Reklám
Fotók: Szabó Péter Pál, a szerző archívuma
A Fontána étterem 1995-ben nyitotta meg kapuit a dunaszerdahelyi Fő utcán, egy akkor új építésű házsor sarki épületeként. A házsor az étteremről kapta városszerte használt nevét, ugyanakkor a hetvenes évek végéig ugyanitt létezett egy másik, hasonló házsor – a Tulipán-sor – amelyet városrendezés címszó alatt a korabeli városvezetés lebontatott, hogy a mögötte épült Városháza tér panelrengetege „díszíthesse” Dunaszerdahely Fő utcájának szocialista városképét. A két időszak között, mintegy másfél évtizedig beépítetlen telek, ahol mindössze virágágyások és zászlótenger uralta ezt a keskeny, de arányaiban meglehetősen hosszú területet.
A jó Isten úgy „intézte”, hogy mindhárom korszaknak szem- és fültanúja lehettem, ám ahhoz, hogy még ennél is korábbra visszatekintsünk sem kellett „messzire mennem”, hiszen szülővárosom történelme mint általános tudás, mélyen belém ivódott. A város Fő utcája, amelyet anno Hosszú utcának is neveztek, egykor határvonalat képezett a két városalkotó település, Szerdahely és Újfalu között. Ezeket a településeket végül 1854-ben Nemesszeggel és Előtejeddel együtt Duna-Szerdahely néven egyesítették. A Fontána étterem, ha úgy tetszik, tulajdonképpen a történelmi Újfalu „városrészben” áll, nagyjából átellenben pedig a már „szerdahelyi” egykori Központi Takarékpénztár és Magyar Királyi Postahivatalnak épült patinás épülettel, amit inkább, mint Bihari szálló ismertünk meg a közelmúltban. Úgy vélem, ennyit mindenképp érdemes tudni a régmúltról.
Reklám
Nem lenne azonban könnyű helyzetben a szerkesztő, ha mindössze a kilencvenes évek közepén megnyitott Fontána étterem történetét szeretné leírni, amelynek kapcsán a híradások nyolcvan százaléka valami olyasmiről tudósít, amit inkább kihagyna, elfelejtene, mintha meg sem történt volna.
Így aztán első lépésként inkább térjünk vissza a hetvenes évekre, Dunaszerdahely akkori életterébe, amikor a mai Fontána-sor helyén szinte ugyanilyen házak álltak, az utcafront felől üzletekkel. Hogy honnét a hasonlóság, arra is fény derül hamarosan. Élelmiszerüzlet, cipőbolt, textilüzlet, vasárú, hal-és baromfiüzlet, valamint a házsor névadója a Tulipán, ami pékségként, illetve cukrászdaként üzemelt, de hallottam már kocsmaként is említve. A Tulipán-sor mögött a hetvenes évek közepén nagyméretű bontás kezdődött, hogy a terület helyet adhasson a szocialista panelprogram tervezetében létrejövő Keleti lakótelep Városháza téri részének.
Bármennyire is furcsának hangzik, a birtokomba került tervrajzok másolata alapján a Városháza téri lakótelep tehát nem önálló lakótelepként született, hanem mint a „Východ” egy része!
A Tulipán-sort 1978-ban kezdték bontani, addigra már a mögötte lévő háromemeletes panelház bőven elkészült és a lakók is birtokba vették. Nem ez volt az egyetlen lebontott régi házsor a városban, hiszen ekkor már Szerdahely óvárosa a Szent György templomon kívül szinte teljesen eltűnt a föld színéről, és így járt az egykori Nemesszeg is, amit sokan csak egy utcaként ismernek, pedig még a Kukučín és a vasútállomás egy része is egykori nemesszegi terület. Miután a Tulipán-sort az utolsó tégláig elbontották, az üres területet beparkosították. A Városi Nemzeti Bizottsággal szembeni telken gyerekkoromban zászlórudak sorakoztak, rajtuk színes selyemzászlókkal.
Ez a látkép fogadott minket egészen 1993/94-ig, amikor előbb ismét lebontásra került egy ház a Fő utcán (a képen középütt látható), hogy aztán a hetvenes évekhez hasonló „nagy építkezési láz” kezdődhessen belváros szerte. Ennek célja Dunaszerdahely történelmi városképének visszaállítása, rehabilitálása volt, Makovecz Imre és tervezőirodája elgondolása alapján, figyelembe véve a Csallóköz egykori építészeti stílusjegyeit. Némi túlzással élve, ezért hasonlít az egykori Tulipán-sor a mai Fontána-sorra. Persze tökéletes egyezést senki se keressen, a magyar organikus, vagyis szerves építészet atyja iskolájának kifinomult és letisztult stílusjegyei egyediek és utánozhatatlanok! Egyébként Makovecz Imre lényegében csak az Észak 2. lakótelepre tervezett, de meg nem valósult katolikus templom tervét rajzolta meg egyedül, illetve a Vámbéry tér egyes elemeit.
