A vers megjelent a Klikk Out 2021/10. számában.
Amikor Jankával megismerkedtünk és közös metszéspontokat kerestünk irodalmi téren, szinte azonnal szóba került Závada Péter munkássága. Az akkoriban még szókimondó rapper srác olyan fordulatot hozott a kortárs irodalmi közegbe, hogy az első, „Ahol megszakad“ c. önálló verseskötetére sem kellett sokat várni. Számos kiváló darabja mellett, a „Boldog óra“ c. verse az, amely előtt most képzeletbeli a kalapot emelek én is, és próbálom megidézni ennek a hangulatát. A kerthelyiségek rideg vasszékeit, az állott, ámbár olcsó sör hangulatát és a naiv, rajongói vágyat, hogy találkozhassam a költővel, természetes közegében.
Kovács Andrea (Këri): Boldog félóra
Az egykor szebb kék asztalon
százkilencven forintot hagytál,
hiába siettem: nem találtalak itt.
Két korty a korsó alján maradt,
a félköríves fények,
ciripelő alkonyattá
szelídültek a cserjék alatt.
Pár percig a kihűlt vasszéken
vártam, hátha visszajössz még.
Addig újraképzeltem az arcod,
szomorúan sötét szemed,
ahogy megmutatod
amin délután dolgoztál,
az eddigi legjobb versedet.
Sok a dolgod, tudom én,
szaladsz saját beosztásod szerint,
lugas alatt alszol délután azért,
hogy éjjel a holdfényt kapd rajta.
Fordítva élsz,
mint a művészek általában:
az utad kávéval, cigivel, sörrel kirakva.
Ha legközelebb itt jársz,
ne menj el, míg nem találkozunk.
Rohanni ráérsz,
hát ne siettesd a sorsod,
inkább nézzük meg, mit tartogat a táj.
Fűbe feküdnénk: kirándulók,
akik elkóboroltak a csoporttól.
Korábban:
Závada Péter nyomán
Sipos Janka: Boldog óra