony felcserélődnek, és mindenkire más feladat hárul, mint addig. Varga Májovská Reni erről írt ma az olvasóknak.
Pár hete megváltozott az életünk. Az ovis kisfiunk, aki nagy nehezen beszokott az oviba, most otthon maradt felváltva anyával és/vagy apával. Megváltozott a munkabeosztásunk is, mindannyian lelassulni kényszerülünk az élet szinte minden területén. Az eddig éjszakába nyúló beszélgetéseinkből a férjemmel korai lefekvések lettek, mert a nap végére elfáradunk, most főként fizikailag. Egy pohár bor mellett szövögettük terveinket utazásról, túrázásról, nyaralásról. Böngésztük a netet ideális körülmények után kutatva kis családunknak. Nagyon szeretünk utazni. Sok-sok tervünk volt az idei évre, de mindezt keresztülhúzta az oly sokat emlegetett koronavírus. Fájt a fejünk miatta, teljesen megváltozott az életünk…
Aztán, ahogy éledezni kezdett a természet, mi is új erőre kaptunk. Az utazási terveinket felváltották a kert, udvar körüli tervek. Több időnk van egymásra, már nemcsak éjjel tudunk egy jót beszélgetni egy pohár rosé társaságában. Megtapasztaltam, hogy beleférek a 3,5 évesem csúszdájába, sőt, tudok ásni, kapálni meg gereblyézni magam is anélkül, hogy az uram jóváhagyná. Játszóvárból szemléljük a határt, gilisztát lesünk a kompótos üvegben, padot gyártunk palettából, virágtartót dobozból. Tábortüzet rakunk, szalonnát sütünk, kertészkedünk, lugast építünk, fát ültetünk, napi háromszor kutyát etetünk, mert miért is ne, ha egyszer otthon vagyunk.
Mindezek mellett új hagyományokat vezettünk be. Heti egyszer megyünk a boltba. Péntekenként egy kistermelőhöz járunk hazai újhagymát és retket vásárolni. Háztól hozzuk a csibehusit, a tojást meg a barátoktól. Akik nem mellesleg nagyon hiányoznak nekünk. Most főként virtuálisan tartjuk a kapcsolatot. Sokszor egymás agyára megyünk idehaza… hozzá kell még edződnünk, hogy többé-kevésbé otthon vagyunk mindannyian. Folyamatosan újabb ötletek után kutatok, amitől a párom „hihetetlenül” boldog. Fogja a fejét, amint a Pinterestről küldöm a következő linket. Azt hiszem, talán a kutyáink a legboldogabbak ebben a helyzetben.
Új kihívások elé nézünk, mivel fordultak egy kis időre a szerepeink: apa lett a gyerekcsősz, anya dolgozik. A gyerek meg elszökik, ha már nem bírja velünk. A kisfiam, Alex arra a kérdésesre, hogy hogyan ne őrülj meg karantén alatt, minden bizonnyal azt válaszolná, „szökj ki a határba, keverd ki talicskába a cementet meg a sutert, míg apád nem figyel.”
Be kell rendezkednünk egy otthoni nyárra. Vigyáznunk kell egymásra, hogy jövőre legyen egy fergeteges nyarunk. Hiányoznak a családtagjaink, mivel szétszóródva élünk. De mégis együtt… a szívünkben. Minden nap beszélünk, írunk. A modern világ eszközei elviselhetőbbé teszik a hiányt. Legyünk hálásak az egészségünkért!
Várom, hogy véget érjen a járvány, hogy elvonuljon a viharfelhő a fejünk fölül. A mostani nyugodtabb napokat nem cserélném el semmiért. Kisfiam mosolya, boldogsága kárpótol az elmulasztott tervekért. Várom, hogy újra átölelhessem a családtagjaimat, hogy összeüljünk jó sokan és égessük el a grillezőn a husit. Várom a kisfiam 4. születésnapját mert abban ott van az ígéret. Ígéret egy vírus nélküli, egészséges világra.
Előző részek:
3. rész – Csala Emma Alexandra
6. rész – Németh Szilvási Andrea