Minden további tervezet a Makovecz-iskola közös gyümölcse, ahol a világhírű építész „diákjai kezét fogva” álmodta meg mindazt, amit napjainkban Dunaszerdahelyen látunk. Makovecz véleményezése és jóváhagyása nélkül azonban „két gerenda sem lett keresztbe téve”!
A Fontána-sor nagyobb részét Bata Tibor építészmérnök rajzolta, a kisebbik felét Ravasz Marián dunaszerdahelyi építészmérnök, míg a városháza felújításának tervét Urr Gábor építészmérnök vetette papírra. Amit maga Makovecz rajzolt és meg is valósult, az a Szent György templom körüli tér árkádszerű sora. Az árkádsort kimondottan Északnyugat-Csallóköz népi építészetéből ihletett homlokzati részletekből rakta össze, a torony pedig minden bizonnyal a csallóközcsütörtöki, egyébként kéttornyú Szent Jakab katolikus templom tornyát idézi meg, annak négy fiatornyocskájával. Nagyanyám a torony fölött lakott, a toronyban mind a mai napig cukrászda üzemel, ahonnét vagy egy mázsa puncsos fagyit vittünk fel neki. Elnézést a kissé familiáris megjegyzésemért, csak szemléltetni szerettem volna, miért is ismerem „tetőtől talpig” azt a bizonyos tornyot és Makovecz munkásságát.
„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt” – Makovecz Imre híres idézete 2002-ből.
Az 1994-es évben komoly tervezeti stádiumba lépett a város új arculatának kialakítása. A világhírű magyar építészt, Makovecz Imrét Öllös Árpád városunk akkori polgármestere, Ravasz Marián dunaszerdahelyi építészmérnök közbenjárásával hívta Dunaszerdahelyre, hogy lehetőségekhez mérten rehabilitálja a város régi, a szocialista időszak alatt eltorzított arculatát. Makovecz Imre ezt elősegítendő néhány éve már határozott terveket szőtt Dunaszerdahely régi patinájának visszaállítására, jellegzetességeinek kidomborítására. Ennek első lényegre törő bizonyítéka a Fő utcai Akadémia Könyvesház 1995-ben átadott impozáns épülete lett – az említett, utólag lebontott ház helyén.
Ezt a könyvesbolt melletti Fontána üzletközpont követte, étteremmel, az ide tervezett üzletsor első elemeként.
A terv, a beépítés módja hűen követte a korábban itt álló épületek vonalát, amelyet lépésről-lépésre, az egyes házakat szorosan egymáshoz építve alakított ki a megbízott építkezési vállalat. A Fontána-sorát – ahogy később a köztudatba került –, vagy Fontána üzletközpontot a túloldalon egy bankintézmény, a Devín Banka zárta le. Ez az épületszárny csupán 1997-re készült el teljesen. Napjainkban itt találjuk a Duntel mobiltelefon szervizt és boltot. Ha nem jön a rendszerváltás, Dunaszerdahely valószínűleg ma nagyon másként nézne ki, ám 1989-ben a régi rendszernek „kicsengettek”, s a szocializmus éveiben szinte teljesen eltűnt egykori mezővárosias jellegét a kilencvenes években egy nagyon határozott koncepció alapján igyekeztek visszaállítani. A tervezés és a tényleges beruházás folyamata között azonban eltelt néhány esztendő, mindeközben pedig személycsere történt a dunaszerdahelyi Városházán: Öllős Árpád helyett Pázmány Péter lett a város első embere. Az arculatváltozás első tégláját lényegében már Pázmány regnálása idején rakták le.
Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott a Makovecz Imre és Ravasz Marián által már korábban megalapított Makona Szlovákia tervezőiroda, valamint a beruházó vállalatok közül egy dunaszerdahelyi székhelyű, napjainkban is létező részvénytársaság.
A részvénytársaság alapító oklevelét 1994 februárjában írta alá Öllős Árpád Dunaszerdahely város akkori polgármestere, valamint a Fontána éttermet megnyitó családi kft. tulajdonosa és a részvénytársaság vezérigazgatója. A részvénytársaság alaptevékenységei közé tartozott a multifunkcionális épületek beruházási építése, bevásárlóközpont üzemeltetése, valamint lakó- és nem lakóingatlanok bérbeadása.
Első nagyobb beruházásuk a Fő utcán található Fontána bevásárlóközpont építése volt.
Ez az épületsor egyben megalapozta Dunaszerdahely rendszerváltás utáni vizuális fejlődését. Az egyes épületek gyors egymásutánban való kivitelezését azonban nehezítette a megfelelő szakemberek hiánya és a felhasznált anyagok minősége. Ne feledjük, egy teljesen új építészeti stílus honosodott meg ekkor városunkban, amihez hasonlót a legtöbb építőmunkás legfeljebb csak képeken láthatott korábban. Apám szokta volt mondani, nagy igazság: „A szocializmus alatt 40 év lemaradásra kerültünk a nyugattól, s ez alatt a 40 év alatt volt, ami csak papíron valósult meg, az viszont idő előtt és a tervet túlteljesítve. Ami pedig mégis felépült, édes fiam, abból kilopták a „cimentet”!” – a fater szavait értelmezve tehát a demokrácia hajnalán eljött az igazság pillanata, miközben már a „cimentet sem lehetett kilopni”.
A Fontána-sor vagy Fontána üzletközponttal szemben 1996/97-ben a városháza egészült ki impozáns toronnyal, s a szocializmus idejében „megskalpolt” városi hivatal egyben visszakapta nyeregtetős szerkezetét is.
A toronysüveget a bősi vízi erőmű daruja 1997 végén helyezte fel, mintegy megkoronázva Dunaszerdahely újkori jelképét. Nem kis mutatvány volt! Akkoriban még a Fő utcán laktunk, és a munkafolyamatot együtt izgultam végig a kivitelezőkkel, ahogy a Fontána sorra is volt némi rálátásom szobám ablakából.
Az ugyancsak a kilencvenes évek közepén megnyitott Postabank épületkomplexuma is felépítésre került – amely az egykor az Általános Egészségbiztosító helyén álló, de az ötvenes évek elején lebontott Nagyzsinagógát mintázza.
Szintén ezt a városszépítési célt szolgálta a Templom-tér, vagyis a Vámbéry tér újjáépítése is, ahol korábban az egykori óvárost szinte teljesen lebontva paneltömbökkel takarták el a katolikus templomot. A Makovecz-féle elképzelés szerint ezt a lakónegyedi látványt próbálták mérsékelni a hagyományos csallóközi építészeti stílusok felelevenítésével. Az átépítés teljes folyamatát nagyanyám ablakából dokumentálhattam. De most már tényleg jöjjön a Fontána étterem:
„Örömmel értesítjük a kedves vásárlókat, hogy Dunaszerdahely központjában, a Fő utcán megnyitottuk a Fontána üzletházat. Szolgáltatásaink: – női divat, férfi divat; – sportcikkek; – Kodak szerviz; – FONTÁNA étterem és kávéház” – hirdetés a „Fontána üzletház” megnyitásáról az ÚjSzó napilapban, 1995. december 14-én.
Ahogy annak idején a Duna szálló és a JNB székháza, később pedig a kultúrház, a kilencvenes évek közepén a Fontána üzletház és az Akadémia Könyvesház, valamint a felújított Városháza lettek azok az épületek, amelyek sorra rákerültek a városról kiadott képeslapokra, hogy büszkén hirdessék Dunaszerdahely újkori jellegzetességeit a nagyvilágban. Még szerencse, hogy a képeslapokat is gyűjtöm, merthogy az ilyen anzikszok tökéletes és árulkodó lenyomatai az egyes települések történelmének. Kár, hogy gyártásuk és kiadásuk sokak számára divatjamúlt. A hűtőmágnesek inkább már a kedves feleségem reszortja.
Amikor a történelemkönyvekben lapozva merülünk el a régmúltban, mindössze elképzelni tudjuk a régi idők világát. Mi, „negyvenesek, ötvenesek, hatvanasok” viszont a saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt a markáns folyamatot és változást, ami annak idején városunk két-három évtizede alatt ment végbe.
A Fontána éttermet 1995 végén adták át a nagyközönségnek, s a kezdetekben nem önálló étteremként működött, hanem mint egy üzletház része, ahol többek között női- és férfi ruházatot, sportcikkeket is árultak, illetve az üzletházhoz tartozott még a Kodak fotóstúdió és szerviz, valamint maga a Fontána étterem és kávéház. A hagyományos éttermi szolgáltatások mellett bárként is üzemelt, valamint zártkörű rendezvényeket tartottak: családi összejöveteleket, esküvőket, banketteket. Ez az étterem lett a dunaszerdahelyi városközpont egyik legelőkelőbb vendéglátóegysége, még úgy is, hogy a Jednota addigi üzemegységeit egytől egyik privatizálták, tehát magánkézbe kerülve működtek tovább.
„Kerti parti a Fontánában! Ezennel közhírré tesszük, hogy május 11-én, szombaton 13 órától kerti partit rendezünk Dunaszerdahelyen, a Fő utcai Fontána étteremben. A kellemes hangulatról zenekar gondoskodik. A parti fénypontja a főszakács specialitása: magyaros pikáns őzpörkölt. Szeretettel várjuk Önt!” – hirdetés az ÚjSzó napilapban 1996. május 7-én.
Az étterem, ahogy általában a Fontána-sor összes objektuma, egy földszinti- és egy emeleti részből, tulajdonképpen beépített tetőtér részből, ún. galériából áll a sarki főbejárat felett, a tetőtér fölé magasodó toronyépülettel, homlokzatán boltíves ablakkal. Az eltelt 30 év alatt természetesen történtek bizonyos dolgok, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Változó, igényes világunk ugyanis megköveteli az állandó frissítést és felújítást, ami a Fontána étterem esetében sem maradhatott el. De ugyanígy az egész üzletsort külsőleg több ízben felújították, tatarozták, festették, ami az étterem belső helyiségeinek rekonstrukciójában is megmutatkozott. A három évtized alatt többször megújultak az étkezőrészek, a kiszolgálópult, a konyha, a mosdó és illemhelyiségek, valamint sor került az atipikus, a galéria részen boltíves nyílászárók cseréjére is.
A Fontána étterem tehát követi a trendeket, egyben pedig tájékozódási pontként szolgál mind a városlakók, mind az idelátogatók körében: a Fontána előtt, a Fontána mellett stb.
Három évvel az étterem megnyitását követően Makovecz Imrét az organikus építészet világhírű magyarországi mesterét, kétszeres Ybl-díjas és Kossuth-díjas műépítészt dunaszerdahelyi munkásságának elismeréseképpen a város (első) díszpolgárává avatták. A 2011-ben elhunyt építész, valamint díszpolgárrá avatásának emlékét a Városháza falán 2017. június 26-ától emléktábla őrzi. Lipcsei György dunaszerdahelyi szobrászművész domborműves, bronz és gránit felhasználásával készült emléktábláján a műépítész képmása alatt az alábbi felirat olvasható:
„A főutca felújításánál az volt a kiindulási pont, hogy ez valaha egy magyar-zsidó kereskedő mezőváros volt, eleven üzletutcákkal; nagy élet volt ebben a városban. Földszintes, egyemeletes, szecessziós, eklektikus épületek voltak szinte mindenhol. Ezeket bontották le a múltban és amelyek megmaradtak, azok díszeit leverték. Én ebből indultam ki, nem akartam itt vadonatújat csinálni. A városházával szembeni földszintes, tetőtérbeépítéses üzletház tulajdonképpen nem egyéb, mint visszaállítása a réginek. Valójában a város emberi vonatkozásait kerestük…” – „Az építész kiszolgáltatott” címmel 1998. június 26-án az Új Szóban, Gaál László tollából megjelent Makovecz interjú egy részlete.
Az étterem megnyitása után alig négy évvel azonban az a bizonyos márciusi este örökre megváltoztatta nem csupán az étterem, de a város, s mondhatni talán az egész ország életét.
1999. március 25-nek ma már csak egy emléktábla őrzi nyomát az étterem földszinti részén, s bár sokáig kétséges volt, hogyan tovább, a vendéglátóhelyet végül felújították és újra megnyitották. 26 évvel a történtek után persze még mindig a köztudatban él, hiszen a kilencvenes évek sztorijait jó néhány író is könyvbe foglalta, amit tízezrek olvastak szerte a világban. Egy olyan letűnt kornak állítva emléket, amelyet olvasni is felkavaró, hát még a saját bőrünkön, élesben átélni! Bár a Szerdahelyi falatok c. hely- és kortörténeti sorozatban mindenképp törekszem a pozitív dolgokat kiemelni, hogy az olvasó csak a szépre és a jóra emlékezhessen, úgy vélem, a Fontána étterem kapcsán ezt a bekezdést nem hagyhattam ki. Kérem, bocsássatok meg érte nekem!
És akkor jöjjön a jelenkor. Az étterem kínálatában a szlovák, magyar és nemzetközi konyha fogásai váltakoznak. A vendégeket elsősorban napi menü várja, de jó kávéval és sörökkel szintén szolgálnak.
Mind a földszinten, mind pedig az emeleten lehetőség van egy bőséges ebéd, avagy reggeli elfogyasztására reggel 8-tól délután 5-ig. A nyári időszakban minden pénteken meghosszabbított nyitvatartás mellett vacsorára is van lehetőség. A tavaszi-nyári időszakban napernyőkkel védett terasz is a vendégek rendelkezésére áll, amely az étterem és az Akadémia Könyvesház épülete között található és ízléses virágágyások övezik. Bár a Fő utca közelsége miatt mindig jelen van a városi nyüzsgés, az ebédet mégis nyugalomban és csendben élvezhetik a betérő vendégek. Ahogy a Fontána étterem külsőleg is már az első pillantásra felkelti a szemlélődő érdeklődését, ugyanez a különleges dizájn jellemzi a vendéglátóipari üzemegység beltéri elemeit is. Az ételek tálalása szemre tetszetős, az adagok pedig bőségesek.
Többféle minőségi csapolt sör, pizza, kiváló minőségű borok, ízletes koktélok és limonádék, remek kiszolgálás – minden, ami egy tökéletes nyári teraszos üldögéléshez kell!
A Fontána étterem tulajdonjogát napjainkban is ugyanaz a család birtokolja, mindössze az üzemeltető kft. elnevezése változott. Erről, és még sok minden egyéb témáról a család és egyben az üzemeltető kft. képviselőjével beszélgettem a dunaszerdahelyi Hotel Legend*** éttermében. Merthogy a 2007-ben, a dunaszerdahelyi Thermalpark tőszomszédságában megnyitott szállodát ugyanaz a kft. tartja fenn, akárcsak a Fontána éttermet.
A háromcsillagos szálloda mind magánszemélyek, mind vállalkozók számára kiváló választás. Akár romantikus kiruccanásra, akár üzleti útra érkezik a vendég, az első, amit észrevesz majd, a Hotel Legend*** elegáns utcafronti homlokzata. Sosem aludtam itt, merthát egy helyinek nagy flanc lenne megszállni egy olyan hotelben, ami a saját városában üzemel, de mert erre jár a városnéző kisvonat, jó néhányszor szemügyre vettem kívülről. Gyermekeink azonnal kiszúrták, hogy rájuk is gondoltak egy földszinti játszóházzal, valamint egy külső játszótérrel. A hotel kívülről valóban elegáns és tekintélyt parancsoló. Odabent hasonló a helyzet, modern felszereltség, figyelmes kiszolgálás. Talán két-három alkalommal jártam benne, ez volt a negyedik. Éttermét és konferenciatermeit is leteszteltem korábban.
Úgy vélem, a Szerdahelyi falatok c. sorozatban is megállná a helyét egy önálló epizóddal, viszont addig is maradjunk a Fontánánál.
Ahol a közeljövőben ismét mindent átfogó felújítást terveznek, hogy továbbra is a Dunaszerdahely belvárosának egyik leginkább keresett vendéglátóegysége versenyképes maradhasson. Mindezt a világjárvány és az azt övező megszorítások, valamint a napjainkig tartó gazdasági és pénzügyi gondok ellenére is! A Fontána legnagyobb forgalmát a napi menü bőséges kínálata teszi ki, de egy ideje pizzáik is keresett ínyencségekké váltak. Nem kétséges, a Fontána étterem a rendszerváltás utáni időszak egyik legmeghatározóbb gasztronómiai tényezője lett városunknak. Ez volt az idén 30 éves étterem sztorija dióhéjban…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi falatok – Az előszó morzsái
Szerdahelyi falatok 1. – A Tejbüfé
Szerdahelyi falatok 2. – Az Állj meg vándor vendéglő
Szerdahelyi falatok 3. – Az Aranykalász étterem/Partizán Hotel/Kázmér vendéglő
Szerdahelyi falatok 4. – A DAC Sporthotel
Szerdahelyi falatok 5. – A régi autóbuszállomás büféje
Szerdahelyi falatok 6. – A Termál étterem
Szerdahelyi falatok 7, – A Kulacs étterem és borozó
Szerdahelyi falatok 8. – A Hubertus étterem
Szerdahelyi falatok 9. – A Bihari szálló és borozó
Szerdahelyi falatok 10. – A Duna szálló
Szerdahelyi falatok 11. – Nappali bár a kultúrházban
Szerdahelyi falatok 12. – A Hét törpe cukrászda
Szerdahelyi falatok 13. – A Grand Bar
Szerdahelyi falatok 14. – A Pelikán büfé
Szerdahelyi falatok 15. – A Dominika falatozó
Szerdahelyi falatok 16.– A Nevada Pub
Szerdahelyi falatok 17. – A Pizza Extra
Szerdahelyi falatok 18. – A Bistro Junior
Reklám
